Ugrás a fő tartalomra

Könyvhéten jártam

Sziasztok!

Idén látogattam el először az Ünnepi Könyvhétre, hogy tapasztalatot szerezzek, körülnézzek és persze költsem a pénzemet. Nagyon izgatott voltam és hatalmas elvárásokkal telve indultam el, de az, amit átéltem, korántsem volt olyan felemelő, mint ahogy arra számítottam. Na, nem kell megkövezni. A választék hatalmas volt, remek könyveket találtam, és az akciók is kecsegtetőek voltam. Nem is távoztam üres kézzel: 


1. Grecsó Krisztián: Megyek utánad

"Elfeledett, rejtőzködő utak hálózzák be a fülledt alföldi falu földjeit, ahol Daru, a kamaszodó fiú küzd bandavezéri pozíciójáért, az önbecsülésért és szerelemért: egyszóval az életéért. Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté. A sebek, varratok és hegek sokasodnak, szíve talán kérgesebb lesz, de a legutolsó, okos és érett viszonyban is ugyanaz a szenvedély izzik, mint a legelsőben. Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, ha nem a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru sorsával ismerkedünk. Jön utánunk, nem ereszt."
Nevezzetek sekélyesnek, de ennek a könyvnek a borítója annyira megfogott, hogy muszáj volt megvennem. Grecsótól egyébként is millió éve szeretnék olvasni valamit. Úgy tűnik, eljött az ideje. 

2. John Green/David Levithan: Will&Will
"Will ​Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Az egyik fiú okos és különc, akinek egyik alapszabálya: mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. A másik dühös és depressziós, életének egyetlen fénypontja egy internetes barátság. Egy hideg éjszakán Chicago egyik legfurcsább pontján a két fiú útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve világaik összekeverednek, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik. A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két fiú azon kapja magát, hogy hirtelen minden a feje tetejére áll, szembesülnek elkövetett hibáikkal, és esélyt kapnak a változtatásra. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Mini Cooper, vérbeli focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amelyhez foghatót még nem látott a világ."
A Will&Will az a regény, amit már azóta meg akarok venni, mióta először megláttam, csak még nem szántam rá magam. (Sóher vagyok, nem tehetek róla.) Most, hogy akciósan hozzájuthattam, nem bírtam visszatenni a többi közé.

3. Alice Hoffman: Galambok őrzői

Hű. Ennek a könyvnek nem találtam meg a molyos adatlapját. Ilyen még nem történt velem.

Ez volt a zsákbamacska könyvem. Elég vicces a sztori, ugyanis ezidáig csak egyszer-kétszer hallottam erről a zsákbamacskás dologról, így kissé értetlenül álltam a doboz előtt, amiben a bekötött könyvek sorakoztak. Láttam én, hogy nagyon forgatják a molyok a köteteket, de nem értettem, hogy miért. Én fogtam magam, és kivettem a legvastagabbat. Kifizettem, majd eltettem. Amikor ismét a kezembe került, már félig kibontottam, mikor rájöttem arra, hogy van rajta egy kis cetli, ami leírja címszavakban, hogy miről szól. Na, mondom, ilyen suta is csak én lehetek. De végül nem jártam rosszul, mert izgalmasnak tűnik a sztori. 

És most joggal kérdezhetitek, hogy akkor mi volt az, ami nem tetszett, ami miatt olyan csalódott és ideges voltam, mikor eljöttem. 

Az emberek.

Mindig ide lyukadunk ki, de meggyőződésem, hogy nincs olyan dolog, amit az emberek nem ronthatnak el. Félre ne értsetek: örültem annak, hogy ennyi embert látok ott, hiszen ez azt jelenti, hogy sokaknak szenvedélye az olvasás, hogy igenis vannak még olyan emberek, akik képesek belemélyedni egy könyvbe, és nem is kevesen, de...

