Ugrás a fő tartalomra

KÖNYVAJÁNLÓ Sarah Cohen-Scali: Max

Sziasztok!

Miközben lefelé görgettem a bejegyzések között, láttam, hogy milyen régen írtam könyvajánlót. Ettől egy kicsit elszégyelltem magam. Elvégre nem azért olvasok, mert élvezem? Nem azért fogok a kezembe egy könyvet, hogy az magával ragadjon? Sajnos, nem mindig. Imádok mindent, ami könyv, de sok kötet iránt gyűlöletet is érzek. Különös dolog ez, amire nem hiszem, hogy tudok magyarázatot adni. Olykor érdeklődésből a kezembe veszek egy könyvet, de az nem mindig tetszik, vagy éppen nem tetszik annyira, hogy merjem ajánlani. Ettől kritikusnak tűnök. És szőrszálhasogatónak. De higgyétek el, nem azért csinálom. Egyszerűen eddig hiába élveztem az előző öt könyvet, egyik sem ragadott meg, mint a következő. 
Információk


Az íróról

Sarah Cohen-Scali 1958-ban született. Őt tartják az egyik legnépszerűbb francia ifjúsgi írónak. A Maxot elsősorban fiatal felnőtteknek szánta.

A könyvről

Eredeti cím: Max
Műfaj: ifjúsági (?), történelmi 
Szemszög: E/1
Korhatár: 12+ (szerintem)
Kiadó: Kolibri
Eredeti kiadás éve: 2012
Magyarul megjelent: 2015
Fordította:  Tótfalusi Ágnes
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 474
Molyértékelés: 94% (55 szavazat)
Az utószót írta: Karsai László
Fülszöveg:
"/1936. ​​április 19. Hamarosan éjfél.
Azt akarom – ez eljövendő életem legelső vágya –, hogy április 20-án lássam meg a napvilágot. Mert ez a Führer születésnapja. Ha április 20-án születek, megáldanak a germán istenek, és mindenki a felsőbbrendű faj elsőszülöttjeként tekint majd rám. Első egyede leszek az árja fajnak, amely eztán uralni fogja a világot. Én vagyok a jövő gyermeke. A gyermek, aki szerelem nélkül fogant. Aki Isten nélkül fogant. Aki törvény nélkül fogant. Aki puszta erőből és haragból fogant. Heil Hitler!/
Max, aki a történet során a szemünk előtt cseperedik fel, a Heinrich Himmler által kigondolt Lebensborn program tökéletes prototípusa. A politikai elképzelések szerint „ideális” édesanyját génjei és fizikai adottságai alapján választották ki a náci tudósok, csakúgy, mint az édesapját. Max azonban semmilyen kapcsolatot nem ápolhat szüleivel (anyjától is elválasztják abban a pillanatban, ahogy ez lehetséges), hiszen feladatuk mindössze annyi, hogy életet adjanak Németország új, „felsőbbrendű” gyermekének.
Közel 20 000 gyermek fogant és született meg e program során.
Sokkoló, mélyen elgondolkodtató történet, mely nevetésre készteti az olvasót a megrázó sorok között. Élvezetes és megdöbbentő írás, hátborzongató történelmi tények alapján. Igazi Magasfeszültség!
Sarah Cohen-Scali 1958-ban született. Több tucat regény és novella szerzője, őt tartják az egyik legnépszerűbb francia ifjúsági írónak. A Maxot elsősorban fiatal felnőtteknek szánta, ezért megragadó, mégis könnyen érthető stílussal teszi „fogyaszthatóbbá” azt a nehéz témát, mely a korosztály számára elsősorban tankönyvekből ismerhető: a gyűlölet lehetséges forrásait, a politikai ideológiák veszélyeit és közös, európai történelmünk egyik legsötétebb időszakát."
A véleményem
A történet

Nem tudom, meséltem-e már, hogy anyukám Aranyosi-feelingben nyomja: hobbináci. (Meg hobbirabszolgatartó: imádja az egyiptomi történelmet. Ez azt jelenti, hogy a hálójuk narancsszínűre van festve, méghozzá a legmediterránabb módon, a falakon papiruszok, a szekrényeken szobrok, a polcokon Egyiptomról szóló kötetek. Két tetkója is van: Anubisz és Basztet. Anyától örököltem a rajongásra való hajlamomat.) Ezt úgy kell érteni, hogy halálosan elítéli a nácizmus minden kifejeződési formáját, de mindent imád ami a második világháborúval kapcsolatos. Legalábbis a maga szűk látókörű módján.  Apukám úgyszintén imádja ezt a témát, bár ő inkább a háború gyakorlati oldalát ismeri, míg anyukám inkább magát az ideológiát tanulmányozza. A lényeg a lényeg: mindketten úgy tudják fújni a magukét erről a témáról, hogy egy álló napig hallgathatja az ember, és még a felénél sem tartanak. Nem csoda hát, hogy bizonyos fokig érdeklődöm én is a történelem ezen aspektusa iránt. Én azonban vajmi keveset foglalkozom olyan dolgokkal, amelyek valóságosak (mint mondjuk az élettel), így nem is csoda, hogy ami engem igazán leköt az a hasonló témában íródott fikciók. Mint a Nézd, ki van itt, ami egy fantasztikus szatíra. Vagy a Max.

