Ugrás a fő tartalomra

Kordos Szabolcs: Luxushotel, Hungary

Sziasztok!

A magyar könyvekről még mindig nem tartok túl sokat, annak ellenére sem, hogy mostanában komolyan rengeteg pozitív élményt szereztem velük kapcsolatban. Mintha szándékosan gúnyolódnának rajtam vagy nem tudom... A lényeg az, hogy a következő kötetet csupán azért vettem meg, mert a) volt kuponom és b) mert kellett a kihíváshoz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes lesz.
Információk


Az író

Kordos Szabolcs kortárs író, újságíró művei:

- Luxushotel, Hungary
- Taxisvilág, Hungary
- Turista from Hungary
- Eszem-iszom, Hungary
- Airport, Hungary
- Tilos a belépés

A könyv

Műfaj: humoros, bulvár
Szemszög: E/1
Korhatár: 12+
Kiadó: XXI. század
Kiadás éve: 2012
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 272
Molyértékelés: 82% (115 csillagozás)
Fülszöveg:
"Egyedülálló küldetésre vállalkozott a könyv szerzője, Kordos Szabolcs. Bejutott a budapesti luxusszállodák diszkrét és zárt világába, ahol a titoktartás a legdrágább szolgáltatás, és gyakran az ember maga az árucikk. Az író hónapokat töltött az ötcsillagos ipar szorgos hangyáival és csúcsragadozóival, hogy megtudja, mi zajlik valójában a forgóajtón túl. Az informátorok előbb-utóbb megnyíltak: meséltek a sztárok vad partijairól, eltusolt politikai botrányokról, a lobbiban hallgatózó kémekről, a bogaras vendégekről, de nem feledkeztek meg saját szennyesük kiteregetéséről sem. Beszéltek, mert már túl sokat láttak ahhoz, hogy hallgassanak. Ismerje meg a belvárosi luxushotelek életét a takarítónő, a boy, a recepciós és a menedzser szemszögéből. Lépjen be velük a lakosztályokba és az alagsori folyosókra, meglátja, hogy ez a világ romantikusabb, romlottabb és főként sokkal izgalmasabb, mint azt valaha gondolta volna."

A véleményem


Tudjátok, én sajnos nem abban a korban nőttem fel, amikor a nyomtatott sajtó a mindennapos hírszerzés legfontosabb eszköze. Amikor megszülettem, már volt internet, telefon, tévé, és mire abba a korba értem, hogy érdekeljem engem a világ, már meg is kaptam az érintőképernyős tévét a mobilnettel. Ez persze nem azt jelenti, hogy sosem olvastam újságot, sőt! A Látkép, a 3. évezred, az IPM, a History, a Múltkor meg a Rubicon is a kedvenc lapjaim közé tartozik, de, amíg még működött az egyetlen értelmes tinimagazin, vagyis az IM, addig azt is minden hónapban megvettem. De a napi- és hetilapok világában egyáltalán nem vagyok otthon, és ilyesféle tényfeltáró cikkeket sem igen olvastam még, legalábbis ilyen témában biztosan nem.

Rengeteg meglepő, undorító és felháborító dolgot tudtam meg a luxushotelek szokásairól és mindennapjairól. Néha már úgy voltam vele, hogy ez nekem sok, de azért tovább olvastam. Már hogyne tettem volna ezt! 

A könyvnek olyan stílusa van, hogy egyszerűen képtelen letenni. Azt hiszem, a jó újságíró pont erről ismerszik meg.A hétköznapiságot csak fokozta az a hol humoros, hol gúnyos hangvétel. Minden történet szépen volt felvezetve, és nem igazolódott be a félelmem, vagyis a csattanókat nem rontották el azzal, hogy megpróbálták egy unalmas, erőltetett viccel még ütősebbé tenni őket.


Kinek ajánlom?
- aki még nem járt luxushotelekben
- aki járt már luxushotelben
- akit érdekelnek a bizarr dolgok
- aki mindig is kíváncsi volt a magyar elit szokásaira (persze csak a luxusszállodákban tanúsított viselkedéséről tájékozódhat a kedves olvasó)


Azt hiszem, mára ennyi lett volna :) Ti olvastatok már Kordos Szabolcstól valamit? Úgy hallottam, neki több hasonló kötete is megjelent már. Mit gondoltok az ilyesféle könyvekről? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!