Ugrás a fő tartalomra

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok!

Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek, hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz!

Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet stb. Előfordulhat az is, hogy egy-egy kifejezésnek (pl. canon) több jelentése is akad, helyzettől függően.

1. Ship/shippelés vagy OTP

A shippelés tulajdonképpen párosítást jelent, azaz a rajongók összehoznak két szereplőt, akiknek szerintük együtt kéne lenniük. Nem azért mondom, hogy bárkit is kiábrándítsak, de a shipek általában csak a fandom képzeletében léteznek, és nagyon minimális az esély arra, hogy valósággá váljanak, de persze ez nem törvényszerű. Az OTP rövidítés nem a bankra utal, hiába is ráncoljátok a homlokotokat, hanem: One True Pair, azaz az egyetlen igazi pár. Vagy valami ilyesmi. (Ezért nem leszek fordító.) A ship és az OTP között van egy kis különbség. A shipet általában úgy írják körbe, hogy olyan, mintha egy kapcsolatba lennél szerelmes, míg az OTP inkább a "valóságban" (értsd: a sorozat univerzumában a készítők szerint) létező párokra vonatkozik. 

  • "Normális" párosítások
A normális fogalma szubjektív, ezért is tettem idézőjelbe a szót. Hogy egy kicsit világosabban fogalmazzak: a hagyományos, férfi-nő kapcsolatára gondoltam. (És ezért nem barkochbázom.) Szerintem ezt nem kell jobban megmagyaráznom. A fandomok többségében az ilyesmi nem olyan gyakori, az ilyen shipek nem hosszú életűek, ugyanis ezek általában canonná válnak. (lsd. később) 
Az én kedvenc sorozataim közül az Agymenőkből Penny és Sheldon, azaz Shenny tartozik ebbe a kategóriába, de persze ott van Shamy (Sheldon és Amy, maga Penny shippeli őket) vagy Cordelia és Angel a Buffyból vagyis inkább az Angelből, akiknek sajnos nincs menő nevük, mert a nagy őrület előtt élte fénykorát a sorozat, de idetartozik még Finn és Rae is a My Mad Fat Diaryből. Hogy a Sherlockot se hagyjuk ki, Sherlolly és Adlock (vagyis Sherlock+Molly és Sherlock+Adlock) 


  • Slash/femslash avagy a korlátolt ember pokla
Valójában nem egészen értem, hogy miért kell mindenféleképpen megjelölni, hogy milyen beállítottságúak a szereplők az adott történetben, de közben tudom, hogy igenis indokolt a dolog. A slash férfi-férfi párosítást jelent, a femslash pedig nő-nőt. Ezek a kifejezések természetesen nemcsak fanfictionök kapcsán, hanem eredeti, saját karakterekkel megírt történeteknél is használhatóak. Véleményem és tapasztalatom szerint a femslashből sokkal kevesebb van, mint sima slashből, de fogalmam sincs, hogy miért. 

A slasht én egyáltalán nem tartom furának vagy gusztustalannak, ahogy egyesek, bár azért sokszor tartózkodom az olyan ficektől, amiknél ott virít a 'SLASH' és az 'Erotikus tartalom' címke. Mondjuk, általában mindentől tartózkodom, amiben erotikus tartalom van, mert a lelki békémet könnyedén felboríthatja egy-egy ízléstelen jelenet, és én inkább nem vállalom a kockázatot. Igen, rossz tapasztalatok. 

Én jelenleg csak slash párosításokat tudok hozni. Először is ott van Johnlock, az örök kedvenc, ami tényleg megható és hihetetlenül sokrétű kapcsolat. (Igen, lehet, hogy szerelmes vagyok egy kapcsolatba.) Mrs. Hudson és még sokan mások is shippelik őket, például ugyebár maga Irene Adler is. Ugyanúgy ebből a sorozatból ott van Moriarty és Sherlock (= Sheriarty) párosa, akiket megint csak nagyon szeretek, még akkor is, ha elég lehetetlen a dolog. Oh, és majdnem kifelejtettem a két hanyagolt shipet, MorMort (Moriarty és Moran) és Mystradet (Mycroft és Lestrade). Persze nemcsak a Sherlocknál  vannak ilyen élénk fantáziájú rajongók. Ott van például a Teen Wolf, ahol Dereket és Stilest hozták össze (Sterek) vagy éppen az Odaát, ami az új kedvenc sorozatom amúgy, ahol létezik az úgynevezett Sabriel (Sam és Gabriel), illetve a legnépszerűbb Destiel (Dean és Castiel, róluk lesz még szó később a canonnál.) 

