Ugrás a fő tartalomra

7 tanártípus: év végi kiadás

Sziasztok!

Gondolom, mostanra mindenkinek elege lett az iskolából. Megértelek titeket. Ezt a két napot a legnehezebb kibírni, hiszen olyan közel van a meleg nyár, és mégis, mintha nem érhetnénk meg azt, hogy egész nap lustálkodhassunk és sütkérezhessünk... De legalább már nem kell azon aggodalmaskodnunk, hogy milyen jegyeket kapunk, hiszen már úgysem tehetünk semmit. Ennek örömére elhoztam azt a 7 tanártípust, akit talán ti is ismerhettek: 


1. Aki már márciusban arról papol, hogy nincs idő javítani
Szerintem ti is ismeritek azt a tanárt, aki már a második félév kezdetekor azon parázik, hogy nem lesz elég jegyünk év végén, ráadásul javítani sincs időnk. Ezért elkezd minket bombázni egy csomó szorgalmival, kétszer gyorsabban adja le az anyagot és millió dolgozatot írat velünk, hogy négy hónap múlva lezárhasson minket... 

2. Aki a zárás napján írat dolgozatot

Az előző típus ellentéte. Ez a tanár általában meglehetősen szétszórt, de bízik annyira a saját képességeiben, hogy bevállalja, még aznap kijavítja tíz-húsz diák átizzadt dolgozatát. Ez persze kissé necces, főleg akkor, ha erről a dolgozatról csak aznap értesül a szegény diák. 

3. Aki 0,6-nál megíratja a javítót - ami aztán 0,5-re rontja az átlagot...

Kinyílik a bicska a zsebemben, mikor meghallom, hogy "Hááát.... lehetne ezen az átlagon még mit javítani. Mi lenne, ha te is megírnád a javítót?" Tudom, hogy ez a tanártípus csak jót akar és arra számít, hogy az, aki mondjuk négyesért vagy ötösért küzd, az majd úgyis tudja, de... nem. Az ilyen kierőszakolt dolgozatok általában nem sikerülnek olyan fényesen.

4. Aki nem szívesen adja meg a jobbik jegyet 0,7-től

A diákok többsége a falat kaparja ettől a típustól. Tudjátok. Arról a tanárról beszélek, aki nagyon húzza a száját, mikor kijelenti, hogy Kovács Ernő 4-es, bár csak 3,7-re állt... Szintén ő az, aki év közben folyamatosan "borzalmasnak" és "pocséknak" titulálja a dolgozatokat, mert 20-ból csak 7 ötös meg 8 négyes lett, a többi meg hármas... 

5. Akinél csak két jegyetek van félévenként, de az elég ahhoz, hogy lezárjon titeket

A legtöbb tanár arra törekszik, hogy legyen elég jegyünk ahhoz, hogy le tudjanak minket zárni. Sokszor csak emiatt beiktatnak a tanmenetbe egy-egy pofonegyszerű röpit vagy sok szorgalmit adnak...  Aztán ott vannak azok a tanárok, akik szerint két dolgozat vagy felelés jegye tökéletes képet adhat a diák tudásáról. Ahaaa... Hát nagyon nem. 


6. Akinél tíz jegyetek van félévenként, de még kéne írni egy dolgozatot, mert az nem elég

Ez az előző ellentéte. Nem fűznék hozzá semmit... 

7. Aki mindig felfelé húzza  a jegyet

Mindenki kedvence. Az az aranyos, mindig mosolygós tanár, aki még hisz abban, hogy a tudás kincs és hogy mi azért járunk iskolába, hogy okosodjunk. Általában nagyon engedékeny és mindent megtesz azért, hogy a diákok jó eredményeket érjenek el. 

Kitartást srácok! Már csak két nap! 
Üdv: Kriszti :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!