Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Csillagpor

Sziasztok!

A krimi az én terepem, aki végiggörget a Vélemények című menüponton, ezt könnyen észreveszi. Imádok mindent, amiben nyomozás és rejtély van, ezért állnak hozzám közel a misztikus témájú könyvek is. Nem bánom, ha romantika is megbújik bennük itt-ott, ha pedig átmegy thrillerbe-horrorba, akkor sem hajítom egyből a kukába. Történelmi, lélektani, kalandregények, disztópiák... Mindet szeretem. És mi van a fantasyval? Nem fogtok szeretni.

Információk

Az író

Neil Richard Gaiman 1960 novemberében született Angliában.

Magyarul megjelent művei:

- Elveszett próféciák (1990)
- Sosehol (1996)
- Amerikai istenek (2001)
- Coraline (2002)
- Anansi fiúk (2005)
- Köztesvilág (2007)
- A temető könyve (2008)
- Óceán az út végén (2013)


A könyv

Eredeti cím: Stardust
Műfaj/Kategória: fantasy, kalandregény, meseregény
Korhatár: 14+
Szemszög: E/3
Kiadó:  Agave Könyvek
Eredeti kiadás éve: 1999
Magyarul megjelent: 2016
Fordította: Pék Zoltán
Ár: 3180 Ft
Oldalszám: 224
Molyértékelés: 84% (1146 csillagozás)
Fülszöveg:

A véleményem

A történet

Nem vagyok kimondottan járatos a fantasy könyvekben, ahogy erre tapintatosan rá is mutattam a bevezetőmben, így erről a részéről egyelőre nem tudok mit mondani. Életemben talán kettő, teljes mértékben fantasy regényhez volt közöm, a Csillagporhoz és a Gyűrűk Urához, amit két év után is még mindig olvasok...

Gaiman könyve remekül indult, szép leírásokkal kezdett, aztán áttért a könyv témájának előzményére, ami szerencsére nem lett olyan hosszú és vontatott, mint amilyennek képzeltem. Ezután következett az időbeli ugrás, amikor is megismerhettük Dunstan Thorn fiát, aki felelőtlen ígéretekkel dobálózik és fogalma sincs semmiről. Ekkor kezdett unalmassá válni a könyv. Jó harminc oldalán át úgy ellaposodott a történet, hogy már-már azt fontolgattam, na most akkor szépen becsukjuk ezt a könyvet, és el is felejtjük, hogy létezik...

Ennek ellenére folytattam, és végül ki kellett egyeznem magammal abban, hogy nem is olyan rossz ez a könyv. Őszintén megmondom, hogy nem csigázott fel egyetlen fordulat sem, ugyanis minden olyan kiszámítható volt számomra, hogy szinte már a második fejezetnél tudtam, mi lesz a vége a szerelmi szálnak.

Mindazonáltal szeretnék még az írótól valamit olvasni, ugyanis a stílusa megfogott, tetszett, hogy mindent kimondtak, nem kerülgették a forró kását, hanem kerekperec közölték velünk, mi a helyzet. Ezenkívül voltak olyan mondatok, kifejezések, amelyeken nem tudtam túltenni magam, egyszerűen kitört belőlem az a fajta öröm, amit talán csak én érzek olyankor, amikor valami olyat olvasok, ami egyszerűen... gyönyörű, kifejező, csodálatos...

A karakterek

Tristan a félig tünde, félig ember fiú, akit a könyv főszereplőjének neveznek meg, de én úgy gondolom, ennek a könyvnek egyáltalán nincs főszereplője. Nincs olyan karakter, akit ki lehetne emelni, hogy na, ő most fontosabb, mint a többi, és hogy róla többet tudunk meg, mint másokról. Tristan is egyszerűen csak van, érez egy-két dolgot meg harcol, de valójában nem érzem azt, hogy ismerem. Nem létező karakter, csak egy figura, akit jólesik ide-oda tologatni a sakktáblán. Ugyanezt éreztem a többieknél is, de azért a csillag és a boszorkány is nagyon szimpatikus volt. 

Kinek ajánlom?
- aki szereti a fantasyt
- aki nem szereti a filozofikus tartalmakat
- aki egyszerű történetre vágyik
- aki szereti a meséket

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzésemet :) Ti milyen kategóriában szerettek a legjobban olvasni? Mit gondoltok a fantasykról? Van ötletetek, hogy mit kéne olvasnom, ha egyáltalán nem kötnek le az ilyenek? Mármint melyik fantasyt ajánlanátok egy "kezdőnek"? Tanácsaitokat szívesen fogadom. Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! 
Üdv: Kriszti :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

15 dolog, amit csak az Odaát fanok értenek

Sziasztok! Mostanában méltatlanul hanyagoltam a Sherlockot és az Agymenőket is (oh, istenem, ne tudjátok mekkora bűntudatom van emiatt. még a 9. évadot sem láttam, pedig mióta kijött már!), viszont annál több időm volt az Odaáttal foglalkozni. Összeszedtem hát néhány dolgot, amit tényleg csak azok érthetnek, akik nézik a sorozatot, illetve amelyek kiakasztanák azokat, akik nem. Tulajdonképpen sírva rohannának szentelt vízért meg papért, hogy na akkor kezdődjék az ördögűzés, míg mi halálos nyugalommal várnánk, míg a két Winchester vagy a Pokol Királya meg nem jelenik reverendában. A szívetek mélyén ti is tudjátok, hogy nem túlzok...

Sherlock Holmes összes ingyen

Sziasztok!  A mai bejegyzésben szeretnék segédkezet nyújtani mindenkinek, aki Sherlock Holmes rajongó, és sajnos nincs lehetősége arra, hogy megszerezze Doyle eme gyűjteményét (Hogy ki adhatta el ezt a kincset, nem tudom, de ezúton is megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak érte.) Ennek a második kötetét azonban már tényleg nem lehet sehol sem megtalálni, ami szerintem nemcsak engem kerget őrületbe. És az még csak hagyján, hogy egybe nem lehet megkapni ezeket a novellásköteteket, de önálló kiadásban sem fellelhető egyik sem. (Na jó, ez nem teljesen igaz: A sátán kutyája című ismert darabot meg lehet venni, de A félelem völgyét már nem, továbbá a Sherlock Holmes esetnaplóját és a Sherlock Holmes: Az utolsó meghajlást sem.) . Úgy sejtem, ilyenből akad bőven, ugyanis én speciel tűvé tettem az egész világot a Sherlock Holmes összes története I. című darabért, és így is egyetlen egy darabot találtam belőle, méghozzá antikváriumi példányt. Miután hónapokig gyötrődtem azon, h

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)