Ugrás a fő tartalomra

KÖNYVAJÁNLÓ Charles Dickens: Szép remények

Sziasztok!

Charles Dickenstől már millió éve akartam olvasni valamit, de sokáig egyetlen könyve sem került a kezembe. Ne kérdezzétek meg, hogy lehet ez. Amikor könyvkölcsönzésre vagy vásárlásra került sor, mindig mérlegelnem kellett, hogy melyiket vigyem haza magammal, valahogy sosem a Dickens-kötetek kerültek sorra. A gondolatmenetem a következő volt: "Hát, ha 100 évig ilyen híres volt, csak nem évül el két év múlva? De ezek... ezek itt nem olyan minőségűek. Két év múlva azt se tudjuk majd, kinek jutott eszébe vámpírokról/angyalokról/stb. írni..." Mostanra azonban eljutottam odáig, hogy én akkor is leülök szépen a fenekemre, és kiolvasom a Szép reményeket.


Információk


Az író

Charles Dickens, angol író 1812-ben született. Édesapja kiskorában olyannyira eladósodott, hogy börtönbe került, ezért egy fénymázműhelyben kellett dolgoznia. Gyermekkori élményei, a látott nyomor a későbbiekben visszatérő motívummá válnak regényeiben. Később újságíróként és szerkesztőként dolgozott. 1836-ban vette feleségül Cathrine Thompson Hogarth-ot, akitől tíz gyermeke született. 1858-ban költöztek szét, ennek hátterében alighanem Ellen Ternan, színésznő állt. 1870-ben hunyt el otthonában.

Művei:

- A Pickwick Klub (1837)
- Twist Olivér ( 1837-1839)
- Nicholas Nickleby (1838-1839)
- Ódon ritkaságok boltja (1840-1841)
- Barnaby Rudge (1841)
- Karácsonyi ének (1843)
- Harangszó (1844)
- Tücsök szól a tűzhelyen (1845)
- Az élet csatája (1846)
- A kísértet-látó ember (1848)
- Martin Chuzzlewit élete és kalandjai (1843-1844)
- Dombey és fia (1846-1848)
- Copperfield Dávid (1849-1850)
- Örökösök (1852-1853)
- Nehéz idők (1854)
- Kis Dorrit (1855-1857)
- Két város regénye (1859)
- Szép remények (1860-1861)
- Közös barátunk (1864-1865)

A könyv

Eredeti cím: Great Expectations
Korhatár: - (de nyilván nem ajánlom egy kilencévesnek...)
Műfaj/Kategória: fejlődésregény, klasszikus, lélektani, társadalomrajz
Szemszög: E/1
Kiadó: Kairosz, Magvető, Európa
Eredeti kiadás éve: 1861
Magyarul megjelent: 1959, 2004, 2008, 2015
Fordította: Bartos Tibor
Ár: 3600 Ft
Oldalszám: 426, 496, 510
Molyértékelés: 85% (166 csillagozás)
Fülszöveg:
>>„Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella „kergetésével” és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc… Charles Dickens „a szív írója”. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. <<
A kötet Nagy várakozások címmel is megjelent. 

A véleményem

Charles Dickensről már sok jót hallottam, így nem csoda, hogyha nagy várakozásokkal (hahaha) kezdtem neki a Szép reményeknek. Szerencsére nem kellett csalódnom benne. A legelső dolog, ami feltűnt, lekötött és elgyönyörködtetett az természetesen a stílus volt. Ismertek: van olyan, hogy egy könyvet csak azért vagyok hajlandó végigszenvedni, mert a nyelvezete szép. (Khm, Száz év magány...) A Szép remények eleinte az egyszerűségével nyűgözött le, aztán ahogy a jellemfejlődés végbement, a stílus is egyre választékosabb lett, én pedig nem győztem csodálkozni ezen az írói zsenialitáson.

