Ugrás a fő tartalomra

KÖNYVAJÁNLÓ Rainbow Rowell: Fangirl

Sziasztok!

Különös, hogy éppen az előző könyves bejegyzésemben panaszkodtam arra, hogy milyen szomorú, hogy mostanában nem is ajánlottam semmit. Erre BUMM! belebotlottam ebbe a könyvbe. Olyan, mintha szándékosan gúnyolódnának vele. Komolyan. Na de lássunk is neki, mert van némi mondanivalóm, és igen, olyan témába is belemegyek, amiről általában csak cinikusan szoktam beszélni: a szerelemről. 
Információk


Az íróról

Rainbow Rowel Eleanor és Park című regénye 2014-ban New Times-besteller lett, szintúgy másik ifjúsági könyve, a Fangirl. Nebraskában él, Omahában férjével és két gyerekével.

A könyvről

Eredeti cím: Fangirl
Műfaj: romantikus, ifjúsági
Szemszög: E/3
Korhatár: 10+ (talán, de nem szigorúan)
Kiadó: Scolar
Eredeti kiadás éve: 2013
Magyarul megjelent: 2015
Fordította: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 448
Ár: 3250 Ft
Molyértékelés: 89% (227 csillagozás)
Fülszöveg:
"Cath ​​imádja Simon Snow-t. Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?"
A véleményem

A történet

Wren és Cath
Ha esetleg olvastátok a When It Rains című könyvről írt bejegyzésemet, akkor emlékezhettek arra, hogy... kicsit felhúztam magam. Elsősorban azért, mert hiteltelennek és túlzottan romantikusnak találtam azt a történetet. Na most a  világért sem szeretném összehasonlítani a két könyvet, de... Ha Rainbow Rowellnek sikerült nagyjából ugyanakkora terjedelemben megírnia egy szívfájdító, romantikus, izgalmas és érdekes történetet, akkor ezt miért nem lehetett megcsinálni a When It Rains-szel is? Mert higgyétek el, a Fangirl alapötlete egy picivel sem bonyolultabb, mint azé a könyvé, sőt...

Mostanában hozzászoktam, hogy E/1-ben olvasok, ezért egy kicsit fura volt az első néhány fejezet, később viszont annyira magával ragadott a történet, hogy nem is igazán érdekelt. A stílus könnyed, egyszerű, mégis pontos volt, észre sem vettem, hogy már 100 oldalt elolvastam belőle.

Próbálom megfogalmazni, hogy mi az, ami megfogott ebben a könyvben. Az alapötlet egyébként nem kimondottan kreatív, viszont sokfelé el lehet indulni felőle. Egészen hétköznapi problémákkal szembesülünk, mégsem érezzük magunkat fáradtnak és elcsigázottnak, mint a való világban.

Egyik érdekes vonása a könyvnek Cath rajongása a Snow-könyvek iránt, főleg a bloggereknek és a sorozatfanoknak, ugyanis manapság elég sok fangirl mászkál szerte a világban. Számomra nagyon természetes volt a fanfiction írás meg az, ahogy Cath viszonyul az íráshoz és a karaktereihez. Ettől csak még jobban élveztem az egészet. Azonosulni tudtam azzal a világgal, amelyben Cath él.

A szerelmi szál kifejezetten tetszett. Egyrészt a karakterek miatt, ezt majd később kifejtem, másrészt azért, mert nem volt benne semmi túlzás, semmi felesleges nyávogás meg jajveszékelés. Minden ment a maga útján, és bár olykor félresiklottak a dolgok, a vége csak jól sikerült.

Sajnálom, azt hiszem, hiába ecsetelem a jobbnál jobb tulajdonságait a könyvnek, képtelen vagyok átadni azt az élményt, amelyet kaptam tőle. Hihetetlen, hogy egy romantikus, ifjúsági könyv rábírt arra, amire eddig még egyetlen könyv se: hajnali négyig fennmaradtam, csakhogy kiolvashassam. Azt hiszem, hogy ez ad egy kis ízelítőt abból, hogy mit jelent nekem ez a történet.

