Ugrás a fő tartalomra

Alessandro Gatti: A Szajna árnyai (Sherlock, Lupin és én 6.)

Sziasztok!

Srácok, komolyan kezdtem az elmúlt napokban reménykedni abban, hogy lassan befejezem ezt a sorozatot. Nem azért, mert unalmas vagy mert elcsépelt, egyszerűen csak már várom a végkifejletet. Sokáig abban a hitben voltam, hogy éppen ez az utolsó előtti rész, tehát már csak egy könyvet kell kiolvasnom ezenkívül, erre mit látok molyon? Hogy megjelent a nyolcadik rész is. Ettől egy kicsit elszomorodtam, de végső soron annyira mégsem bánom...
Információk


Az író

Alessandro Gatti olasz író, műfordító és forgatókönyvíró. A Sherlock, Lupin és én című könyvsorozaton kívül a nevéhez fűződik még a Klinkusz és a sárkány könnye gyermekkönyv is, illetve közreműködött a Macskadetektívek megírásában is. 

A könyv

Eredeti cím:   Le ombre della Senna
Műfaj: krimi, ifjúsági irodalom
Szemszög: E/1
Korhatár: 10+ (de csak mert a többire is ezt írtam)
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2015
Magyarul megjelent: 2015
Fordította: Todero Anna
Oldalszám: 256
Ár: 2990 Ft
Molyértékelés: ? (8 csillagozás)
A sorozat további kötetei: A fekete dáma (Sherlock, Lupin és én 1.), Az utolsó felvonás az operában (Sherlock, Lupin és én 2.), A skarlátvörös rózsa rejtélye (Sherlock, Lupin és én 3.), A katedrális rejtélye (Sherlock, Lupin és én 4.), A fehér kastély (Sherlock, Lupin és én 5.), A Kobra bosszúja (Sherlock, Lupin és én 7.), Szfinx a Hyde Park (Sherlock, Lupin és én 8.)
Fülszöveg:
"Nemrég ért véget a Poroszország elleni háború. Adlerék úgy döntöttek, egy teljes hetet töltenek el párizsi lakásukban, hogy ismét belekóstoljanak régi életükbe. Irene legnagyobb örömére megjelenik Sherlock és Lupin is. A három barát hamarosan újabb nyomozásba kezd, eltűnt ugyanis Arsene előkelő származású, álmodozó unokatestvére. Ahhoz, hogy a nyomára bukkanjanak, sötét alvilági körökbe kell leereszkedniük, és bűnbandák közti, veszedelmes harcba keverednek. És ezúttal éppen Irene-nak jut a feladat, hogy megakadályozza egy újabb háború kitörését…
Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok.
A krimi történetének három világhírű szereplője.
Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora."
A véleményem

A történet

"Tehát, milyen ügyben nyomoznak? Lopás? Csalás? Netán... gyilkosság? És milyen kockázatokkal járhat ez? Egy kiafós veréssel, amúgy Sherlock Holmes-módra? Vagy a tetőkön kell szaladgálni, mint valami kötéltáncosnak, ahogy Lupin úrfi szokta? Netán lövöldözés tör ki, ami annyira szokott tetszeni Irene kisasszonynak?"

A három bajkeverő immáron hatodszor akad össze, mintegy véletlen folytán... Na persze. Ahogy az lenni szokott. Szóval ismét együtt a kis csapat, és nem is ők lennének, ha nem futnának bele ismételten egy bűnügybe, amelyet természetesen gyermeki leleményességgel és felnőtt zsenialitással bogoznak ki. Játszmáik színtere ezúttal a jó öreg Párizs, alighanem az 1871-es kommün vezetése alatt (hű, csak tanultam valamit töriből). Irene veszélyes ügyekbe keveredik, melynek Sherlock látja kárát, azonban sokkal nagyobb csapást jelent számukra Arsene eltűnése. Szerencsére azonban nem sokáig kell nélkülözniük az úri betörő társaságát. Együtt kezdenek nyomozni, ám komoly segítségre bukkannak Nelson úrnál.

Elég nehéz röviden, spoilermentesen átadni, miről is szól ez a könyv. Mit máskor, most sem kell sokat várni arra, hogy beinduljon a gépezet, szinte a legelején elkezd gyűlni a feszültség. A szereplők szinte folyton rohannak, és mi is együtt száguldunk velük anélkül, hogy egy pillanatra is elunnánk magunkat. 

A stílus továbbra is nagyon tetszik. Kifinomult, szemléletes és közben végtelenül kedves. Ez egy elég különös jelző rá, de tényleg így van. Van abban valami báj, ahogy Irene mesél, még ha olykor súlyos szavakkal telíti is a mondandóját. 

"- Az unokatestvérem csupán rossz társaságba keveredett - mondta Arsene. - Alvilági alakok, orgazdák, csempészek, szerencsejátékosok... effélék.
- A való világ - mosolyodott el Sherlock titokzatosan."
Egyébként a történetek egyre komolyabbá válnak. A három gyerek lassan felnő, és megtanulják, hogy a kalandjaik olyan következményekkel járhatnak, amelyek az egész életüket megváltoztathatják. 

