Ugrás a fő tartalomra

Back To School #1 10 tipikus iskolai rinya

Sziasztok!

Tegye fel a kezét az, aki örül, hogy elkezdődött a tanév! Senki? A hátsó sorokban sem? Hát jó... (Most szomorúan sóhajtok egyet, és lehajtott fejjel elkullogok. Ja, mégsem.) Én sem vagyok igazán feldobva, hiszen nekem ez a végzős évem, az utolsó, a nagy betűs ÉRETTSÉGI ideje... Döntések és felelősségteljes lépések várnak rám. Azt kívánom, bárcsak türelmesebbek lennének, de sajnos sürgős a dolog. Évkezdésre összeszedtem 10 olyan dolgot, ami mindenkit kiakaszthat a suliban. Fogadjátok szeretettel és mély együttérzéssel!



1. Amikor már rég kicsöngettek, de a tanár még mindig beszél (pedig a következő órátok tesi)

Gyakran fordul elő, hogy a tanár kifut az időből. Tudjátok: amikor a fülsüketítő csengés áthasítja a tanár álmosító hangját, mire az hirtelen kétszeres hangerővel kezd hadarni, természetesen észveszejtően fontos információkat, ami a tz-ben és az érettségin elő fognak kerülni. Ilyenkor te nem tehetsz mást, csak ülsz és írsz, mint egy hülye, mert nem akarsz megbukni. (Jobb esetben.) Lehetne-e ennél rosszabb? Hát hogyne! (Te kérdezted...) Ha éppen a következő órátok tesi, akkor egész biztosan kapkodnod kell a lábaidat, különben elkésel.

2. Amikor egymás után van német/angol/stb. órátok, és kevered a kettőt

Az órarendet nem logikusan építik fel. Nem is ők, tanárok csinálják, hanem számítógépek, ami miatt gyakran fordul elő olyan helyzet, hogy például a harmadik órád angol, a negyedik pedig német. Ezzel az a probléma, hogy míg az agyad tök jól átáll az angolra, addig a németre sokkal nehezebben. Ilyenkor sokat bakizol: ist helyett is-t mondasz vagy éppen water-t nyögsz be Wasser helyett. Nem mindegy.

3. Amikor az egyik órád lent van a pincében, a másik meg a legfelső emeleten

Másik remek dolog az, amikor egész nap lépcsőznöd kell a dögnehéz táskáddal együtt. Gimiben nálam nálunk nem volt jellemző az ilyesmi, ugyanis mindössze két emeletünk van (vagy még annyi se), viszont használjuk a pincét is tanteremként. Általánosban viszont rossz volt, ugyanis a technikánk például lent volt az alagsorban, a németünk pedig a másodikon (tehát: alagsor, földszint, első emelet, második emelet). Na, az elég kellemetlen volt.

4. Amikor beérsz a terembe a hosszú sorban állás után, majd' éhen halsz, és pont becsöngetnek (a tanár pedig kivételesen nem késik)

Én ugyan nem vagyok nagy büfés típus (nem szeretek mások előtt enni, de azért gyűjtöttem aláírást az aranyos büfés néni visszavételére, de ez egy hosszú történet), viszont az osztálytársam révén gyakran szembesülök ezzel a problémával. A büfénél mindig nagy a sor, sokat kell várni, viszont a szünet csak 10 percből áll. Sok tanár nem igazán érti, hogy miért nem elég nekünk ennyi idő arra, hogy megegyük a tízórainkat, hiszen nem számolják bele a várakozás idejét.

5. Amikor a tanár késik dolgozatírásnál (és emiatt ti szívjátok meg)

Nekünk a matektanárunk késik folyamatosan, amiért már többször szóltunk neki, de hát kik vagyunk mi, hogy követeljük a normál tanítási időt? Meg egyébként is, a plusz szabadidő sokszor életeket menthet meg (például több idő van megírni a házit, megtanulni az anyagot, olvasni vagy enni). Viszont ha dolgozatot írunk, akkor nem igazán praktikus és fair velünk szemben, ha késik a tanár. (Mondjuk engem az is zavar, ha csak simán késik, pedig nem írunk.) 

6. Amikor egy másik osztály felidegesíti a tanárt, és rajtatok csattan az ostor (pedig KIVÉTELESEN ti igazi angyalok vagytok)

Na, ez abszolút nem fair. Persze a tanár is ember, nem várhatjuk el tőle, hogy gép módjára folyamatosan vigyorogjon és ne húzza fel magát semmin. Megérthető tehát, ha ideges vagy valami más nyűgje van, hiszen sokszor a diákoknál is figyelembe veszik az "emberi tényezőt". Viszont az azért gyakran bántó, hogy egyes tanárok más diákok butasága, rendetlensége, szemtelensége miatt szid le titeket, főleg akkor, ha még normálisan is viselkedtek. Mert ilyen is előfordulhat szökőévenként egyszer.

