Bemutatkozás

Sziasztok!

Blogger körökben az az általános nézet, hogy a frappáns bemutatkozás nem kezdődhet így: „X vagyok, és Y éves” Kár, hogy nem vagyok profi, mert akkor eszembe jutna valami jó szöveg, de kezdőként kénytelen vagyok a sablont használni. Kriszti vagyok, és valószínűleg nem vagyok valami érdekes. A legtöbb időt a fejemben töltöm, próbálom rendezgetni a zűrzavart, ami benne uralkodik, és leírni az érdemlegesnek titulált dolgokat. Nem vagyok teljesen antiszociális, három barátnál többel rendelkezek, még ha ezek közül legfeljebb kettőben bízom igazán. Tizenhat évesen nem sok dolgom van a tanuláson és a közösségi munkán kívül (amelyet már elkezdtem a helyi könyvtárban), de ezeket szándékosan ignorálom a szünet első két hónapjára, míg a fennmaradó időt a visszarázódás, az ismétlés és a túlaggódás tölti ki. Az utolsó még igaz is.

Negyedikes korom óta próbálkozom írással több-kevesebb sikerrel. Állítólag van hozzá affinitásom, legalább a magyartanárok és pár felnőtt szerint, de arra a néhány véleményre nem igazán kéne adni, így elhelyeztem magam az egész jó kategóriában. A könyvek terén bármit elolvasok, kedvenc íróim közé tartozik Jane Austen és Agatha Christie. Szívesen lapozgatok történelmi, tudományos témájú újságokat és oldalakat, érdeklődöm a fizika, a történelem, a magyar nyelv és irodalom iránt, és a matematika egyszerűbb formája is képes felkelteni a figyelmemet. Sorozatpárti vagyok, ha nem is döbbenetes mennyiségűt, de azért sokat láttam már, és nézek jelenleg is. A szituációs komédiáktól kezdve a krimikig mindent szeretek, még a Barátok közt szappanopera-formája is bejön. A Disney Channel műsorai külön szórakozást biztosítanak nekem, a Riley a nagy világban és az Austin és Ally az örök favoritok. A terítéken az Agymenők, az Így jártam anyátokkal és a Modern család volt már a Comedy Central kínálatából, igaz, a nerd srácok sorozata messzemenően kimagaslik a többi közül.

Zeneügyileg meghatározhatatlan ízlésem van, saját bevallásom szerint. A Green Day már évek óta vezeti a kedvenc listámat, amire nemrégen bekerült Ross Lynch is. A poptól kezdve a rappen át a rockig mindent szeretek. Mármint műfajilag.

A rajzfilmeket is imádom, de inkább a régieket. A Scooby-Doot hat évesen nem mertem nézni, de a rákövetkező évre már igazi fanatikus voltam. Még most is szívesen bámulom az ezerszer látott részeket. A Tom és Jerry, az Ed, Edd és Eddy, a Spongyabob és a Kalandra fel is nagyon jó. Sajnos a baráti körömben én vagyok az egyetlen, aki az ilyenekért bolondul (kivéve a Green Dayt és társait… Kár, hogy annyira analfabéta vagyok zeneileg, hogy ez semmiféle beszédtémát nem ad, azonkívül, hogy „szeretem ezt a számot” és „aha, tényleg jó”), vagy úgy egyáltalán az olvasás és az érdekes tények megszállottja volna, így gyakran hozzá sem tudok szólni a témához, ami a társaságban éppen megy, azt hiszem, ezért is mondják sokan, hogy hallgatag vagyok. Vagy, hogy bunkó. (Bár erre más okot is adok)

Annyi hasznom van a különcségből, hogy eredeti vagyok. (És nem sértődnek meg annyiszor, ha beszólok nekik, mert nem mindig értik.) Érzékeny lelkületű vagyok, aki akármikor és akárhol képes sírva fakadni. (Tényleg. Elég parás.) Azt is mondhatnánk, hogy az öt alapérzelem közül nálam a bánat dominál. (Hm, igen, Agymanók) Szóval ez volnék én, akinek mindössze annyi terve van a bloggal, hogy gyakorolja az írást, elmondja a véleményét, kifejezze a „mérhetetlen” rajongását bizonyos dolgok iránt, és olyan hosszan, bőbeszédűen kifejtse a gondolatait, ahogy élőben nem tehetné meg (beleszólás nélkül). Remélem, tetszett a bemutatkozásom, felkeltettem az érdeklődésedet (amit kétlek), és olvasómnak tudhatlak a jövőben!

Üdv: az a blogger, akinek nincs kedve álneven gondolkodni, így felvállalja önmagát, még akkor is, ha a való életben ez a legrosszabb rémálma :)

Hozzáfűznivaló 2016 júliusából: 
Hű, visszaolvasva, tényleg nagyon furának tűnhetek... Most már mindegy, a számláló szerint 28 ember országszerte már pontosan tudja, milyen különc vagyok. Úgy gondolom, van egy-két dolog, amit még meg kéne említenem... Mondjuk azt, hogy a blogom indítása óta teljesen a BBC Sherlock megszállottja lettem, és hogy hatalmas Hercule Poirot rajongó vagyok. Indultam a 2016-os könyvkihíváson, amellyel azt hiszem, elég jól haladok. Miután sokat agyaltam azon, felmerjem-e vállalni néhány amatőr írásomat, végül kitettem párat. Elkezdtem könyvekről írni, és könyveket vásárolni, ami eddig nem dívott nálunk, mert imádok könyvtárba járni. Eldöntöttem, hogy magyarból fogok fakultálni, és hogy ezen a szakon is szeretnék továbbtanulni, bár még fogalmam sincs, hogy mit kezdhetnék vele. Egy-két dolog megváltozott, de azért a fentiek többsége igaz maradt. Hát, köszönöm a figyelmet! (Ha többet szeretnél meg tudni rólam, olvasd el az Ismerj meg jobban taget!)

Hozzáfűznivaló 2016 augusztusából:
Ha szeretnétek megismerni engem néhány képen keresztül, akkor ajánlom nektek ezt a videót: 17 lettem :) Az én legeslegjobb barátnőm készítette, méghozzá az idei születésnapomra. Csak saját felelősségre!