Sherlock vagy Poirot?

Sziasztok!

Nem tudom pontosan, hogy mi vonz a krimikben. Talán a különböző rejtélyek, amelyekre mindenképpen választ szeretnék kapni. Talán a nyomozás lefolyása érdekel, a technika, a gondolatmenet, amellyel valaki eljut A-ból B-be. Tetszik az is, hogy az agyam folyton pörög, amikor olvasok, hogy minden szóra, mozdulatra figyelnem kell, hogy találgathatok és várhatom, hogy a könyv végén igazolást nyer-e a feltételezésem vagy éppen, hogy megcáfolják azokat. De az is lehet, hogy egyszerűen csak betegesen vonzódom a gyilkosságokhoz és az egyéb bűnügyekhez. Tényleg nem tudom.

Az viszont tény, hogy ötödikes korom óta Agatha Christie rajongó vagyok. Arról, hogy miért szeretem az írásait, a történeteit és a szereplőit, egy külön bejegyzésben is beszélhetnék (amit lehet, hogy meg is valósítok), most viszont inkább az egyik leghíresebb karakteréről írnék, Poirot-ról. Azaz mégsem, mert róla és Sherlock Holmes-ról is írhatnék külön-külön, (hm, nem kizárt) de nem most.

Hogy mi ösztönzött engem arra, hogy egy ilyen fura és meglehetősen hosszú bejegyzést megírjak? Helyezzétek magatokat kényelembe a gép előtt, pakoljatok magatok mellé három napra elegendő hideg élelmet meg némi vizet, és hallgassátok a mesémet:

Hol volt, hol nem volt, Budapest határain kívül, az agglomeráció egyik városkájában egy meglehetősen unalmas, de annál idegesítőbb család egy rendhagyó péntek esti tévénézést iktatott be szoros napirendjébe, (hah!) hogy aztán legyen miről beszélgetniük a szombaton esedékes közös reggelinél.  A tévében a kívánt műsor megtalálásáig természetesen sokáig kapcsolgattak, de végül rábukkantak a mindnyájuk igényeit kielégítő sorozatra, ez pedig nem volt más, mint a Sherlock. A fáradt, frusztrált anya és a nyűgös, morcos apa, de még az interneten kutakodó kamaszlány is felfigyelt Benedict Cumberbatch és Martin Freeman remek kettősére, és hamarosan beszippantotta őket a 21. századi Holmes-történet. Mielőtt azonban teljesen elaléltak volna, a meg nem nevezhető kereskedelmi csatorna tíz perces reklámmal szakította félbe az aktuális epizódot, mire élénk társalgás kezdődött a szülők és a gyerek között. És aztán, egy váratlan pillanatban felhangzott a kérdés, a végső probléma, az, ami gondolkodóba ejtette a család legifjabb tagját, az, amelyik ennek a rettentően unalmas mesének a kitalálását ösztönözte, az, amelyik egy egész blogbejegyzés megírásához vezetett. Így hangzott:

Sherlock vagy Poirot?

És most, hogy engedjük el magunkat, feledkezzünk meg a pattanásig feszült idegeinkről, és kezdjünk is bele annak a taglalásába, hogy miért is nem fair ez a kérdés, illetve miért vagyok hajlandó megválaszolni.

Figyelem! Spoiler! A következő sorok a Poirot, illetve a Sherlock című sorozatban szereplő karakterekről fognak szólni. 

(Ennek oka: A könyvbéli Sherlock személyiségéről kevesebbet tudok, mint a másikról, illetve a többi, feldolgozásokban létező Holmes-éról, így erről írok. Ennek alapján pedig igazságtalan volna a könyves Poirot-ról írni, bár itt nincsenek olyan jelentős különbségek a sorozat meg az eredeti művek karaktere között. Mondjuk meg kell említenem, hogy a lentebbi példák a könyves és a sorozatbeli Sherlockra is igazak)

Mint fentebb is olvashattátok, nem fogok konkrét választ adni a kérdésre. Poirot-t régebb óta ismerem, mint Sherlockot, bár az utóbbi egyértelműen sokkal híresebb és ismertebb, mint az előbbi. Sherlock karakterét már rengetegszer felhasználták különböző történetekben, míg Poirot csak Christie műveiben szerepel, illetve most már Sophie Hannah Monogramos gyilkosságok című könyvében is, de még így is alulmarad Sherlock-kal szemben.

Sherlock személyiségét a feldolgozásokban, főleg a mostaniakban, egyébként is átértelmezték, mert valljuk be, Doyle nyilván nem úgy képzelte el a detektívet, mint ahogy azt mondjuk a Sherlock Holmes-ban vagy a Sherlock és Watsonban láthatjuk, de még a Sherlock Sherlockja sem adja vissza teljesen a valódi karaktert. (És itt nem a kinézetre gondolok) 

Egyébként sem fair összehasonlítani őket, mert más korban éltek és amúgy is mások, viszont... Viszont vannak egyértelmű hasonlatosságok, amiket érdemes szemügyre venni. 

Sherlock és Poirot hasonló tulajdonságai, illetve párhuzamok a történeteikben

1. Az elmepalota és a szürke kis agysejtek

Szerintem nem kell magyaráznom. Mindketten rengeteg bűnügyet oldottak már meg, olyanokat, amelyeket a rendőrség képtelen volt kinyomozni, ráadásul legtöbbször nem is kellett hozzá nagyobb kutakodásba kezdeniük, sokszor a dolgozószobájukban fejtették meg a rejtélyt pusztán azzal, hogy minden részletet átgondoltak. A módszereik tehát egyedülállóak, jó megfigyelők. és egyébként is rendkívül intelligensek. 

