Illúzióromboló

Sziasztok! Ma egy olyan könyvről fogok írni nektek, amit elég sokáig kerülgettem. A helyzet az, hogy nem sokszor olvasok magyar íróktól, meg tulajdonképpen nem is vagyok otthon a komolyabb művekben. Én általában megmaradok az Agatha Christie-knél meg hasonlóknál. Először egy osztálytársamtól hallottam róla, aztán már máshol is felfigyeltem rá. Egy hónap múlva úgy döntöttem, hogy kikölcsönzöm a könyvtárból, és újabb két hét múlva neki is kezdtem. 

Sziasztok! A blogon talán nem észrevehető, de egyébként egy nagyon pontos és precíz ember vagyok, aki már attól is kész van, hogy elalszik, miközben jóval félórával előbb beér a suliba, mint mások. Na ja, ez vagyok én. Tényleg sajnálom, hogy ennyit késtem, de valahogy minden más belefért az időmbe, csak ez a szegény, jelentéktelen posztocska nem. Viszont, elkezdett üzemelni a blog facebook oldala, ahol kissé szabadabb stílusban fogok írni, és valószínűleg jóval többször, mint ide. Ha kíváncsiak vagytok a mindennapos agymenéseimre, nézzetek körül, lájkoljatok, kommenteljetek, hogy a frissülő bejegyzésekről  ITT  is értesülhessetek.