>> Azt hiszem, még életemben nem láttam még bánatosabb fákat, bánatosabb verebeket, bánatosabb macskákat, bánatosabb épületeket (vagy fél tucatot számláltam), mint itt. (...) "Kiadó! Kiadó! Kiadó!!!" kínálgatták magukat a szobák, közönségesen, az ablakon át, mintha az új fegyencek nem kerülnének már ezekbe a börtöncellákba, Barnard szelleme pedig megengesztelődnék a jelenlegi lakók lassú öngyilkosságával és szenteletlen földbe kerültével. Korom és füst szennyes gyászfátyla borította a Barnard elátkozott alkotását, hamut hintett saját fejére, s mint buszta szemétdomb hódolt a bűnbánati alázatnak.<<
Maga a történet is érdekes volt. Különös érzéssel olvastam Pip sorsáról, aki önmagát folyton folyvást valami hiú ábránddal kecsegtette. A legmeglepőbb az volt az egészben, hogy milyen esendőnek ábrázolták, viszont ettől még hitelesebbé vált. Igaz, hogy szegény sorból való volt, de mivel nem küzdött meg vagyonáért, nem csoda, hogy nem értékelte a pénzt, amelyet kapott. A döntéseivel gyakran nem értettem egyet, de szerintem ez semmit nem vont le a történet élvezeti értékéből.

Itt van néhány idézet, néhány csak az esztétikai élvezet érdekében:

"Isten a tanúja, hogy könnyeinket sohasem kell szégyellenünk, mert a könnyek langyosan záporoznak rögös, kemény szívünkre."
"Így van ez egész életünk során: legsötétebb perceinkben olyan emberek gusztusa szerint cselekszünk, akik megvetésünk tárgyai egyébkor."
"Mégis, bármily erővel szállott meg, bármily reményekkel élt is szívemben, bármennyire hatott kamasz-életemre és jellememre, soha nem ruháztam fel képzelt tulajdonságokkal, még ezen a regényes szép reggelen sem. (...) Tapasztalatom szerint a szerelmes emberről kialakult szokványos elképzelés nem mindig helytálló. A teljes igazság az, hogy amikor férfiszerelemmel szerettem Estellát, egyszerűen azért szerettem, mert ellenállhatatlannak találtam. Egyszer s mindenkorra. Hányszor, de hányszor szomorított el, hogy a józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet. Elvégezett tény egyszer s mindenkorra. Hiába tudtam mindezeket, mégis szerettem, józan belátás a szenvedélyemet nem zabolázhatta, éppúgy nem, mintha hitem szerint a testet öltött emberi tökély lett volna."
"Akármennyire kétségbe ejtett, akármennyire levert és megalázott függő helyzetem, tudomásul kellett vennem, hogy Estella az eszköze Havisham kisasszony férfiak elleni bosszújának, s nem kapom meg mindaddig, míg a bosszút ki nem töltötte. Havisham kisasszony kárörvendő biztonsággal küldte világgá, hogy csak hadd hódítson, hadd kínozzon, hadd törjön össze szíveket, hiszen minden imádója számára elérhetetlen, s aki erre a kártyára tesz, biztosan veszít. Tudomásul vettem, hogy hiába lesz az enyém a végén, Havisham kisasszony még soká gyötör facsarós nagylelkűségével. Tudomásul vettem, hogy evégből történik ez a hosszú halogatás, s ugyan evégből utasította el magától egykori gyámom az ilyen terv hivatalos tudomásulvételét. Egyszóval, úgy állt előttem most Havisham kisasszony, mint amikor először megláttam, s amilyennek látom azóta is: éles vonalú árnyék a halott házban, ahová életét rejtette a nap elől."
Ki olvassa el? 
- aki klasszikus könyvet olvasna
- akit érdekelnek a fejlődésregények
- akik a stílusban gyönyörködnek

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet :) Ti olvastatok már valamit Dickenstől? Mit ajánlanátok nekem? Láttátok már a filmet? Mit gondoltok róla? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!
Üdv: Kriszti :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st