2. Tisztában vannak a képességeikkel

Kifejezhetjük úgyis magunkat, hogy mindketten lehetetlenül arrogánsak. Szeretik hangoztatni, hogy ők bizony okosak és hogy szinte bármilyen ügyet meg tudnak oldani, legyen az ránézésre bonyolult és képtelen is. 

3. Egyikőjük sem ódzkodik a hazudozástól

Poirot esetében ez a kijelentés feltételekhez köthető. Például, ha az igazság kiderítésétől szolgálja, akkor nem riad vissza attól, hogy füllentsen. Sherlock esetében ez már nem szükséges. Öncélúan is hazudik. 

4. A  szárnysegéd

Egy hűséges, őszinte barát, aki csodálja a mester munkásságát. Valaki, aki szolgált katonaként, de lesérült, és az egészségügyi állapota miatt vissza kellett térniük Angliába. Az ember, aki lejegyzi a barátja, a magándetektív/tanácsadó detektív eseteit, és aki később családot alapít majd, és emiatt kissé eltávolodik régi jó barátjától. 

Poirot esetében Hastings kapitánynak hívják ezt az embert. Igaz, nem minden esetét ő beszéli el, de azért akadt néhány. Ő ugyebár megházasodik, aztán tanyát vesz valahol Argentínában, ha jól emlékszem, de ennek ellenére folyamatosan feljár Londonba, ahol ismét újabb és újabb gyilkossági ügyeket nyomoz ki a kis belgával. Nem kedveli a hazugságokat, és elismeri, sőt csodálja Poirot eredményeit és tudását. Mondhatni, hogy Arthur Hastings Poirot Watsonja.

Mert a másik szóbanforgó személy nem más, mint a mi Watsonunk. Ő ugyebár Afganisztánban szolgált orvosként, ahol vállon lőtték, aztán még valamilyen trópusi betegséget is elkapott, így vissza kellett térnie Londonba. Ő szinte gyermeki elragadtatással jegyzi le Holmes eseteit, és mint ismeretes később nőül veszi Maryt, és saját praxisa lesz. Ezután egyébként ugyanúgy nyomoz Holmes-szal, mert véletlenül sosem kell dolgoznia vagy a feleségével lennie. 

Ezenkívül szegényeket mindig megszívatják; megkérdezik tőlük,  hogy mi is a véleményük az adott ügyről, hogy aztán szépen, lassan, tökéletesen kifejtve a gondolatmenetet, érvekkel alátámasztva elmondhassák, hogy miért is tévednek. 

4. A rendőrség munkatársa, aki mindig mindent rosszul sejt

Japp főfelügyelő, illetve néha mások, illetve Lestrade. A lényeg tulajdonképpen az, hogy a mi arrogáns kis nyomozóink hagyják őket beleélni abba, hogy ezúttal elcsípték a valódi tettest, hogy aztán még fájdalmasabban csattanjon a pofon a végén, mikor is kiderül, hogy valaki teljesen más követte el a bűntényt. 

5. A Nők

Sherlock életében egyetlen nő létezett, aki megmozgatta valamilyen értelemben. Irene Adler túljárt az eszén, és elcsavarta a fejét, holott egyébként ő mindig is a szerelemtől visszavonultan élt. Poirot-t Vera Rosakoff orosz grófnő tekintete ejtette rabul, aki Irene Adlerrel egyetemben bűnöző volt. Egyik szerelmi ügynek sem lett folytatása, semmi kézzelfogható nem történt közöttük, képesek voltak őket elengedni és elfelejteni őket.

Ugye, ugye? Meglepően sok a párhuzam, de különbségből sincs hiány. Ezek közül csak néhányat említenék meg. Poirot rendmániás, tiszta, ügyel a külsejére, és mindig mindent módszeresen átgondol. Ellenben Sherlock nagyon rumlis. Míg Sherlock inkább élvezetből oldja meg a bűnügyeket, addig Poirot-t a szokatlanul nagy igazságérzete és a bűnözők iránti megvetése ösztönzi. A külsejük pedig... Valljuk be, hogy a magas, karcsú, göndör hajú Sherlock és a köpcös, nagy bajuszú Poirot nem kiköpött másai egymásnak.  Ráadásul a mi kis belgánk nem kedveli az olyan gyakorlati módszereket, mint Holmes, egyenesen sértőnek találja, ha valaki azt merészeli gondolni, hogy ő lábnyomok méricskélésével és egy nagyító segítségével leplezi a gyilkost, ami ugyebár tudjuk kire jellemző módszer.


Értitek már, hogy miért nem tudok választani közülük? Hiába hasonlítanak egymásra, megannyi különbség is van közöttük, másképp gondolkodnak és másképp cselekszenek más korban, így szerintem nem igazságos választani közülük. Ennek ellenére felteszem nektek is a kérdést, hátha ti felelni fogtok rá:




Sherlock Holmes vagy Hercule Poirot? Kit szerettek jobban? Ki az, akiről szívesebben olvastok? Mit gondoltok a véletlen egybeesésekről, hasonlóságokról? Írjátok meg kommentben!