Sziasztok!
Ha jól emlékszem, akkor valamikor kilencedik végén kaptunk az akkor még új irodalomtanárunktól egy lapot, amin ajánlott olvasmányként szerepelt Nathan Filer A zuhanás sokkja című könyve. Bár én már akkor közöltem a környezetemmel, hogy irodalommal szeretnék foglalkozni, hadd ne mondjam, hogy egyetlen olyan könyvet sem olvastam el, ami a listán volt, főképp nem azokat, amik még kapcsolódnak is az irodalom tananyaghoz. Az eredeti kötelezők persze megvoltak, mint a Hamlet, a Rómeó és Júlia vagy a Tartuffe, de az ajánlottakat egyszerűen csak kifüggesztettem a szobám falára, mert rendkívül szépen festett ott. Mikor a könyvtár polcain kutattam, természetesen olyan könyvek után, amilyeneket nem kellett volna kivennem, mivel az OKTV-re rengeteget kellett volna olvasnom, régi, nagy műveket, valahonnan nagyon ismerősnek tűnt ez a cím. Persze a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy miért, csak otthon esett le. A lényeg, hogy kivettem, és...
Információk
Az író
Nathan Filer 1980-ban született Bristolban. Sokáig egy elmegyógyintézetben dolgozott ápolóként. Ez ihlette első könyvét, A zuhanás sokkja című regényt, amely több díjat is elnyert.
A könyv
Eredeti cím: The Sock of the Fall
Műfaj/kategória: ?
Szemszög: E/1
Korhatár: 10+ (de ahhoz, hogy felfogja az ember, szerintem legalább 14-nek kell lennie)
Kiadó: Scolar
Eredeti kiadás éve: 2013
Magyarul megjelent: 2015
Fordította: Nádor Zsófia
Ár: 3250 Ft (bűn ennyit elkérni egy ekkora könyvért)
Oldalszám: 304
Molyértékelés: 82% (43 csillagozás)
Fülszöveg:
"A történetet Matthew meséli el, aki imádott bátyja halála óta küzd a skizofréniával. Matthew sorsát gyerekkorától a húszas évei elejéig követhetjük nyomon. Megtudhatjuk, miként süllyedt tudathasadásos állapotba Down-kóros testvére elvesztése után, miért és milyen mértékben okolja magát a tragédia miatt, mi okból hagyja ott a valóságot, s miért menekül képzelete világába.
Filert a regény megírásához saját tapasztalatai vezették: tíz éven át dolgozott ápolóként pszichiátriai intézetben. A fiatal korosztálynál tapasztalható elmebetegségek egyre súlyosabb gondot jelentenek napjaink társadalmában e mű gondolkodásra késztet, és talán kinyitja a szívünket a lelki betegségekkel nap mint napos harcot vívók felé.
E rövid leírás alapján szomorú, drámai történetet képzelhetünk el ám a fiatal angol író oly páratlanul viccesen, szórakoztatóan, annyi szeretettel és megértéssel adja elő e szívszorító történetet, hogy a kötet az angliai megjelenés után rögtön a sikerlisták élére került, az olvasók kedvencévé vált, s megnyerte Nagy Britannia legismertebb közönségdíját, a Costa cég által alapított Costa-díjat.
A véleményem
A történet
Valamiért mindig vonzódtam a fura történetekhez. Ez már csak azért is érdekes, mert a fantasy mint olyan egyáltalán nem köt le (néhány kivétel persze akad, például a Harry Potter vagy a Gyűrűk ura), és valljuk be, ha igazán különleges, bizarr dolgokkal akar találkozni az ember, akkor általában a fantasy jut az eszébe. Mindazonáltal én sokkal jobban szeretem a valósághű, szívfájdító és közben kissé beteges könyveket.
A zuhanás sokkjára szerintem tökéletesen illik mind a három jelző. A betegest abszolút nem rossz szándékból írtam, viszont a főszereplő fejében nem egy, nem két meredek gondolat fordult meg, ráadásul mégiscsak egy skizofréniában szenvedő emberről szól a történet...
Aki valódi izgalmakat keres, annak nem ajánlom ezt a könyvet, mert az akció nagyon kevés benne, inkább érzelmi síkon közelíti meg az életet, hiszen az egyén lelkében és elméjében történik meg a legtöbb sorsfordító változás, bár az is igaz, hogy a környezeti hatások és legfőképp Simon halála befolyásolja a történet menetét.
Az első néhány fejezet számomra nem volt kimondottan érdekes. Kissé laposnak, erőtlennek éreztem a bevezetést, és egy kicsit zavart, hogy a narrátor újra és újra kimászott a szerepéből, és a hallgatóságaként kezelt. (Sosem szerettem annyira ezt a fajta történetmesélést, bár egyszer olvastam egy Sherlock fanfictiont, már nem tudom hol, aminek azt hiszem, az volt a címe, hogy A naiv narrátor esete, és igen, az tetszett. De egyébként engem kiszakít a könyv világából, és ettől olyan érzésem van, mintha én csak passzív szerepben várhatnám a végkifejletet, nem pedig a történet részeseként.) Csak öt fejezet elteltével éreztem úgy, hogy ha akarnám se tudnám letenni. Magába szippantott, amit azért elég kevés könyvről mondhatok el. Nem volt pörgős, de a főszereplő közelebb került hozzánk, és ha nem is láthattuk át teljesen az ő gondolatvilágát, egy rövid időre azért belepillanthattunk a fejébe. A lezárás, ami tulajdonképpen teljesen nyitott maradt, engem annyira a hatása alá vont, hogy körülbelül egy napig nem is tudtam szabadulni a nyomasztó, de furcsamód elégedett érzéstől.