Maxot nácinak nevelték. Egy hithű, antiszemita kisfiúnak, aki parancsra bármikor kész hátba támadni a saját barátait. Már születése előtt a Führer beszédeit hallotta, és tudta, annál nemesebb cselekedet nincsen a világon, mint vakon bízni Hitlerben és a parancsára bármit megtenni Németország és a német nép védelme érdekében. Ha kell öl, csal, hazudik. Ha kell megtanul és elfelejt bármit. Még a saját anyját is. 

Nehéz írni erről a könyvről. Túl jó és túl súlyos a mondanivalója ahhoz, hogy igazán körülírhassuk. Megfoghatatlan, olykor egymásnak ellentmondó érzéseket kelt bennünk, pont, mint a főszereplő, Max. Megdöbbenés. Felháborodás. Szánalom. Düh. Csalódás. Megkönnyebbülés. Gyűlölet.

A stílus maga kissé erős, de olykor az az érzésem támadt, mintha már maguk a szavak is tűhegyes lándzsaként várnának arra, hogy döfhessenek. Tökéletesen kapcsolódott a történethez, amely olykor olyan sokkoló mondatokkal dobálózott, hogy meg kellett állnom, hogy átgondolhassam a valódi jelentésüket. 

A karakterek

Max különös figura. FKMSZ, vagyis: a Führer Keresztelte Meg Személyesen. Ő az árja faj egyik legkiválóbb példánya, akit már megszületése óta kitüntetett figyelemmel illetnek. Már fiatal korában segédkezik végrehajtani bizonyos küldetéseket, és példásan helytáll minden feladatban, amit ráosztanak. A kötelességtudat hajtja, az, amit beleneveltek. Az érzéseit azonban negligálták, így meglehetősen zavart és nyugtalan gyerek lett. Ne értsétek félre, egy pillanatra sem tűnt bolondnak, de a belső monológjaiból érezni lehetett az értetlen fájdalmat. Mint amikor az anyákról beszélt, a családról vagy a szeretetről. Jézusom, ez a gyerek még azt sem bírta, ha megérintik! Személy szerint olykor sajnáltam, máskor viszont gyűlöltem.

Rajta kívül egyedül azok a szereplők a hangsúlyosak, akik valamilyen fontos szerepet töltöttek be az életében. Az egyikőjükről nagyon szívesen írnék, de már maga az említése is spoiler lenne, így kénytelen vagyok cipzárt tenni a számra, és befogni. Mindazonáltal elmondhatom az összes szereplőről, kiváltképp Maxról, hogy fantasztikusak, életszerűek és kegyetlenül érzéketlenek. 

Kinek ajánlom?
- aki bírja a megrázó tényeket
- akit érdekel a második világháború
- aki egy kegyetlen történetet keres

Megjegyzések:

Az utószóról beszélnék egy kicsit.

Maga az író elmondta, hogy a könyv valóságos tényeken alapszik. Hogy Ebner doktor valóban létezett, a Lebensborn-program úgyszintén. Ennek ellenére sosem mondta, hogy történelmileg teljesen hitelesen. Ezek után csak egy kérdésem van:

Minek kellett ebbe belekötni?

Nem tudom, ki az a Karsai László. Nem is keresek rá, mert az utószó alapján egy kicsit szőrszálhasogatónak érzem. Nem azért, mert meg merte említeni, hogy nem minden történt meg, ami a könyvben le volt írva, vagy éppen nem akkor és nem úgy. Ezzel nincs semmi baj, mert a téves információk összezavarhatják az embert. Az viszont azért zavaró, hogy kissé lenézően ír a szerzőről, mert szerinte nem végzett megfelelő kutatást és nem ügyelt a részletekre. Kérdem én, mégis ki a fenét érdekel ez? Elvégre ez egy fikció, amely szempontjából teljesen lényegtelen, hogy Ebner doktor személyesen vett-e részt a lengyelek kiválogatásnál vagy sem.

Tehát szerintem nem ilyen utószót kellett volna írnia, vagy inkább el is felejthette volna az egészet. Ez persze személyes benyomás és vélemény, ezért nem kell minden szavamat készpénznek venni.

Ti miként vélekedtek a hasonló történetekről? Szerintetek mennyire fontos, hogy valamilyen 100%-ig történelmileg hiteles legyen? Ismertek hasonló témájú könyveket? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st