Azt mondjátok meg nekem, hogy ilyenkor miért nem lehet odafigyelni egymásra? Volt például egy középkorú, jól szituált hölgy, aki ötször jött nekem, csak azért, hogy közelebb jusson a pulthoz, majd tíz percig álldogált ott, nem ért hozzá a könyvekhez, nem olvasott beléjük, csak ott volt és kész. Ja, nem, bocsi. Elővette a telefonját és üzenetet is írt. Én vettem volna, de inkább hagytam az egészet a fenébe. 

Egy másik, idősebb nő nekilökött a pultnak.

Két babakocsis anyuka középen beszélgetett, úgy, hogy a gyerekek bőgtek. Egy férfi szólt nekik, hogy ha lehet, akkor álljanak egy kicsit arrébb, a gyereknek se jó ez. A nő kijelentette, hogy itt lakik errefelé, ott beszélget, ahol akar. Köszi.

Az egyik eladó fiú olyan szinten lassú volt, mint a lajhár a Zootropolisból. Annyi volt a dolga, hogy elvegye tőlünk a könyvet, megmutassa a kollégájának (aki a kasszát kezelte), elvegye a pénzt és odaadja a visszajárót. Ez a művelet általában 5 percet vesz igénybe. Nála legalább 10 volt, ha nem több. (Mondhatjátok, hogy nem éri meg türelmetlenkedni, és ebben egyetértek veletek. Csak azt tegyük hozzá, hogy közben az előbb említettekhez hasonló személyek a könyökükkel folyamatosan az oldalamban voltak, tolongtak, és nem érdekelte őket, hogy éppen fizetek, lazán beálltak elém...)

Ilyen tapasztalatokkal nem tudom, hogy jövőre szerencsét próbálok-e. Kissé túlreagálom, ezt tudom jól, de én tényleg azt vártam, hogy ha lelkesen, zsibongva vagy akár ordítva is, de kulturáltan fognak viselkedni az emberek, ha már ez egy könyves rendezvény. Túl nagy kérés ez? 

Ti kint voltatok idén a könyvhéten? Mit vettetek? Ha írtatok bejegyzést, linkeljétek nyugodtan be, kíváncsi vagyok rá!
Üdv: Kriszti :)

Megjegyzések

  1. Én tavaly voltam először a könyvhéten és akkor egy másik lelkes könyvmollyal mentem, idén viszont kissé rossz társaságot választottam magamnak, szóval alapból elég morcos és elkeseredett hangulatban érkeztem meg a térre. Tavaly jobban éreztem magam, de ez nem akadályozott meg abban, hogy idén is beszerezzek jó pár könyvet. Igazából én annak örülök, hogy sok kedvezmény van, pl hármat kettő áráért. Volt olyan regény, ami rajta volt a kívánságlistámon egy ideje, és 3500 Ft helyett 500 Ft-ért tudtam megvenni, ami szerintem elég jelentős árcsökkentés. :'D
    Alice Hoffmantól a Gyönyörű titkok múzeumát olvastam (http://www.ahmagazin.com/konyvek/alice-hoffman-gyonyoru-titkok-muzeuma/ - bocsánat az önreklámért) és nekem eléggé egy kellemes csalódás volt. Szóval már a Galambok őrizőivel is szemezek.
    A zsákbamacska könyvek árát mi alapján határozzák meg? Az összes egy árban van vastagságtól mindentől függetlenül... vagy hogy van ez?
    És hát igen, a tömeg az borzalmas, mondjuk az én figyelmem más kötötte le. De ha éppen nem vagyok ennyire elmerengve a gondolataimban, tuti, hogy én is sok-sok sort bosszankodtam volna miattuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen a megjegyzésedet! :)
      A könyvekért valóban megérte elmenni, de a rossz tapasztalatok könnyen elvehetik az ember kedvét. Jövőre úgyis az dönt majd, hogy mennyire foglal le az érettségi.
      A zsákbamacska könyvek árát úgy tudom egységesen határozzák meg. Valószínűleg az átlagárat felezik meg, ugyanis 1490-ért adják őket. Gondolom a vastagság nem annyira jön szóba és az árat sem nagyon veszik figyelembe. Alice Hoffman könyve például 4000 és van vagy 500 oldal, de láttam feleekkora köteteket is.
      Üdv: Kriszti :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!