Ugrás a fő tartalomra

Marc Levy: Ki nem mondott szavaink

Sziasztok!

Ma egy elég fura bejegyzéssel érkeztem. Nem, nem a bejegyzés fura. Inkább a könyv, amiről szól. Őszintén bevallom, hogy nem is nagyon tudok mit kezdeni ezzel a művel, mert... Inkább olvassátok el a bejegyzést, mert képtelen vagyok körülírni. Jó olvasást :)

Információk

Az író


Marc Levy 1961-ben született Franciaországban. Művei:

- Ha lenne még egy esély
- Ki nem mondott szavaink
- Ha igaz volna

A könyv

Eredeti cím:  Toutes ces choses qu'on ne s'est pas dites
Műfaj: romantikus
Szemszög: E/3
Korhatár: -
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti kiadás éve: 2008
Magyarul megjelent: 2011
Fordította: Burján Mónika
Oldalszám: 360 
Ár: 2999 Ft
Molyértékelés: 81% (147 csillagozás)
Fülszöveg:
"Julia Walsh amióta az eszét tudja, sosem volt felhőtlen viszonyban az apjával. Alig találkoztak, alig beszéltek, akkor sem értettek egyet semmiben. Esküvője előtt néhány nappal a lány telefonhívást kap apja személyi titkárától. Ahogy azt előre sejtette, Anthony Walsh nem tud részt venni az esküvőjén. Ez egyszer azonban Julia kénytelen elismerni, hogy apjának kifogástalan mentsége van. Meghalt.
A temetés másnapján Julia rájön, hogy apja nem csak az esküvőjét hiúsította meg a halálával, hanem még egy utolsó, elképesztő meglepetést is tartogat a számára…
Jóvátehető-e vajon, amit a múltban elrontottunk? Kaphatunk-e még egy esélyt a sorstól, hogy elmondjuk egymásnak mindazt, amit elmulasztottunk elmondani? Túlélhet-e egy szerelem majdnem húsz évnyi távolságot?
Egy apa-lánya kapcsolat és egy, a leomló berlini fal tövében szövődött szenvedélyes első szerelem története.
Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!"
A véleményem
A bejegyzés további része SPOILERT tartalmazhat

A történet

A cím nagyon különlegesen hangzott, valamiért megkapó volt. A borító még úgy is ízléses volt, hogy a könyvtári példány már kissé megkopott. A fülszöveg egyszerűen magával ragadó volt, egy szívszorító, a haláltudattól belengett, keserű, depressziós, komolyan lehangoló történetet említ. Az első néhány fejezet, bár nem volt különösen izgalmas, igazodott is ehhez a felvetéshez, de aztán...

Aztán a halott apa egy eddig nem ismert technológia egyik tesztalanyaként megjelenik a lánya házában, és sokkolja a gyereket. Merthogy ő egy robot. Egy kibaszott robot. Ezt vajon mégis hogyan gondolták? Egy érzelmes, szép alaptörténet után minek kellett ekkorát bakizni? Ráadásul még ki sem lehet hagyni belőle őt, mert rá épül minden. Anthony Walshre, a robotra. Ezt még leírni is nagyon fura.

Oké, most egy kicsit vonatkoztassunk el ettől a futurisztikus elképzeléstől, és foglalkozzunk a könyv egyéb hiányosságaival, mert bizony abból is van elég. Először is a stílus számomra különösen unalmas és egyszerű. A hétköznapi szóhasználat olykor még a legszebb pillanatokat is olyan semlegessé teszi, hogy szinte képtelenség beleélni magad a történetbe, nem is beszélve arról, hogy az átlagosabb jeleneteknél pedig hirtelen átvált E/1-re és olyan emelkedett hangnemben kezd ömlengeni, mintha egy Daniel Steel-válogatást olvasnánk. Nem is értem igazán...

A másik problémám az, hogy a robotos megoldást leszámítva, ami valljuk be, minden bizarr momentuma ellenére is elég nagy újítás, rettentően sok a klisé. Persze a közepe felé bejön a Tomas-szál, ami már rejt magában némi izgalmat, de... nem elég érdekes és kidolgozott ahhoz, hogy elfeledtesse velünk az összes többi nyálas, sablonos hülyeséget.

A karakterek

A karakterekkel szintén több problémám akadt. Például a nevek elég... unalmasak voltak. Persze, nem várhatom el, hogy mindenkit valami hangzatos névvel lássanak el, de ami ebben a könyvben van, az már túlzás. Sorolom a neveket: Julia, Stanley, Adam, Anthony, Tomas... Ugye? Miért nem lehetett volna Tomas mondjuk Jürgen vagy Torsten vagy valami? Nem lett volna egzotikusabb, különlegesebb? De.

Julia makacs, pimasz és fogalma sincs arról, mit érez. Lelövöm a poént: mi se tudjuk, csak sejtjük. Tök izgalmas lett volna, ha az olvasó is akkor tudja meg az igazságot, amikor Julia, azaz valamikor a könyv végén, de Stanley már a legelején tisztázta a helyzetet, így nem örülhettem annak, hogy én is akkora bizonytalanságban vagyok, mint a főszereplő. Alapjáraton nem különösebben érdekes vagy egyedi karakter, néha még egy kicsit jellegtelen is, de azért van benne valami, ami miatt nem sorolhatom a Mary Sue közé.

Adam egy szerencsétlen. Tulajdonképpen semmit sem tudunk róla. Még Julia valódi véleményét sem hallgathattuk meg róla, pedig ő a menyasszonya volt. Ettől a férfi konkrétan egy buta papírmasévá vált, akit az író csupán azért talált ki, hogy ne menjen minden olyan simán. Kár, hogy amúgy Juliát semmiben sem akadályozta a férfi létezése.

Stanley a tipikus meleg barát. Kedves, megértő, humoros, ért a divathoz, szereti a jó borokat és a szépet. Végig kiáll Julia mellett, ami becsülendő tulajdonság. Engem eléggé zavart, hogy megint egy olyan homoszexuális szereplővel kellett találkoznom, aki hót feminim. Azt tudtátok amúgy nem minden meleget nyűgöz le az esküvői ruhavásárlás? Meg a cipők? (Higgyétek el.)

Anthony Walsh... inkább hagyjuk.


Kinek ajánlom?
- annak, akit nem zavar az ésszerűtlenség
- annak, aki szereti a sablonsztorikat
- akit izgat valamilyen formában a berlini fal leomlása és hasonló események

Ti olvastatok már valamit Marc Levy-tól? Mit gondoltok róla? Véleményeiteket, észrevételeiteket, gondolataitokat írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Még 10 aranyköpés, mert csak

Sziasztok!
Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.