Ugrás a fő tartalomra

KÖNYVAJÁNLÓ Molnár T. Eszter: Stand up! (Egy majdnem normális család 1.)

Sziasztok!

Láttunk már pár gimnazista lányról szóló könyvet, ami arról szól, milyen is kamasznak lenni, megbirkózni a hétköznapi problémákkal, milyen a szerelem és a barátság. Láttunk ennek a magyar változatait is, amelyek többnyire humorosak és/vagy nevetségesek lettek, de mindenképpen megmozgatták az olvasóközönséget, és arra sarkallták az írótársakat, hogy ne hagyják annyiban ezt a dolgot, van még bőr, amit lehúzhatnak erről a témáról. Igazuk is van, ezernyi dologról lehet még beszélni, csak bátornak és kreatívnak kell lenni. Lássuk, mennyi kockázatot vállalt Molnár T. Eszter!


Információk

Az író

Molnár T. Eszter 1976-ban született Budapesten, jelenleg Freiburgban, Németországban él. Dolgozott már tanárként és kutatóként is, ugyanis szakmáját tekintve biológus is. Első regénye, a Stand up! 2016 áprilisában jelent meg. 



A könyv

Műfaj/Kategória: naplóregény, gyermek- és ifjúsági irodalom
Szemszög: E/1
Korhatár: 10+
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás éve: 2016
Oldalszám:
Ár: 2990 Ft
Molyértékelés: 93% (26 csillagozás)
Fülszöveg:
"Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is. Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát.
Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe."
A sorozat további kötetei: Most már igazán (Egy majdnem normális család 2.)

A véleményem

A történet

Ha azt gondoltátok, hogy most is egy nyavalygó Rentaival vagy egy pukkancs Flórával fogtok találkozni, akkor nagyon tévedtek! Nincs sem cukormázas családi otthon, sem pedig szerető apuka, aki hirtelen mégis törődik a gyerekeivel és mindent megtesz értük. Virág anyukája meghalt, az apukája alkoholista lett, így hát egy nem túl kellemes lakásban kell élnie az undok, nemtörődöm kisöccsével és a lázadó nővérével, akit egyáltalán nem érdekel az érettségi. Egyetlen barátnője Lili, csak benne bízhat, de amikor nagy gondjai támadnak, hirtelen teljesen egyedül találja magát. Egy időre még Helga néni, az idegesítő nagynéni is eltűnik. Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Megpróbál túlélni.

"Apa egyszer azt mondta, hogy a lakók egyik fele neurotikus, a másik szociopata, de szerintem ebben nem volt igaza. A szociopaták sokkal többen lehetnek."

A Szent Johanna Gimi álomvilága után mind a Hűvösvölgyi suli, mind a D.A.C. megpróbált komolyabb témákat boncolgatni, de sajnos mind olyan didaktikus volt, hogy még az idióták is észrevették azt a brutálisan kioktató hangnemet. A Stand up! sok tekintetben teljesen más, mint az előbb említett művek, ugyanis nemcsak megemlíti, aztán félredobja a problémákat, hanem egy olyan lány életét mutatja be, aki igenis egy szenvedélybeteg szülővel él és meg kell küzdenie az olyan hétköznapi dolgokkal, amelyekbe mások bele se gondolnak: milyen az, ha valakinek nincs pénze moziba menni és a barátokkal enni? És mi van akkor, ha a barátaid nem állnak ki melletted minden helyzetben? Mi van, ha senki nincs ott, hogy megbeszélhesd vele az érzéseidet? 

Számomra a könyv humora volt az egyik legnagyobb öröm, ugyanis sokszor hiába kapjuk meg a fülszövegben, hogy valami vicces, mert általában nem az. Szerencsére Virág tényleg legény a talpán (hm, vagy inkább leány), ha nevettetésről van szó.  

A karakterek

Bakos Virág nem kimondottan különc, de valóban nem fogadják be teljesen. Humoros és kissé fiús is, hiszen édesanyja meghalt, a nővére pedig el van foglalva a saját gondjaival, így nem sok mindenkitől vehetett példát. Szereti az állatokat, egyik leghűségesebb barátja például Lajos, az aranyhörcsöge. Hétvégénként Törökbálintra jár egy állatmenhelyre. 

Vera dacos, lázadó és sokszor önző is, aki egyszerűen nem veszi figyelembe a húgát vagy az apját. A nagynéni kedvence ő, akit mindig tömnek pénzzel, és még az sem feltűnő, hogy éjjelente kiszökik fiúzni. Eleinte nagyon unszimpatikus volt, de később, amikor megtanulta a leckét, kezdtem rájönni, hogy ő is ember.

Misu kissé antiszociális, de olyannyira, hogy a kosárlabdázáson és a gépezésen kívül más nem is érdekli. Persze ez csak a látszat, mert például, amikor a nővérét gyalázzák pillanatokon belül nekiront nála kétszer nagyobb embereknek is.

Lili egy... oh, nem spoilerezhetek, de már az elején sem szerettem, de később... Higgyétek el, ismertem olyan embert, aki hasonló módszerekkel próbálta túlélni a gimit, de ez egyszerűen... na, majd meglátjátok.

A két srácról inkább nem beszélek, mert nem akarom lelőni a poént.

"- Add csak ide a tárcádat hamar! De ne kiabálj, mert véletlenül beléd áll a kés.
 - Ezen még dolgoznod kell, Tom.
 - Nem elég szigorú?
 - Hallom, hogy közben röhögsz magadban."

Kinek ajánlom?
- aki egy jó ifjúsági regényre vágyik
- aki szereti a naplóregényeket
- aki nevetni akar

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzésemet, remélem tetszett. Ti melyik ifjúsági könyvet szeretitek a legjobban? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Üdv: Kriszti :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!