Illúzióromboló

Sziasztok! Gondolom most mindenki ámulattal fogadja a következő tényt: ebben a hónapban nem késtem ezzel a bejegyzéssel. Nem igazán értem, ez hogy történhetett meg, de így van. Sajnálatos módon, a nyári munka mellett nem sikerült annyit olvasnom, amennyit szerettem volna, de augusztusban igyekszem minél inkább ráfeküdni erre a témára. (Holott tudom, hogy ez megint háttérbe fog szorulni a nyelvvizsgára való felkészülés miatt. De reménykedni szabad, nem?) Egyébként ebben a hónapban egészen jó könyveket sikerült kifognom:

Sziasztok! Charles Dickenstől már millió éve akartam olvasni valamit, de sokáig egyetlen könyve sem került a kezembe. Ne kérdezzétek meg, hogy lehet ez. Amikor könyvkölcsönzésre vagy vásárlásra került sor, mindig mérlegelnem kellett, hogy melyiket vigyem haza magammal, valahogy sosem a Dickens-kötetek kerültek sorra. A gondolatmenetem a következő volt: "Hát, ha 100 évig ilyen híres volt, csak nem évül el két év múlva? De ezek... ezek itt nem olyan minőségűek. Két év múlva azt se tudjuk majd, kinek jutott eszébe vámpírokról/angyalokról/stb. írni..." Mostanra azonban eljutottam odáig, hogy én akkor is leülök szépen a fenekemre, és kiolvasom a Szép reményeket.

Sziasztok!  Ma egy kis újdonsággal készültem. Amellett, hogy nemrég végre valahára meghoztam nektek az elmúlt két hónap olvasásélményeiről szóló bejegyzést, ma közzéteszem, hogy milyen könyvekkel is gazdagodtam az elmúlt egy hónapban. Figyelem, aki szerint könyvet venni pazarlás, annak meglehetősen nehéz lesz olvasnia a következő sorokat. 

Sziasztok! Lehet, hogy az Odaát csak egy sorozat. Lehet, hogy nincs semmi jelentősége annak, ami benne történik, DE! Ha esetleg mégis dolgotok akadna egy szellemmel/démonnal/leviatánnal/gonosz arkangyallal/a Pokol Királyával/Winchesterrel (ekkora szerencséje persze senkinek nincs), akkor van egy-két dolog, amit jobb lesz, ha figyelembe vesztek. Íme a lista: 

Sziasztok! Mielőtt azt hinnétek, hogy teljesen elhanyagoltam a blog könyvszekcióját, gondoltam megírom ezt a kis véleményt. Magáról a műről nem sok mondanivalóm van, egyáltalán nem különleges vagy kiemelkedő, viszont nem is tartozik a borzasztó, olvashatatlan maszlagok közé. Bővebben: 

Sziasztok! Mostanában méltatlanul hanyagoltam a Sherlockot és az Agymenőket is (oh, istenem, ne tudjátok mekkora bűntudatom van emiatt. még a 9. évadot sem láttam, pedig mióta kijött már!), viszont annál több időm volt az Odaáttal foglalkozni. Összeszedtem hát néhány dolgot, amit tényleg csak azok érthetnek, akik nézik a sorozatot, illetve amelyek kiakasztanák azokat, akik nem. Tulajdonképpen sírva rohannának szentelt vízért meg papért, hogy na akkor kezdődjék az ördögűzés, míg mi halálos nyugalommal várnánk, míg a két Winchester vagy a Pokol Királya meg nem jelenik reverendában. A szívetek mélyén ti is tudjátok, hogy nem túlzok...

Sziasztok! Az Odaát egyik legsajátságosabb jellemvonása a zenéje. Egyrészt azért, mert tényleg bravúrosan választják ki a zenéket, a szöveg és a dallam is mindig stimmel az adott jelenethez (tudom, ez elvárható más sorozatoknál is, de nem mindig sikerül ezt összehozni), másrészt pedig azért, mert tényleg nagyon jó. Legalábbis az én zenei ízlésemhez tökéletes. Úgy döntöttem hát, hogy összegyűjtöm azt az öt számot, amit minden rajongónak ismernie kell :)