Illúzióromboló

Sziasztok! Végre valahára sikerült megszereznem a sorozat harmadik részét is, úgyhogy azonnal el is olvastam. A Sherlock, Lupin és én című sorozat számomra mindig felüdülést jelent. Akárhányszor kézbe veszem az egyik kötetet, úgy érzem, végre nem kell azon aggódnom, hogy jó lesz-e a könyv, mert nincsenek vele kapcsolatban kétségeim. A harmadik részt a millió későbbi rész után tudtam csak elolvasni, de nem hiszem, hogy ez elvont volna az élvezeti értékéből.

Sziasztok! Éreztétek már azt olvasás közben, hogy egy szó olyan hangzatos, kifejező és tökéletes, hogy nem lehet csak úgy végigfutni rajta? Volt már olyan veletek, hogy egy-egy fogalom olyannyira átadta számotokra azt az élményt, amelyet jelent? Hát, nagyon remélem, hogy volt, különben kissé különcnek érezném magam. Engem időről időre lenyűgöznek a szavak, jobban, mint a természet vagy a számok. Nap, mint nap használjuk őket, csűrjük-csavarjuk, miközben észre sem vesszük, hogy micsoda kincset adott számunkra a világ. Szerintem nem szabad ilyen felületesen átsiklanunk rajtuk, ezért is állítottam össze egy listát azokról az idegen szavakról, amelyek valamiért engem mindig feldobnak. Lehet, hogy a hangzásuk nem a legszebb, a jelentésük pedig negatív, de nekem akkor is tetszenek.

Sziasztok! A következő könyvet nagyon lassan olvastam el, de ez főképp azért történhetett meg, mert egyszerűen olvasási válságban szenvedtem, vagy legalábbis valami ilyesmiről lehetett szó. Még januárban került a kezembe, de mivel december óta egyszerűen képtelen voltam normális tempóban kiolvasni egy könyvet, több, mint másfél hétig csámcsogtam ezen az ínyencségen. Hogy mi lett ennek az eredménye? Olvass tovább és meg tudod :) 

Sziasztok! Egy-két posztomban már leírtam, hogy mennyire nem értek egyet azzal, ahogyan egyesek a könyveket értékelik: 5 csillaggal vagy ponttal. Szerintem egy regényt - dal, filmet, sorozatot - nem lehet "osztályozni" . Legalábbis ebben a formában biztosan nem. 5 fokozat rettentően kevés, mert van, amelyik éppen csak hármas, a másik pedig majdnem négyes, de azért mégsem. A kettő között viszont lehet, hogy ég és föld a különbség. 

Sziasztok! A legtöbb ember úgy veti bele magát a nyári szünet örömeibe, hogy komoly tervei vannak az elkövetkezendő két és fél hónapra. Évekig szorongtam amiatt, hogy nekem nincsenek hetekre előre megtervezett programjaim, nem célom az, hogy na, akkor most ruccanjunk ki Horvátországba, mert megtehetjük, és ráadásul még azzal sem takarózhattam, hogy szeretem a spontaneitást, mert ez nem így van. Az idén azonban úgy döntöttem, nem fecsérlem az időmet; a határidőnaplómnak és néhány másik szervezős füzetemnek köszönhetően már nem mondhatom azt, hogy egész nyáron otthon ültem és sorozatot néztem. Ezenkívül listába szedtem a főbb terveimet, amiket mindenképpen meg szeretnék valósítani. 

Sziasztok! Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

Sziasztok! Idén látogattam el először az Ünnepi Könyvhétre, hogy tapasztalatot szerezzek, körülnézzek és persze költsem a pénzemet. Nagyon izgatott voltam és hatalmas elvárásokkal telve indultam el, de az, amit átéltem, korántsem volt olyan felemelő, mint ahogy arra számítottam. Na, nem kell megkövezni. A választék hatalmas volt, remek könyveket találtam, és az akciók is kecsegtetőek voltam. Nem is távoztam üres kézzel: