Ugrás a fő tartalomra

Back To School #6 10 aranyköpés

Sziasztok!

Vannak dolgok, amiket nem lehet megunni: a cicákat, a kutyákat, a könyveket, a zenét éééés... az aranyköpéseket. Gondoltam most, hogy beköszöntött az ősz és már a suli második-harmadik hetét tapossuk, ideje volna egy kicsit humorosra venni a figurát.


1. Olvasni jó dolog

Szituáció: A némettanár bejön, arcán grimasz. Jól ismert akcentusával köszön, mi leülünk, mint a jó gyerekek. 

- Tanárnő, kijavította a dolgozatokat?
- Igen, ki - mondja nagyot sóhajtva, zavartan körülnéz, és kelletlen mozdulatokkal előveszi a papírköteget. - Volt egy szabad fél órám...
- Rosszak lettek? - érkezik a bátortalan kérdés, mézesmázos mosollyal karöltve.
- Olvastam volna inkább könyvet.

2. #NapiLevi

Bölcsesség az egyik kedvenc osztálytársamtól. Éppen a büfében vásárolt hatalmas, rántott hússal, salátával és majonézzel megrakott szendvicsét próbálta a maradék 1 percben megenni, mikor elhangzott a következő mondat:

"Ez a szendvics olyan, mint az életem: szétesik."
3. Egy arcképvázlat a 21. század irodalmából, avagy az amatőr vicclapok megújítója, Kaulics Krisztina

Nem azt mondom, hogy humoros vagyok, de a következő három viccet én találtam ki.

- A Héja-nász az avaron egy régimódi vers.
- Miért?
- Mert abban marADY.

Az Odaát-fanok fogják érteni, remélem senki sem fogja mellre szívni:

- Miért csúnya Ruby?
- Mert szemrontó. (SAMrontó.)

És egy egyszerű, fárasztó szóvicc:

- Hogy hívják, amikor tömegesen halnak meg alváshiány következtében?
- Hull a fáradt. 

4. A Karvázy-effektus

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy angoltanár, akit az anonimitás védelme alá vonnék, ha az adott jelenség nem az ő nevéhez kapcsolódna. Ez az angoltanár ügyesen beszélt angolul: a kiejtésével és a humorával az összes szakmabelit kenterbe verte, azonban hiányzott belőle az a valami, amit elhivatottságnak és megfelelő tanári képzettségnek neveznek. Ezáltal történhetett meg az, hogy kilencedikben az osztály informatika fele ötös átlagot produkált félévkor. Mármint 5,00-s átlagot. Ez a Karvázy-effektus. Ezt a kifejezést legelőször szeretett osztályfőnökünk használta (matek- és fizikatanár, szóval érthető a frappáns névadás), amikor egy másik, immáron meg nem nevezett informatikatanárunk szintén hasonlóképpen osztályzott.

5. Nyomás alatt

Szituáció: Idén kisérettségiztünk magyarból. Mindenki izgult, bár elárulom, hogy annyira senki sem terhelte le magát, hiszen csak egy-egy témazáró jegyet ért a felelet, még ha súlyozottan is. Én aránylag korán sorra kerültem, de rászántam a szabad időmet arra, hogy leadjam a drótot a még mindig verejtékező osztálytársaimnak. Írtam nekik facebookon:

"Shakespeare-nél a jellemábrázolás a hangsúlyos."

Az egyik osztálytársam ennyit kérdezett:

"Kié? Shakespeare-é? Vagy a műé?"
Visszaírtam neki, mert nem akartam szemét lenni... (Annyira.)

"Igen, a műé xd" 

6. Az irodalmi hasonlatok csúcsa

Múltkor beszélgettem az egyik - egyébként intelligens - osztálytársammal. Hogy, hogy nem éppen valami sikamlósabb téma került szóba, amit persze elblicceltünk. Az osztálytársam benyögte:

"Olyanok vagyunk, mint a Szózat: egyből a lényegre térünk."

7. És még mindig az irodalom

Ugyanez az osztálytársam előállt a legjobb irodalmi viccel:

- Ki a legjobb katona a magyar költők közül? 

Tudom, IQ-ból mindenki azt válaszolná, hogy Balassi, hiszen végvári katona volt. Mások inkább Katona Józsefet mondanák, bár ő drámaíró volt, nem költőként tartjuk számon. De nem... Mindannyian tévedtek.

 - Csokonai Vitéz Mihály.

8. Le a felvilágosodással!

Szituáció: Fizikaóra. A teremben tetőablakok vannak, ahol unos-untalan besüt a nap. A tanárnő megáll a katedrán, végignéz az osztályon: mindenki igyekszik elkerülni a tavaszi nap verőfényes sugarait, aztán előáll a világmegváltó ötlettel:

- Kapcsoljuk le a Napot!

9. Tükörfordítás 

Szituáció: Németóra. A belső és külső tulajdonságokat ismételtük, a tankönyvben horoszkópok szerepeltek. Padtársam, egy magas, szőke, enyhén árja kinézetű srác (amúgy az egyik legjobb barátom), felém fordul és megkérdezi:

 - Mi a warmherzig? (Tükörfordítás: melegszívű.)
 - Lobbanékony - súgtam neki vigyorogva és a fejemet ráztam. (Elég gyakran fordul elő, hogy ilyesmit csinálok: hagyom, hogy téves információkat igaznak higgyen vagy éppen olyat súgok neki, ami nem jó, de csak akkor, ha nem azon múlik mondjuk a jegye... Így bosszulom meg, hogy sosem figyel, lusta és hogy az én megoldásaimat kiabálja be órán és ő kapja meg értük az elismerést.) 

A következő nap folytattuk a feladatot, és az volt a feladat, hogy mondjuk el, mi igaz a horoszkópunkból ránk és mi nem. Az óra előtt mondtam neki, hogy valójában a szó nem is azt jelenti, hogy lobbanékony, hanem azt, hogy melegszívű. Nem hitt nekem. Később hangoztatta az órán, hogy köszöni szépen, ő nem warmherzig, és ebben mindenki egyet is értett vele. Aztán megkérdezte a tanárt:

- Tanárnő, a warmherzig azt jelenti, hogy lobbanékony, ugye?
- Nem, a warmherzig az azt jelenti, hogy melegszívű. Gondolkodjunk már egy kicsit gyerekek!
És így derült ki, hogy senki sem tartja melegszívűnek... :D

10.  Elgondolkodtató kérdés

A gondolatsor, amiben nem lehet hiba:

"Ha én most hazamegyek... Akkor én leszek az otthon melege?" 

Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a bejegyzést! Hogy a némettanárom szavajárásával éljek: remélem, nem lettél ettől agyamputált (szerintem tuti levédette ezt a szót!), és élvezted ezeket az apróságokat. 
Üdv: Kriszti :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st