Ugrás a fő tartalomra

Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Sziasztok!

A Penumbra úr nonstop könyvesboltja elsősorban a borítójával keltette fel bennem az érdeklődést, majd amikor olvasni kezdtem, a stílusa is magával ragadott. A pozitív nyitás után azonban egészen különös módon haladt tovább a történet, amelyet nem igazán helyeseltem. Ennek köszönhetően meglehetősen vegyes érzelmeket táplálok a mai könyv iránt. Hogy pontosan miért, azt azonnal el is mondom. 


Információk

Az író

Robin Sloan-ról tulajdonképpen semmiféle érdemleges információ nincs fent az interneten, azt leszámítva, hogy amerikai, ő írta a Penumbra úr nonstop könyvesboltja című könyvet és 1979-ben született, azaz egyidős Dean Winchesterrel. (Oké, amúgy 11 hónappal fiatalabb nála, de mindegy.) 



A könyv

Eredeti cím: Mr. Penumbra's 24-Hour Bookstore
Szemszög: E/1
Műfaj/Kategória: kalandregény (?)
Korhatár: - 
Kiadó: GABO 
Eredeti kiadás éve: ?
Magyarul megjelent: 2013
Fordította: Bori Erzsébet
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 360 
Molyértékelés: 80% (157 szavazat)
Fülszöveg:
A ​Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.
„Egy olyan korban, amelyben az igazi könyveket akciós kiárusításon kínálják a videokazettákkal és a régi kütyükkel együtt, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja arra emlékeztet, hogy milyen bensőséges örömöket és kalandokat nyújtanak azok a kézbe vehető papírtárgyak, amelyeket regényeknek nevezünk, és azok a kis titkos társaságok, amelyeket könyvesboltokként ismerünk. Robin Sloan regénye üdítően mulatságos, provokatív, ravasz, sőt még izgalmas is. És nem csak a nosztalgia vett rá, hogy egyik kézbe vehető lapját olvassam a másik után.”
John Hodgman
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja igazi truváj, gyönyörű mese, amely a valóság talajától (például a Google központjától) merészen elrugaszkodva vezet át bennünket a képzelet és a spekulációk árnyékbirodalmába. Robin Sloan első személyű mesélője akkora híve annak a gondolatnak, hogy technikai lehetőségeink a szépség szolgálatába állíthatók, hogy az olvasót is magával ragadja a lelkesedése.”
George Saunders, Blip Magazine
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja rendkívül élvezetes történet a barátságról, az életről és a titkok vonzásáról. A melegszívű és derűlátó mesében a modern technika találkozik egy középkori rejtéllyel, termékeny kapcsolatot teremtve a régi és az új világ között. Ez a könyv beletalál, és ráadásként kapunk még egy kriptográfus szektát, egy függőleges könyvesboltot, csúcstechnikákban utazó kockákat, tolvajlást és a halhatatlanság keresését. Nekem bejött. És én is lefagyasztatnám a fejemet.”
Nick Harkaway
Robin Sloan Michiganben nőtt fel, manapság San Francisco és az internet között ingázik.
A Penumbra úr nonstop könyvesboltja pontosan azt adja, amit ígér: egy világot, amelybe be kell lépnünk és amelyet nem akarunk elhagyni, egy modernkori „csodák kamráját”, ahol a nap bármely órájában feltöltődhet a kíváncsi olvasó.
A véleményem

A történet

A könyv alapkoncepciója egy olyan közhelyes fogás, amit még mindig nem tudott megunni a világ: a könyvek, könyvtárak titokzatos világába kalauzol el minket, amely felforgathatja az egész életünket is. Ebből kiindulva ezerfelé ágazhat a történet, vannak kreatív, izgalmas vagy éppen látványos felhasználási módjai ennek a klisének, ám a Penumbra úr nonstop könyvesboltja egyikkel sem él. Helyette olyan irányba viszi el a történetet, amelyre nem is gondoltunk volna.