Esetleg femslashnél megemlíthetem Kate-t és Irene-t a Sherlockból. A helyzet az, hogy fogalmam sincs, velük mi a helyzet, ugyanis nem sokat szerepeltek a sorozatban (mindössze egy rész erejéig), de azért szöget ütött egy-két fan fejében a gondolat, hogy mi van, ha ők ketten... Egy bizonyos jelenetben Irene ugyebár kijelentette, hogy ő meleg, amit ugye az is bizonyít(hat), hogy a magas rangú személy, akit megzsarolt nő. Ennek alapján tehát nem elképzelhetetlen, hogy volna szeretője, és ki más lehetne az, ha nem a titkárnője, (vagy mije) Kate? Ugye, ugye?


  • Incest - csak erős idegzetűeknek!
Az incest vérfertőző kapcsolatokról szóló történet. Ez ugyebár többféle is lehet, de a legnépszerűbb a testvérek közötti szerelem és/vagy testi kapcsolat. Ráadásul az incest sokszor párosul slash-sel is, szóval szerintem egyesek keresztet vetnek, amikor megtudják, miről van szó. Őszintén megmondom, hogy én örülök annak, hogy főképp slash incestek léteznek, mert így képtelenség volna kivitelezni a karakterek teherbeesését és annak következményét. Nálam akkor telne be a pohár, bár így is kis híja van annak, hogy túlcsorduljon.

Ami azt illeti, a Sherlockianek és a... Supernatural (Odaát, bocsi, lehet, hogy így meg úgy fogom emlegetni) fanok is kitaláltak egy ilyet maguknak. A Holmescest ugyebár Mycroft és Sherlock, általában csupán érzelmi alapú kapcsolatát taglalja. (Azért csak érzelmi, mert Mycroft a Jégember, Sherlock meg ugye a Szűz, szóval...) Őszintén nem tudom utálni, furcsállni vagy kedvem szerint betegesnek tartani ezt a shipet, mert az a fanfictioníró, aki rászoktatott a Johnlockra, mindösszesen két holmescest történetet tett ki a blogjára, de azonnal megszerettette velem. Szexről szó sem volt, ahogy általában a Johnlock ficjeiben sem (nem azon van a hangsúly), viszont azok a gyönyörű metaforák, az az érzékletes, mégis elvont ábrázolása a kapcsolatuk alakulásának! Fantasztikus. Komolyan.

A Wincest (erről majd a megjegyzésben olvashattok még) a Winchester fiúkat hozza össze. Mivel ők valamivel szabadabbak és őszintén szólva jobban is néznek ki, mint Mycroft meg Sherlock, ráadásul a célközönség is fiatalabb (és őrültebb), így nem csoda, hogy kettejük között sokkal inkább a testiség a lényeg, bár szerintem ezerszer érdekesebb a lelki kötődésük és a kalandjaik. Az ő kapcsolatuk rettenetesen izgalmas, és mivel az első évadokban ők a főszereplők, a konfliktus kettejük viszonyán alapul. A folyamatos önfeláldozásuk komolyan megható, Dean érzelmesebb lénye pedig általában Sammyvel kapcsolatban mutatkozik meg, szóval megértem én ezt, de...

A Wincest és a Holmescest egyben megegyezik: mindkettő csupán továbbgondolt testvéri kapcsolat. Lehet, hogy vérségi kapcsolat nélkül akár együtt is lehetnének, de így és ebben a formában szerintem nem. Főképp azért gondolom ezt így, mert bár nincs testvérem, igenis el tudom képzelni, hogy két ember szerelem nélkül úgy szerethesse egymást, mint Mycroft és Sherlock (annak ellenére, hogy nem mutatják ki) vagy Sam és Dean. 


2. Canon 

A canont általában arra használjuk, amikor valami olyanról beszélünk, amit a sorozat készítői hivatalosan megerősítettek vagy találunk rá bizonyítékot, tehát nem utalások és a képzelet alapján gondoljuk őket. Canon az is, amikor egy szeretett shipünk megtörténik. 

És most szeretnék beszélni Destielről. Még nem tartok ott a sorozatban, amikor Dean és Castiel között szorosabbá válnak a szálak, de mindenki szerint ez fog történni. Állítólag Destiel már canonná vált, de sehol sem látom a konkrét bizonyítékot rá. Mindenki tényként kezeli, hogy ő és Dean együtt vannak, megcáfolni viszont nem tudom. Egyet azonban kijelenthetek: én nagyon, nagyon, nagyon, nagyon (értsd: NAGYON) nem szeretném, ha ez canonná válna. Nincsen semmi bajom Castiellel, mostanában kezdem meg is kedvelni, és igen, látom a célzásokat is, de... kérlek, sorozatkészítők! Én ezt nem szeretném. Egyszerűen nem fér bele a világképembe. 

