Ugrás a fő tartalomra

Mészáros Dorka: Én vagy senki

Sziasztok!

Sajnálatos módon túlságosan naiv voltam. Mondjuk úgy, hogy átestem a ló túloldalára, és azok után, hogy megbékéltem a magyar szerzőkkel, egyszer csak arra gondoltam: mi lenne, ha elolvasnád az Én vagy senkit Mészáros Dorkától? Na ja, itt kezdődött minden probléma... 


Információk

Az író

Mészáros Dorka, elsőkönyves szerző az ELTE kriminológia szakára jár. Hobbijai közé tartozik az írás és a futás. 


A könyv

Szemszög: E/3
Korhatár: 16+ (nem én találtam ki)
Műfaj/Kategória: krimi, thriller
Kiadó: Tilos az Á könyvek
Kiadás éve: 2016
Ár: 2990 Ft
Oldalszám:  288
Molyértékelés: 81% (37 szavazat)
Fülszöveg:
"2014 nyarán tizenegy kamasz titokzatos üzenetet kap, amelyben ennyi áll: 7-11. Eleinte csak zaklatásnak vélik a dolgot, július tizenegyedikén azonban valaki megpróbálja megmérgezni őket: hárman meghalnak, egyikük zárt osztályra kerül. Heten maradnak. Pont egy évvel később ismét megindulnak az üzenetek: 7-11. Az életben maradt négy fiú és három lány úgy dönt, saját kezébe veszi a nyomozást, hogy kiderüljön, ki vadászik rájuk.
A hét kamasznak meg kell tanulnia elfogadni egymást, és feldolgozni a fájdalmas múltat, hogy a rejtélyes gyilkos nyomára bukkanjanak, mielőtt túl késő lesz. Mert az idő egyre fogy: kevesebb mint egy hónapjuk maradt…"
A véleményem
SPOILER SPOILER SPOILER

A történet

Gondolom a bevezetés, a spoilerek beharangozása, illetve az, hogy egy krimiről van szó, ami köztudottan az én asztalom, már egyértelmű jele annak, hogy itt bizony kő kövön nem marad. Aki olvasta a Frankfurti utasról készült bejegyzésemet, az tudhatja, hogy én még a kedvenc írónőm könyvéről sem átallok rosszat mondani, így mit is várhatnátok egy elsőkönyves szerző művéről szóló bejegyzésemben? (Birtokos szerkezet meg ilyenek. Csak mert magyarosan fogalmazok.) Valljátok be, hogy nem sok jót.

A kisvárosban, aminek a nevét sajnos nem tudjuk meg, megpróbálnak megölni tizenegy diákot. A rend(pontosabban javítóintézetbe küldik), és hátradőlnek a székükben, mintha mi sem történt volna. (Not our division.) Egy évvel később azonban ismét feltűnik a mániákus gyilkos, így hát kénytelenek kiengedni azt a szerencsétlen Burniet. Látva a hatóság tétlenkedését, a hét életben maradt célpont úgy dönt, a saját kezükbe veszik az ügyet...
őrség persze képtelen az ügy végére járni, így lecsuknak egy ártatlan diákot

Nem akarom összehasonlítani ezt a történetet egy másikkal, amit ugyebár nagyon szeretek, de.... Ég és föld a kettő. Kezdjük ott, hogy már az alaphelyzet is nevetséges. Mármint nem az, hogy adott egy őrült, aki gyilkolászni kezd, aztán abbahagyja, és megint elkezdi. Inkább az, hogy néhány tizenéves elkezdi felkutatni ki lehet az, aki rájuk vadászik. De komolyan. Ha nem akarsz meghalni, akkor nem fogsz futni a láncfűrészes sorozatgyilkos után, ugye? És ők mégis ezt csinálják. Az egyikőjüket még majdnem meg is lövik, de neeem, ők nem hagyják abba a ténykedésüket, hanem inkább belehúznak. Hát normálisak ezek? (A helyes válaszolók között egy rózsaszín láncfűrészt és egy hozzáillő, aranybevonatú bárdot sorsolunk ki. A megfejtést a következő email címre küldjék: www.feldarabollak-loveyou.hu.) 

Ezen túllépve ismét csak problémába ütköztem. Az még csak hagyján, hogy kamikaze akcióba kezdenek, mert YOLO és a többi, de ehhez mégis honnan szereznek kellő felszerelést? Az egyik jelenetben például Erik, a kocka egy rakás hightech cuccot kap kézhez. Már nem azért, de hol férhet hozzá egy csapat kamasz nyomkövetőkhöz és miniatűr kamerákhoz? Hol szerezhetnek profi kémcuccokat? Az Ebayről? Aztán a következő: azzal ugye tisztában van vele az írónő, hogy akár fejes a nagypapa, akár nem, egy tizenhat évest nem engednek boncolni? (Legalábbis nagyon remélem. Ha mégis, akkor legalább tudom, miért tart ott a magyar egészségügy, ahol.) És egyébként hogyan tudnak egy házilag eszkábált laborban vért elemezni? Tudtommal az nem egy könnyed ujjgyakorlat még a szakértőknek sem, nemhogy még... (hányszor is írtam le ebben a bekezdésben, hogy KAMASZ?) Ja, és egyébként mégis miért tudja mindenki, mit kell csinálnia?