A karakterek

A fantasztikus, lassan, de biztosan előrehaladó történetet leginkább az eredeti, humoros és valóságos, szinte élő-lélegző karakterek bolondították meg. Tőlük lett igazán jó a könyv, miattuk éreztem azt, hogy akár én is ott lehetnék. Meg persze az, hogy a fangirl-témát sem kezelték úgy, mint őrült rajongást.

"- Csak... csak mindentől! Túl sokan vannak. És kilógok közülük. Nem tudom, milyen legyek. Ott nem számít semmi, amiben én jó vagyok. Nem számít, hogy okos vagyok, és ügyesen bánok a szavakkal. Ha számít is, csak akkor, ha mások akarnak tőlem valamit. Nem azért, mert engem akarnak."

Cath-tel teljes mértékben azonosulni tudtam. Az írás a szenvedélye és bár én nem írok fanfiction (még), meg tudom érteni, milyen, amikor valaki annyira rajong egy sorozatért, filmért, könyvért,  hogy a gondolatai folyton körülötte járnak. (Elég csak a Sherlockra, magára Sherlock Holmes-ra, Poirot-ra, az Agymenőkre és még sorolhatnám mikre gondolni.) Egy kedves, kissé szorongó, de cseppet sem szürke lány volt, akit a hibái ellenére is szerettem. Mert igen, voltak neki.

Levi (akinek a nevét livájnak kell ejteni, és erre csak a 200. oldalon jöttem rá) egy tipikusan extrovertált, energiától duzzadó, de néha nagyon is seggfej srác, aki minden jelenetével egyre közelebb lopózott a szívemhez. (Na meg...) 

Reagen goromba szobatársként szerepelt, aki a végén Cath barátnőjévé vált. Engem tényleg, de tényleg megnyugtatott az, hogy hiába vált egyre szorosabbá a kapcsolata Cath-tel, egy pillanatra sem veszítette el önmagát. A morcos külső alól nem virított ki egy jólelkű, naiv kislány, aki azt sem tudja, hová legyen örömében, amiért egy olyan barátra talált, mint Cath.

Wren a rossz útra tévedt iker, akit annyira utáltam, amennyire Cath-et szerettem. Nem tetszett nekem, de ettől függetlenül elismerem, hogy karizmatikus személyiség, aki sokkban különbözik a testvérétől, de tényleg szereti őt.

Kinek ajánlom?


Mielőtt még elmondanám, kiknek ajánlom, szeretném még elmondani, hogy mi tetszett benne, csak felsorolásszerűen, mert szerintem képtelen lennék szavakba önteni ezeket a gondolatokat. (Elég béna kifogás, tekintve, hogy egy nívós könyvajánlóval akartam érkezni, erre tessék... De most már késő, elviselem a szégyent.) Tehát ez tetszett benne: a hangulat, a szerelmi szál, a karakterek, a párbeszédek, a Simon Snow-részletek, a stílus, a történetvezetés, az ikrek apja

- akit érdekel egy tényleg romantikus könyv
- aki szereti az egyéniségeket
- aki fangirl
- aki hosszabb olvasmányt keres
- akinek tetszett az Eleanor és Park
- aki szereti a könnyed stílust
- akinek elege van a nagyszájú fenegyerekekből

Megjegyzések:

Az írónőtől korábban olvastam az Eleanor és Park című, szintén romantikus, de sokkal komorabb hangvételű könyvet is, amit megkönnyeztem. Tényleg érdemes elolvasni mindkettőt.

Ennyi lett volna mára. Nektek hogy tetszett a könyvajánló? Felkeltettem az érdeklődéseteket? Esetleg ismertétek már ezt a könyvet? Vagy az Eleanor és Parkot? Mi a véleményetek róla? Írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!