3. PWP (porn without plot)

Oh, a leggyűlöletesebb része az egész bejegyzésnek. Rettenetesen furának tartom, hogy vannak olyanok, akik élvezik ezt. Nem is az a része zavar, hogy valaki megírja és közzéteszi az erotikus történeteit, inkább az, hogy... hogy a szex köré épül minden. Várjatok, ez így nem igaz: a szexről szól a történet. Nem arról, milyen érzelmeket vált ki az aktus a karakterekből és nem arról, hogy milyen úton-módon jutnak el odáig. Neem. A PWP arról szól, hogyan szeretkeznek (már aki) és ez engem felháborít. Lehet, hogy egy kicsit prűd vagy korlátolt vagyok ezen a téren, de ez van.

4. Angst (+Hurt/Comfort)

Az angst olyan történet, amely általában sötét hangulatú, a kemény, fájdalmas érzelmeket állítja előtérbe és akár sokkoló hatással is lehet az olvasóra. A Hurt/Comfort ennek az alfaja, olyan kapcsolatról van benne szó, amelyben a felek bántják egymást, aztán megvigasztalják a másikat. (Hű, ennek ilyen formában nem sok értelme van, de másképp nem tudom elmagyarázni.)

Én imádom az ilyet. Példám nincs rá, de mivel alapjáraton szeretem a sötétebb, szomorúbb történeteket és a fájdalmas hangvételt, szerintem nem csoda, hogy élvezem az ilyen történeteket. 

Megjegyzés:

A sorozatkészítők természetesen figyelemmel kísérik a fandomok tevékenységeit, hiszen a visszajelzések fontosak. Például az Odaátban Castiel azért vált főszereplővé, mert pozitívak voltak a reakciók a nézőktől, ráadásul a rengeteg Destiel utalás is a fandomok miatt van benne a történetben, csakúgy, mint a sok Johnlock pillanat is a Sherlockban. Persze, ha a fanok túlzásba visznek valamit, akkor a sorozatkészítők fogják magukat, és csinálnak egy-két poén jelenetet. 

A Sherlock második évadának zárása ugyebár szemét húzás volt az alkotóktól, és arra sarkallta a nézőket, hogy különféle teóriákkal álljanak elő. Tényleg mindenféle és fajta történetet kitaláltak már, és ezt az őrült találgatást látva a sorozatkészítői úgy gondolták, trollkodnak egy kicsit. Andersont egy tipikus fan paródiájaként mutatták be, aki elvesztette az állását, ugyanis az idejét teljesen Sherlock felkutatásának szánta. Egy kisebb csoportot is alakított, akikkel közösen próbálják kitalálni, mi történt a detektívvel, és halálosan komolyan veszik az egészet. Egészen lehetetlen dolgokkal jönnek, és a shippek is megjelennek, például Sherlolly vagy Sheriarty. Mielőtt még a fanok reagálhattak volna a valós történésekre  (vagyis arra, hogyan élte túl az esést Sherlock), a sorozatkészítők már meg is írták az elfogultabbak válaszát: Anderson rájön, hogy feleslegesen adta fel az életét, ugyanis egyetlen teóriája sem helytálló, és miután butaságnak, lehetetlennek állítja Sherlock meséjét, egyszerűen összeomlik. Humorosan figurázzák ki a saját nézőiket, az biztos. 


Az Odaátban a The Monster at the End of This Book című epizódban Sam és Dean ráakadnak a könyvre, ami tulajdonképpen róluk szól. A sorozat készítői itt is ügyesen rángatják a szálakat, tökéletesen beleszövik ezt a kis tréfát is az alaptörténetbe. Itt egy jelenet, amiben a Wincestről beszélnek  a tesók, mint a sorozatkészítők szócsövei:

Dean: Ahhoz képest, hogy fanok, sokat panaszkodnak. Figyelj: Simaptico írja, hogy "a démoni szál elcsépelt, sablonos és általában 'craptastic' (bocs, nem találtam a magyar megfelelőjét.). Hát, kapd be, Simptico, mi megéltük ezt.
Sam: Igen. Nos, olvasd tovább. Egyre jobb lesz.
Dean: Vannak itt Sam-rajongók és Dean-rajongók és... mit jelent az, hogy slash fanok?
Sam: Hogy... Sam-slash-Dean. Együtt.
Dean: Mármint együtt együtt? 
Sam: Aha.
Dean: Tudják, hogy testvérek vagyunk, ugye?
Sam: Nem nagyon zavarja őket.
Dean: Oh, ne már. Ez egyszerűen beteg. 


Nekem ez a kedvenc részem a sorozatból, és azt hiszem, örökre ez is marad. Egyszerűen fantasztikus, amit itt leművelnek, humoros és közben nagyon is komoly, bibliai utalással. Mi kellhet még? 

Bővebben és szakszerűbben más tollából:  Merengő vagy Fanfiction Értelmező Kéziszótár

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok a bejegyzésemet! Ha van még gondolatotok, írjátok meg kommentben. Számotokra mi fér bele a fanfictionök világában? Mi az, ami szerintetek a legbetegebb gondolat, mi az, ami már túlzás? 
Üdv: Kriszti :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.