Ugrás a fő tartalomra

Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár (Cseresznyepiros nyár 1.)

Sziasztok!

Sokszor megkérdezik különböző kérdőívekben, hogy mégis milyen könyveket szoktam olvasni. Ilyenkor felsorolnak vagy tízet, hogy pipálgassuk be a műfajokat, kategóriákat. Én általában a legnagyobb részét bejelölöm, hiszen többféle kategóriában is olvasok, viszont... az, hogy olvasok mondjuk gyerekkönyveket, nem jelenti azt, hogy maradéktalanul élvezem is őket. Ugyanez van a romantikusaknál is. Meg tulajdonképpen mindegyiknél. Aha, hát ennek semmi értelme, de azért köszönöm, hogy meghallgattatok. "Kezdjük már el!"



Információk

Az író

Carina Bartsch 1985-ben született Erlangenben, Németországban. Húszéves korában kezdett írni, később pedig, 2010-ben jelent meg első regénye, a Cseresznyepiros nyár, egy évvel azt követően pedig a sorozat folytatása, a Türkizzöld tél. A Cseresznyepiros nyárral Németország legsikeresebb ifjúsági regényírójává vált, a könyv hónapokon vezette az Amazon E-book eladási listáit.



A könyv

Eredeti cím: Kirschroter Sommer
Műfaj/Kategória: romantikus, ifjúsági, young adult, new adult
Korhatár: 12+
Szemszög: E/1
Kiadó: Maxim
Eredeti kiadás éve: 2010
Magyarul megjelent: 2014
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 462
Molyértékelés:
Fülszöveg:
"Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét. De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?"
A sorozat további kötetei: Türkizzöld tél (Cseresznyepiros nyár 2.)

A  véleményem

A történet

Emely Berlinben várja régi barátnőjét, aki nemsokára beiratkozik ugyanarra az egyetemre, ahová ő maga is jár, azonban a lány nem is sejti, hogy Alex-szel egy csomagban jár az érzéketlen, tuskó Elyas is, aki nem mellesleg különösen helyes, és talán mégsem olyan seggfej, mint ahogy kinéz. Emely megpróbálja ignorálni a tapadós srácot, miközben egyre közelebb kerül a titokzatos levelezőtársához, az érzékeny és kedves Lucához. Közben egyre több titokra derül fény a múltját illetően, és a lány teljesen összezavarodik...

Tudom, hogy az általam leírtaknak vajmi kevés köze van a fülszöveghez, de valljuk be, hogy ez általában így van minden könyvnél. Tehát adott Emely, aki hál' Istennek nem megy sehová, nem költözik, csupán cipeli a dobozokat a barátnője helyett, és ez az Elyas gyerek, aki előszeretettel cseszegeti a főszereplőnőt. Aha, hát ez eredeti.

Megy a nagy utálkozás, Emely lerázza a srácot, de sajnos megint egy helyre kerülnek, hiszen a legjobb barátnője a nemkívánatos hapsi húga, aztán jön a féltékenykedés, a nagy önkitárulkozás, és eget rengető dolgok derülnek ki, miközben humorosan és kissé bántóan csesztetik egymást. Hű. Meglepődés... 

Közben Alex, az aranyos és hirtelen lány Elyas legjobb barátjában megtalálja az igazit, vagy valami olyasmit, és ki más hozná össze őket, mint Emely és Elyas? Persze szegény lánynak alig van ideje az ilyesmikre, hiszen mikor éppen szünetet tart Elyas alázásában, nyáladzós emaileket kell írnia Lucának, aki csakúgy kiönti a lelkét a csajnak. Hm.

Ugye nemcsak én érzem úgy, hogy ebben a könyvben nincs semmi új? Ja, oké. Most megnyugodtam.

Vagyis nem, mert... mindannak ellenére, hogy semmi sem érdekes vagy megdöbbentő, ez a könyv nem rossz. Sőt. Messze a legjobb az összes romantikus baromság közül, amit valaha is olvastam. (Egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen volt, szóval...) Igazából fogalmam sincs, hogy miért tetszett annyira, mert kétlem, hogy az a két tényező, ami valóban jó és feledhetetlen volt, ilyen élvezhetővé tehet bármit, és... mégis.

Az egyik a stílus volt, ami nyilvánvalóan köszönhető a fordítónak is. Egyszerű volt, lényegre törő, mégis megteremtette azt az alaphangulatot, ami nélkül képtelenség élvezni egy könyvet. A humor fantasztikus volt, gúnyos és kreatív, a dialógusok úgy pattogtak sokszor, mint a szikra. (Ez egy olyan baszdmeg-hasonlat volt, bocs érte.)

A karakterek

Emely tipikusan az a lány, aki szép, de nem tudja magáról, és ezért ragadnak rá a pasik, de közben ki is lép ebből a tipikus szerepből. Kezdjük ott, hogy ő nem az az irodalomszakos hallgató, aki még mindig szűz, mert az igazira vár (aki aztán bevezeti a kis játszószobájába, hogy aztán...), csak egy kicsit absztinens. Alapvetően kedves, intelligens és talpraesett, csak néha viszi túlzásba a nyávogást.

Elyas egy helyes, fiatal egyetemista, aki éppenséggel orvosnak készül, csak éppen nem érdekli ez az egész. Sokkal inkább foglalkozik Emelyvel meg más lányokkal, de egy idő után már nem érdekli más, csak az a pukkancs lány, akit nem tud kiverni a fejéből. Úgy tűnik, mintha idióta lenne, kihasználná a nőket és a többi, de a végén... ah, a végén kiderül, hogy nem is olyan rossz.

Kinek ajánlom? 

- aki szereti a gyűlöllek-mert-szeretlek kapcsolatokat
- aki kedveli a romantikus könyveket
- aki humoros könyvet keres
- aki kikapcsolódásra vágyna

Köszönöm, hogy időt szántatok a bejegyzésemre! Nektek mi a kedvenc romantikus könyvetek? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Üdv: Kriszti :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!