Jaaa. Hogy a mi generációnk már a CSI-on, Castle-ön, Sherlockon, na meg a Gyilkos elméken nőtt fel, szóval az ég világon mindent tudunk a viktimológiáról meg a nyomozás menetéről. Értem én, hogy amit a tévében látunk tök izgi, de mennyi is a valóságalapja? (Szerintetek is túl sok kérdést teszek fel?) 

Ezenkívül mindenki úgy viselkedik, mintha Amerikában lennénk. Szerintem már milliárdszor elmondtuk, de... mi Magyarországon vagyunk: itt nem mindennapos a pompomlánykodás, hogy a stréberek fejét a vécébe nyomják, és nem, nem szokás ellopni a kajapénzt a másiktól... 

És el ne felejtsem a legfontosabbat! El tudtam viselni a fentebb említett logikátlanságokat, és azt is, amit majd ezután fogok mondani, de. De! Hogy lehet valaki olyan pofátlan (már elnézést), hogy fogja, és Doyle eredeti művében is szereplő cselekménysort, vagyis azt, amikor a méreggel és a placebóval teli kapszulával (behelyettesítendő fecskendővel) kínálja meg az áldozatot? Ott komolyan betelt a pohár. Mondjuk az egész történeten látszott, hogy az írónő ismeri a Gyilkos elméket, és innen látszik, hogy a Sherlockot is. (Talán az eredeti, talán a feldolgozást, nem tudhatom.)

Na és a vég. A vég az valami borzalmas. Nem csak arról van szó, hogy teljesen kiszámítható, hanem arról is, hogy egyszerűen képtelenség. Nem azért, mert nem volt lehetősége, hanem azért, mert... nincs indíték. Van, de az nem elég jó. Még a legelvetemültebb idióta sem egy teszt miatt gyilkolt. (Bár már az én fejemben is megfordult hasonló gondolat, de azért nem pont így...) 

Viszont több pozitív vonása is van a könyvnek. Például a stílus, ami egyszerre könnyed és kifejező. Imádom, hogy olvastatja magát, és igen, van benne humor is. Nem abból a fajtából, ami halálra nevetteti az embert (hahaha, értitek, halálra), de szerintem sokat dob a könyvön. 

"- Nem tűnsz nyomoréknak.
Gergő elvigyorodott.
 - Mi van, tetszem neked?"

Ez egy tényleg SPOILERES rész: 

"Burnit már másnap hazaengedték a kórházból. Majdnem két évig tartott, amíg továbblépett.
 Nóri nem mozdult Zénó mellől. Soha többet nem vagdosta magát, és kibékült az apjával.
 Zénó összerakott egy albumot Aliz emlékére. A "Bears"-nek lemezszerződést ajánlottak.
 Gergő reggel elmondta az apjának, hogy meleg. Kéthetente meglátogatta Lucát.
 Melit felmentették. Eladta az ellenszert, a kapott pénzt egy gyermekkorháznak adományozta.
 Erik a 16. életévüket betöltött fiatalkorúakra kiszabható  legsúlyosabb büntetéssel sújtották: tizenöt év szabaságvesztés."
Ugye nemcsak én érzem úgy, hogy ez nevetséges?  

A karakterek

És elérkeztünk a könyv erősségéhez. A karakterek ugyan teljesen sablonosak, mégsem válna
k egyoldalúvá. Van bennük valami, ami miatt hitelesek, szerethetőek. Személy szerint Nórit kedvelem a legjobban, frenetikus, amit leművel. Gergőről már a második fejezetben sejteni lehetett, hogy meleg, de biztos nagy csavarnak kellett lennie... Zénó, akit egyszerűen nem tudtam nem sajnálni a neve miatt, egy tipikus művészlélek, de a Nóri és közte kialakuló, véget érő és újrainduló kapcsolat azért megérintett. És amúgy is jószívű srác, mert amit Alizzal művelt...  Ő volt az, akit a legkevésbé kedveltem. Erik a magyar Sheldon Cooper, mert ilyen is van. (Most már.) Vele és Melivel tudtam leginkább azonosulni, őt is kedveltem. Burni egy nagyon aranyos, de túlságosan lebutított karakter volt. 


"A részeg lányok szánalmasak - a részeg szerelmes lányokról pedig jobb nem is értekezni."

Kinek ajánlom? 
- aki el tudja viselni, hogy mindenki egy sorozatos karakterre emlékezteti*
- aki szereti a bűnügyi sorozatokat
- aki szereti a krimit

Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzést, remélem tetszett. Ti mit gondoltok erről a könyvről? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!
Üdv: Kriszti :) 

*Erik = Sherldon Cooper (Agymenők)
 Meli = Rae (My mad fat diary)
 Aliz = bármelyik népszerű lány szereplő, akinek bunkó pasija van (sok ilyen van, de például Chloe a My mad fat diaryből)
 Zénó = Beck (V, mint Viktória, bár nem tudom, hogy kell leírni a srác nevét)
 Nóri = Jade (V, mint Viktória)
 Burnie = bármelyik idióta izomagyú (például Chop a My mad fat diaryből)
 Gergő: Archie (My mad fat diary)

Megjegyzések

  1. Már bocs de benne van a július 10-ei fejezetben méghozzá az elején hogy a megemlékezés a Tóvárosi (igen ez egy helyszín) temetőben hajlott.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st