7. Amikor megijedsz, hogy "a dolgozatok megint borzalmasak lettek" (pedig nem is)

- Milyenek lettek a dolgozatok? - kérdezi XY félve, óvatosan, hátha a tanár elengedi a füle mellett az ostoba kérdést.
- Szarok - hangzik a disztingvált válasz, mire az osztályra feszült csend telepszik. Fogvacogva várják, hogy a tanár vulkánmódjára kitörjön, és elárassza őket a tüzes panaszok és szidalmak folyamával. 

Igaz történet alapján

Ilyenkor a legnyugodtabb, legflegmább diák arcára is ráfagy a vigyor, főleg akkor, ha kivételesen úgy érezte: most meglesz a kettes! Aztán kikapjátok a dolgozatokat, reszketve, vonakodva nézitek meg a jegyet, és... jé, négyes lett! És akkor rájössz, hogy a tanárok számára minden rossz, ami nem ötös.

8. Amikor a dolgozatok TÉNYLEG borzalmasak lettek

Ha az osztályban vagytok 25-en, és mindannyian megírtátok a dolgozatot (előfordult ez már valaha az iskola történetében?), akkor a tanár egyrészt sokat panaszkodik, hogy talán nem tudja majd azokat két hét alatt kijavítani, és nézzétek ezt el neki, másrészt pedig számíthattok rá, hogy rosszabb lesz az átlag. Nálunk olyan is volt már, hogy 25-ből 20 egyes született. Na igen, az tényleg borzalmas eredmény.

9.  Amikor kajaszünet után van tesid

Megint csak nem rám vonatkozik, viszont sokan egyszerűen képtelenek megállni, hogy befalják a szendvicsüket tesi előtt. (Ismerek olyat, aki folyamatosan eszik, aztán tesin panaszkodik, hogy rosszul van. Egyszerűen nem tudok az ilyennel mit kezdeni, ugyanis hiába figyelmeztetjük, hogy ne egyél, mert hányni fogsz, a válasz mindig ugyanaz marad: "De hát olyan éhes vagyok!" Önkontroll, gyerekek. Önkontroll.) Szemétség, ugyanis ilyenkor még ha van is időd végigállni a büfében a sort, rohannod kell az öltözőbe, és kezdhetsz kapkodni. Megenni már biztosan nem lesz időd, ráadásul amúgy se tehetnéd meg...

10. Amikor pénteken 7 órád van (vagy 8)

Hiába hüledezik néhány szkeptikus (ugyan már, ennyire csak nem szívatják meg a diákokat!), saját bőrömön tapasztaltam, milyen az, amikor 7, illetve 8 órád van pénteken. Először is, leszögezném, hogy nem szívatós tantárgyakat tettek be a végére (hanem ofőt és médiát), de azért nagyon nehéz végigülni álmosan, szabadság után vágyakozva azt a kettőt is. (Ráadásul hatodikba törink volt!) Maga a pokol. Viszont az iskola ilyenkor legalább már üres, szóval nem zavarognak azok, akiket általában szívből utálsz.


Megjegyzések

  1. Jajj annyira igaz úgy kb minden :D képzeld 5(!!!) órám lesz pénteken és olyan jó érzés így előre... Én jelentekezek ugyanis vártam a sulit :D bár csak nyocladikos vagyok... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hűha, neked aztán mázlid van :) Nekünk még nem ismeretes az órarendünk, mert összeomlott a rendszer :D azért remélem, hogy nekem sem lesz olyan szörnyen sok órám...

      Törlés
  2. Nekem annó gimiben 9 órám volt pénteken. Jó, az utolsó kettő tesi volt, de akkor is. Nem volt kellemes. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia :)
      kilenc óra? te jó ég, nem akarom tudni, milyen kínokat éltél át azalatt az év alatt....
      köszönöm a kommented :)

      Törlés
  3. Orulnek ha pénteken hét órám lenne... mondjuk most mar egész jó a helyzet, hogy 11.es vagyok, amúgy ezelőtt gimiben mindig hét óránál több volt. És utána bejárósként menjek haza... a tanárok nem gondolnak bele az ilyenekbe :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Sok esetben ez nem csak a tanárok hibája, ugyanis nálunk gép készíti az órarendet, az pedig kreál érdekes helyzeteket. Pl. Nincs első óra, de kilencedik óráig bent kell maradni meg ilyenek...
      Remélem, hogy azért nem terhel le annyira a dolog!
      Üdv: Kriszti :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Még 10 aranyköpés, mert csak

Sziasztok!
Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.