A karakterek

Ahogy telnek-múlnak a hónapok, úgy gyűlnek a tapasztalatok is. A karakterek egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és igen, kezdenek felnőni. Sherlock volt hármójuk közül a legidősebb, őt követte korban Arsene. A legfiatalabb pedig Irene. Most ő is kamaszodni kezdett, ami nemcsak azzal jár együtt, hogy lelkiekben megerősödik és az érzelmei összezavarodnak, hanem azzal is, hogy nőiesebbé válik. Bevallom, féltem ettől. Elvégre Irene, mint tudjuk a későbbi Sherlock Holmes történetekből csodálatos, meseszép nővé serdül, ráadásul Sherlock Holmes figyelmét is felhívja magára. Attól tartottam, hogy ennek következtében egy nyálas szerelmi háromszög fog kialakulni, amelyben Irene úgy mozgatja a két jó barátot, mint két élettelen bábot. Féltem, hogy Holmest ismételten a romantikusabb énjével próbálják megfogni, miközben... olyan talán nincs is neki.

Ami azt illeti, Irene nem sokat változott. Persze ez nem igaz, mert sokkal óvatosabbá vált, bár nem gyanakvóvá, ügyesebben harcol, és igen fifikássá vált, de közben... Közben ugyanaz az álmodozó, talpraesett, kalandvágyó kislány maradt, mint akit a sorozat elején megismerhettünk. Mindig is kedveltem őt, a Botrány Csehországban című novellában és a BBC feldolgozásában is. (És igen, fájlaltam, hogy a Sherlock és Watsonban nemes egyszerűséggel semmibe vették szegényt.) Ebben a történetben kimondottan megszerettem, ugyanis egy tényleg belevaló kalandort, de ízig-vérig nőt ismerhettem meg benne. Gatti Irene-ja majdnem tökéletesen illeszkedik Doyle-éhoz.

Sherlock Holmes érzései mindig is megfoghatatlannak, már-már hamisnak tűnnek. Sokszor az a benyomásunk, hogy nem is érez, hogy ő csupán józan ész és logika, de azért mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. Gatti nem viszi túlzásba a szerelmi szálat, de... SPOILER SPOILER SPOILER megtörténik az, amire vártam: Sherlock és Irene megcsókolják egymást. A legdurvább pedig az, hogy egyáltalán nem csinálnak belőle nagy ügyet. Ettől valóban hitelessé válik a jelenet, ugyanis Sherlock nem vall töredelmesen szerelmet Irene-nak, és Irene sem döbben rá hirtelen arra, hogy többet érez Sherlock iránt, mint barátságot. Nem gabalyodnak össze a szálak, amiért Arsene meglátja őket, és a két fiú közt sem mérgesedik el a viszony. Mindketten szeretik Irene-t, mindketten megcsókolták, de... de... egyikőjük sem mutatja ki az érzéseit, és ettől nagyon szép, csendes és romantikus lesz a bonyodalom. SPOILER VÉGE Sherlock továbbra is zseni, sőt, ahogy sokasodnak a kalandok, egyre inkább megmutatkoznak a jól ismert képességek.

Arsene szintén kitesz magáért. Egyre inkább kirajzolódnak jellemének főbb vonásai. Humoros és sokkal könnyedebb személyiség, mint Sherlock, ugyanakkor nem kevésbé tehetséges. Akrobatikus ügyességgel mászik kötelet és ugrál az épületek fölött, miközben olyan mesterien lop meg akárkit, hogy még legjobb barátai sem veszik észre azt. Irene-t és Sherlockot nagyon tiszteli, de azért olykor látszik, hogy kissé rosszul érzi magát a származása miatt. Vagyis inkább amiatt, hogy az édesanyja nem különösebben érdeklődik iránta...

Mycroft meg csak... Két idézettel szerintem simán leírom a szerepét a könyvben:

"- És sokáig időzik Párizsban, Holmes úr? - kérdeztem tőle, amikor megérkezett a desszert, a tejszínhabbal bevont torta.
- Egy hétig, ha jól tudom - felelte, miközben csillogó szemmel bámulta az édességet."

"- Mycroft, nagyon kérem! - kiáltottam fel, amikor felismertem a tömegben. - Csináljon valamit!
Rángatni kezdtem a zakóját, de ő csak ennyit felelt végtelen nyugalommal:
- Már csináltam. Minden pénzemet feltettem az ellenfelére.
- Az öccse ellen fogadott? Elment az esze? Meg kell állítania, különben megöleti magát!
- Nem hinném - mosolygott Mycroft. - De úgy vélem, nem árt neki ez a kis lecke, no meg a pénzt se bánja majd."

Kinek ajánlom?
- aki szerette az előző könyveket
- aki egy érdekes Sherlock Holmes feldolgozást szeretne olvasni
- aki rövid olvasmányt keres
- aki kedveli a pörgős történeteket

Én már nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. Ti is így vagytok vele? Mit gondoltok a sorozatról? Véleményeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.