A szöveg kissé töredékes, ez látszik az elrendezésben és a mondatszerkesztésben is. Más körülmények között lehet, hogy zokon vettem volna ezt, de ismerve a könyv témáját, egyszerűen csak zseniálisnak tartom. A zaklatott menet, a szavak, az elhallgatott tények... ezek mind valami fájdalmas együtt érzést váltanak ki belőlünk. Azt még azért megemlíteném, hogy ezt leszámítva elég hétköznapi a szóhasználat, és igen, van benne trágárság is.
A zuhanás sokkjára szerintem tökéletesen illik mind a három jelző. A betegest abszolút nem rossz szándékból írtam, viszont a főszereplő fejében nem egy, nem két meredek gondolat fordult meg, ráadásul mégiscsak egy skizofréniában szenvedő emberről szól a történet...
Aki valódi izgalmakat keres, annak nem ajánlom ezt a könyvet, mert az akció nagyon kevés benne, inkább érzelmi síkon közelíti meg az életet, hiszen az egyén lelkében és elméjében történik meg a legtöbb sorsfordító változás, bár az is igaz, hogy a környezeti hatások és legfőképp Simon halála befolyásolja a történet menetét.
Az első néhány fejezet számomra nem volt kimondottan érdekes. Kissé laposnak, erőtlennek éreztem a bevezetést, és egy kicsit zavart, hogy a narrátor újra és újra kimászott a szerepéből, és a hallgatóságaként kezelt. (Sosem szerettem annyira ezt a fajta történetmesélést, bár egyszer olvastam egy Sherlock fanfictiont, már nem tudom hol, aminek azt hiszem, az volt a címe, hogy A naiv narrátor esete, és igen, az tetszett. De egyébként engem kiszakít a könyv világából, és ettől olyan érzésem van, mintha én csak passzív szerepben várhatnám a végkifejletet, nem pedig a történet részeseként.) Csak öt fejezet elteltével éreztem úgy, hogy ha akarnám se tudnám letenni. Magába szippantott, amit azért elég kevés könyvről mondhatok el. Nem volt pörgős, de a főszereplő közelebb került hozzánk, és ha nem is láthattuk át teljesen az ő gondolatvilágát, egy rövid időre azért belepillanthattunk a fejébe. A lezárás, ami tulajdonképpen teljesen nyitott maradt, engem annyira a hatása alá vont, hogy körülbelül egy napig nem is tudtam szabadulni a nyomasztó, de furcsamód elégedett érzéstől.
A szöveg kissé töredékes, ez látszik az elrendezésben és a mondatszerkesztésben is. Más körülmények között lehet, hogy zokon vettem volna ezt, de ismerve a könyv témáját, egyszerűen csak zseniálisnak tartom. A zaklatott menet, a szavak, az elhallgatott tények... ezek mind valami fájdalmas együtt érzést váltanak ki belőlünk. Azt még azért megemlíteném, hogy ezt leszámítva elég hétköznapi a szóhasználat, és igen, van benne trágárság is.
A karakterek
Ezzel a ponttal azért van gondom, mert bár egész sok szereplő megjelenik a könyvben, a legtöbbet inkább csak emlegetik. Ráadásul Matthew szemszögéből látjuk a világot, és emiatt annyira szubjektív minden, hogy nem is tudnék kiemelni egyet mondjuk az anyja jellemző vonásai közül. Megszoktam, hogy a legtöbb E/1-ben írt könyvnél azért akad egy-két objektív megjegyzés, ami által képbe kerülhetünk, így nem csoda, hogy bajban vagyok ezzel. Sajnálom, hogy ezúttal nem tudtam hosszabban írni, de remélem, hogy azért kedvet kaptatok ehhez a könyvhöz.
Kinek ajánlom?
- aki képes elviselni egy-két megrázóbb jelenetet
- akit érdekel egy hiteles leírás erről a betegségről (vagy legalább megközelítőleg biztosan az)
- akit nem zavar a szubjektivitás
- aki szeretne elgondolkodni egy-két dolgon
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést! Ismertétek esetleg ezt a könyvet? Vagy tudnátok ajánlani hasonlót? Mit gondoltok, etikus-e ilyen témákról írni? Nem sértő vagy kegyetlen ez? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!
Üdv: Kriszti :)
- akit érdekel egy hiteles leírás erről a betegségről (vagy legalább megközelítőleg biztosan az)
- akit nem zavar a szubjektivitás
- aki szeretne elgondolkodni egy-két dolgon
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést! Ismertétek esetleg ezt a könyvet? Vagy tudnátok ajánlani hasonlót? Mit gondoltok, etikus-e ilyen témákról írni? Nem sértő vagy kegyetlen ez? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!
Üdv: Kriszti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése