Ugrás a fő tartalomra

Sherlock vagy Poirot?

Sziasztok!



Nem tudom pontosan, hogy mi vonz a krimikben. Talán a különböző rejtélyek, amelyekre mindenképpen választ szeretnék kapni. Talán a nyomozás lefolyása érdekel, a technika, a gondolatmenet, amellyel valaki eljut A-ból B-be. Tetszik az is, hogy az agyam folyton pörög, amikor olvasok, hogy minden szóra, mozdulatra figyelnem kell, hogy találgathatok és várhatom, hogy a könyv végén igazolást nyer-e a feltételezésem vagy éppen, hogy megcáfolják azokat. De az is lehet, hogy egyszerűen csak betegesen vonzódom a gyilkosságokhoz és az egyéb bűnügyekhez. Tényleg nem tudom.



Az viszont tény, hogy ötödikes korom óta Agatha Christie rajongó vagyok. Arról, hogy miért szeretem az írásait, a történeteit és a szereplőit, egy külön bejegyzésben is beszélhetnék (amit lehet, hogy meg is valósítok), most viszont inkább az egyik leghíresebb karakteréről írnék, Poirot-ról. Azaz mégsem, mert róla és Sherlock Holmes-ról is írhatnék külön-külön, (hm, nem kizárt) de nem most.

Hogy mi ösztönzött engem arra, hogy egy ilyen fura és meglehetősen hosszú bejegyzést megírjak? Helyezzétek magatokat kényelembe a gép előtt, pakoljatok magatok mellé három napra elegendő hideg élelmet meg némi vizet, és hallgassátok a mesémet:

Hol volt, hol nem volt, Budapest határain kívül, az agglomeráció egyik városkájában egy meglehetősen unalmas, de annál idegesítőbb család egy rendhagyó péntek esti tévénézést iktatott be szoros napirendjébe, (hah!) hogy aztán legyen miről beszélgetniük a szombaton esedékes közös reggelinél.  A tévében a kívánt műsor megtalálásáig természetesen sokáig kapcsolgattak, de végül rábukkantak a mindnyájuk igényeit kielégítő sorozatra, ez pedig nem volt más, mint a Sherlock. A fáradt, frusztrált anya és a nyűgös, morcos apa, de még az interneten kutakodó kamaszlány is felfigyelt Benedict Cumberbatch és Martin Freeman remek kettősére, és hamarosan beszippantotta őket a 21. századi Holmes-történet. Mielőtt azonban teljesen elaléltak volna, a meg nem nevezhető kereskedelmi csatorna tíz perces reklámmal szakította félbe az aktuális epizódot, mire élénk társalgás kezdődött a szülők és a gyerek között. És aztán, egy váratlan pillanatban felhangzott a kérdés, a végső probléma, az, ami gondolkodóba ejtette a család legifjabb tagját, az, amelyik ennek a rettentően unalmas mesének a kitalálását ösztönözte, az, amelyik egy egész blogbejegyzés megírásához vezetett. Így hangzott:

Sherlock vagy Poirot?

És most, hogy engedjük el magunkat, feledkezzünk meg a pattanásig feszült idegeinkről, és kezdjünk is bele annak a taglalásába, hogy miért is nem fair ez a kérdés, illetve miért vagyok hajlandó megválaszolni.

Figyelem! Spoiler! A következő sorok a Poirot, illetve a Sherlock című sorozatban szereplő karakterekről fognak szólni. 

(Ennek oka: A könyvbéli Sherlock személyiségéről kevesebbet tudok, mint a másikról, illetve a többi, feldolgozásokban létező Holmes-éról, így erről írok. Ennek alapján pedig igazságtalan volna a könyves Poirot-ról írni, bár itt nincsenek olyan jelentős különbségek a sorozat meg az eredeti művek karaktere között. Mondjuk meg kell említenem, hogy a lentebbi példák a könyves és a sorozatbeli Sherlockra is igazak)

Mint fentebb is olvashattátok, nem fogok konkrét választ adni a kérdésre. Poirot-t régebb óta ismerem, mint Sherlockot, bár az utóbbi egyértelműen sokkal híresebb és ismertebb, mint az előbbi. Sherlock karakterét már rengetegszer felhasználták különböző történetekben, míg Poirot csak Christie műveiben szerepel, illetve most már Sophie Hannah Monogramos gyilkosságok című könyvében is, de még így is alulmarad Sherlock-kal szemben.

Sherlock személyiségét a feldolgozásokban, főleg a mostaniakban, egyébként is átértelmezték, mert valljuk be, Doyle nyilván nem úgy képzelte el a detektívet, mint ahogy azt mondjuk a Sherlock Holmes-ban vagy a Sherlock és Watsonban láthatjuk, de még a Sherlock Sherlockja sem adja vissza teljesen a valódi karaktert. (És itt nem a kinézetre gondolok) 

Egyébként sem fair összehasonlítani őket, mert más korban éltek és amúgy is mások, viszont... Viszont vannak egyértelmű hasonlatosságok, amiket érdemes szemügyre venni. 

Sherlock és Poirot hasonló tulajdonságai, illetve párhuzamok a történeteikben

1. Az elmepalota és a szürke kis agysejtek

Szerintem nem kell magyaráznom. Mindketten rengeteg bűnügyet oldottak már meg, olyanokat, amelyeket a rendőrség képtelen volt kinyomozni, ráadásul legtöbbször nem is kellett hozzá nagyobb kutakodásba kezdeniük, sokszor a dolgozószobájukban fejtették meg a rejtélyt pusztán azzal, hogy minden részletet átgondoltak. A módszereik tehát egyedülállóak, jó megfigyelők. és egyébként is rendkívül intelligensek. 

2. Tisztában vannak a képességeikkel

Kifejezhetjük úgyis magunkat, hogy mindketten lehetetlenül arrogánsak. Szeretik hangoztatni, hogy ők bizony okosak és hogy szinte bármilyen ügyet meg tudnak oldani, legyen az ránézésre bonyolult és képtelen is. 

3. Egyikőjük sem ódzkodik a hazudozástól

Poirot esetében ez a kijelentés feltételekhez köthető. Például, ha az igazság kiderítésétől szolgálja, akkor nem riad vissza attól, hogy füllentsen. Sherlock esetében ez már nem szükséges. Öncélúan is hazudik. 

4. A  szárnysegéd

Egy hűséges, őszinte barát, aki csodálja a mester munkásságát. Valaki, aki szolgált katonaként, de lesérült, és az egészségügyi állapota miatt vissza kellett térniük Angliába. Az ember, aki lejegyzi a barátja, a magándetektív/tanácsadó detektív eseteit, és aki később családot alapít majd, és emiatt kissé eltávolodik régi jó barátjától. 

Poirot esetében Hastings kapitánynak hívják ezt az embert. Igaz, nem minden esetét ő beszéli el, de azért akadt néhány. Ő ugyebár megházasodik, aztán tanyát vesz valahol Argentínában, ha jól emlékszem, de ennek ellenére folyamatosan feljár Londonba, ahol ismét újabb és újabb gyilkossági ügyeket nyomoz ki a kis belgával. Nem kedveli a hazugságokat, és elismeri, sőt csodálja Poirot eredményeit és tudását. Mondhatni, hogy Arthur Hastings Poirot Watsonja.

Mert a másik szóbanforgó személy nem más, mint a mi Watsonunk. Ő ugyebár Afganisztánban szolgált orvosként, ahol vállon lőtték, aztán még valamilyen trópusi betegséget is elkapott, így vissza kellett térnie Londonba. Ő szinte gyermeki elragadtatással jegyzi le Holmes eseteit, és mint ismeretes később nőül veszi Maryt, és saját praxisa lesz. Ezután egyébként ugyanúgy nyomoz Holmes-szal, mert véletlenül sosem kell dolgoznia vagy a feleségével lennie. 

Ezenkívül szegényeket mindig megszívatják; megkérdezik tőlük,  hogy mi is a véleményük az adott ügyről, hogy aztán szépen, lassan, tökéletesen kifejtve a gondolatmenetet, érvekkel alátámasztva elmondhassák, hogy miért is tévednek. 

4. A rendőrség munkatársa, aki mindig mindent rosszul sejt

Japp főfelügyelő, illetve néha mások, illetve Lestrade. A lényeg tulajdonképpen az, hogy a mi arrogáns kis nyomozóink hagyják őket beleélni abba, hogy ezúttal elcsípték a valódi tettest, hogy aztán még fájdalmasabban csattanjon a pofon a végén, mikor is kiderül, hogy valaki teljesen más követte el a bűntényt. 

5. A Nők

Sherlock életében egyetlen nő létezett, aki megmozgatta valamilyen értelemben. Irene Adler túljárt az eszén, és elcsavarta a fejét, holott egyébként ő mindig is a szerelemtől visszavonultan élt. Poirot-t Vera Rosakoff orosz grófnő tekintete ejtette rabul, aki Irene Adlerrel egyetemben bűnöző volt. Egyik szerelmi ügynek sem lett folytatása, semmi kézzelfogható nem történt közöttük, képesek voltak őket elengedni és elfelejteni őket.

Ugye, ugye? Meglepően sok a párhuzam, de különbségből sincs hiány. Ezek közül csak néhányat említenék meg. Poirot rendmániás, tiszta, ügyel a külsejére, és mindig mindent módszeresen átgondol. Ellenben Sherlock nagyon rumlis. Míg Sherlock inkább élvezetből oldja meg a bűnügyeket, addig Poirot-t a szokatlanul nagy igazságérzete és a bűnözők iránti megvetése ösztönzi. A külsejük pedig... Valljuk be, hogy a magas, karcsú, göndör hajú Sherlock és a köpcös, nagy bajuszú Poirot nem kiköpött másai egymásnak.  Ráadásul a mi kis belgánk nem kedveli az olyan gyakorlati módszereket, mint Holmes, egyenesen sértőnek találja, ha valaki azt merészeli gondolni, hogy ő lábnyomok méricskélésével és egy nagyító segítségével leplezi a gyilkost, ami ugyebár tudjuk kire jellemző módszer.


Értitek már, hogy miért nem tudok választani közülük? Hiába hasonlítanak egymásra, megannyi különbség is van közöttük, másképp gondolkodnak és másképp cselekszenek más korban, így szerintem nem igazságos választani közülük. Ennek ellenére felteszem nektek is a kérdést, hátha ti felelni fogtok rá:




Sherlock Holmes vagy Hercule Poirot? Kit szerettek jobban? Ki az, akiről szívesebben olvastok? Mit gondoltok a véletlen egybeesésekről, hasonlóságokról? Írjátok meg kommentben!


Megjegyzések

  1. Uh, hát ez tényleg megválaszolhatatlan kérdés. Én csak néhány hónapja kaptam rá Agatha C. regényeire, de már sikerült sokat elolvasnom, és mind briliáns, hatalmas érzéke van az írónőnek a krimihez, és az ő élete is tartalmaz rejtélyt bőven. Az új Sherlock sorozatba nem volt alkalmam belenézni, de majd igyekszem szakítani rá időt. Tartalmas és nagyon jól felépített cikk lett, remekül bemutattad a két karaktert. Nehéz is két karaktert összehasonlítani egymással, hiszen mindkettőnek más az erőssége, más módszereket alkalmaznak, másban tűnnek ki, annak ellenére, hogy számos közös tulajdonsággal rendelkeznek. Én úgy vagyok vele, hogy csak élvezni akarom mindkét karakter rejtéllyel és nyomozással teli kalandjait, nem pedig összevetni őket. Fogadok, ha egy xover keretein belül ugyanazt az ügyet akarnák megoldani, mindkettőnek sikerülne, csak teljesen más úton jutnának el az elkövetőhöz. Talán... talán egyformán remek nyomozók, csak épp másképp.
    Ez az eset pont olyan, mint amibe én is sokszor belefutottam már, csak épp más karakterekkel. Rengeteg James Bond fan hasonlítja össze kedvencét Jason Bourne-nal. Mondjuk, az ő esetükben sokkal élesebb az eltérés, mint Poirot és Sherlock között.
    Én nem csodálkozom azon, hogy sok a hasonlóság, mert szerintem aki eredményes detektív, annak talán ezek a tulajdonságok, amelyek közösek Poirot-ban és Sherlockban, a vérében vannak, vagy nem is tudom. :')
    Kicsit talán elkalandoztam. Bocsi. A lényeg, hogy remek bejegyzés lett. Én is imádok a krimiket, és a bevezetődet olvasva rájöttem, hogy én is így vagyok ezzel. Imádom, ahogy eljutnak A-ból B-be. A sok rejtélyt, a módszereket, magát a gyilkosságot, stb. :D

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Köszönöm a kommentedet :)
    Nagyon tudom ajánlani a Sherlock sorozatot, tényleg jól összehozták, megéri belenézni.
    Tulajdonképpen én sem szeretem összehasonlítani a karaktereket, de mint a cikkben is említettem, apukám állt elő ezzel a kérdéssel, ami komolyan gondolkodóba ejtett. Úgy gondoltam, akkor írok róla egy cikket, hátha más is ezzel a problémával szembesül. Fél éve mondjuk kapásból Poirot-t választottam volna, de azóta mélyebben beleástam magam a valódi Sherlock Holmes történetekbe, és rájöttem, hogy imádom őt is.
    A sok hasonlóságnak valószínűleg egyik oka az, amit te mondasz, vagyis, hogy a sikeres detektíveknek valószínűleg vannak bizonyos alaptulajdonságaik, amelyek megegyeznek, a másik pedig az, hogy Agatha Christie nem kis ihletet merített Doyle műveiből, amit ugyan hivatalosan igazon (még) nem tudok, de a Poirot első esetei című novelláskötetét és Doyle bizonyos elbeszéléseit olvasván könnyen rájön az ember a turpisságra.
    És igen, egyetértek veled abban, hogy igen, élvezni kell a két karakter egyediségét és a köréjük szőtt rejtélyeket, azonban van bennem valami, ami miatt minden könyvet és karaktert szeretnék felboncolni, és aprólékosan megvizsgálni, ami miatt ilyen őrültségek jutnak eszembe :)
    A crossover kapcsán annyit, hogy egy ideje fontolgatom, hogy nekikezdek egynek, de csak viccből, mert egyébként nem vagyok az a fanfiction-ös típus, ha írok, akkor jobb szeretem a saját karaktereket, de az ő esetükben megérné félredobni az elveimet. Már csak az ötlet meg egy csipetnyi kitartás hiányzik hozzá.
    Ismételten köszönöm a kommentedet, örülök, hogy tetszett a cikk! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!