Számomra - és azt hiszem, még sok-sok blogger és könyvmoly számára is - szinte megválaszolhatatlan kérdés az, hogy a modern technika mennyiben helyettesítheti a nyomtatott sajtót, a kézzelfogható világot, azaz hogy a könyvek, az újságok kihalóban vannak-e és ennek így kell-e történnie. A legtöbb könyvmoly igenis szereti megérinteni, megszagolni, a polcán csodálni a könyveket, és elégedettséggel tölti el az, ha láthatja az egymás mellett sorakozó köteteket. Az a jóleső büszkeség és az olvasás utáni vágyakozás, ami ilyenkor elfogja az embert nem hasonlítható össze azzal, amikor az ebook olvasódon görgetsz lefelé a művek között válogatva. Az éremnek azonban van egy másik oldala is: hiszen sokan közülünk bloggerek is és szinte mindenki olvas cikkeket, bejegyzéseket az interneten, hiszen ez ma már az életünk szerves része. Ezek szerint elég volna az, hogy a modern technika csupán a hírközlésben vegye át a vezető szerepet, és hagyja békén a könyvkiadókat? És mi lesz akkor a szerkesztőségekkel, az újságírókkal? Váljanak ők is online arcokká, mint amilyenek a bloggerek? Vagy inkább haladjunk a korral, használjunk mi is ebookot, nosztalgiázzuk a rég kiadott könyvek felett, és hanyagoljuk az olyan apró élményeket, mint amilyen a borítók szemrevételezése, a kötetek emelgetése és egyebek?

A Penumbra úr nonstop könyvesboltja alighanem hasonló kérdésekkel próbál foglalkozni, ugyanis két világot állít szembe egymással: Penumbra úr régi könyvekkel teli boltocskája fölé baljós árnyként magasodik a Google hatalmas komplexuma, a modern technika fellegvára. Egy középkorban gyökerező rejtély és egy szektaszerű csoportosulás áll minden furcsaság hátterében, egy olyan talány, amelyen évszázadok óta dolgoznak a bekötöttek, és mégsem tudták megfejteni. Ekkor kerül a képbe hősünk, Clay, aki mindössze egy számítógéppel néhány nap alatt rábukkan a nagy titokra, ezzel kivívva a régimódi könyvimádók haragját.

A történet az elején különösen izgalmas, a titokzatosság nyomasztó feszültsége hatja át, a feszültség egyre nő. Később azonban egyre laposabb, érdektelenebb cselekményszál kapcsolódnak be, például a szerelem. Penumbra "támogatói" is csalódást okoznak; korántsem olyan meghökkentő vagy ötletes a működésük, az előtörténetük vagy a céljuk. A konfliktusok hiteltelenek, és a könyv érzelmi mélypontján alig érzékelhető a hangulatbeli változás, nincs megfelelő íve a történetnek. 

A zárás véleményem szerint elhamarkodott, semmitmondó. Maga a kérdéskör, amellyel a könyv foglalkozik millió lehetőséget felkínál arra, hogy ütősebb legyen a befejezés, azonban az író vagy nem tud vagy nem is akar állást foglalni ebben a nehézkes kérdésben. Ahelyett, hogy védené az elidegenítő, azonban informatív, gyors és szórakoztató modernséget vagy éppen támadná azt, visszahúzódik, és kompromisszumos megoldást javasol. Nem mondom, hogy a régi és az új tudás nem létezhet és érvényesülhet egyszerre, anélkül egy kiszorítaná a másikat, de a könyv által közvetített "megoldás" egyáltalán nem tetszik. Nincs valódi tanulsága, lezárása. 

A karakterek

A karakterek többé-kevésbé színvonalasabbak voltak, mint a történet. Az író különleges foglalkozásokat választott számukra, a személyiségüket pedig ennek alapján alakította. Nekem tetszett, hogy egyik sem tipikus karakter, hogy nem klisére épülnek. Az alapok tehát jók, mindegyiküknek van valami különlegessége, de defektje is. Azonban sajnálatos módon papírmasé volt mindegyik, a főszereplőtől kezdve egészen az egy jelenetben parádézó mellékszereplőkig. Nem tűntek nekem élő embereknek, csupán sután mozgatott bábokként lakták be a teret. 

Ki olvassa el?
- aki olvasmányos történetet keres
- akit érdekel pontosan mivel foglalkoznak a Google-nál
- aki odavan a rejtvényekért

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzésemet :) Ti mit gondoltok erről a kérdésről? Ismertétek esetleg ezt a könyvet? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!