Illúzióromboló

Sziasztok! Itt a tavasz! Sokan várták, sokan nem. Én speciel úgy vagyok vele, hogy nem kötődöm hozzá különösebben, de azért jobb a kellemes melegben suliba menni, mint vacogva, sálban, kabátban. Viszont nem húznám tovább az időt, következzék az én kedvenc bloggerem!

Sziasztok! Srácok, el sem hiszem! Mostanában rohamosan nő a blogom nézettsége, és a napokban  elértük a 25 feliratkozót is! Hatalmas előrelépésnek tartom ezt. Nem is tudom, hogy köszönjem meg nektek azt, hogy olvassátok az írásaimat, legyenek azok jó  vagy rossz értékelések, cikkek, esetleg saját szerzemények. Jobb ötlet híján, megköszönvén azt, hogy hosszú bejegyzéseken keresztül értesülhettetek rólam, most összeszedtem 25 random tényt magamról az íráshoz, blogoláshoz kapcsolódóan.

Sziasztok! Nemrég rájöttem, miközben a régebbi bejegyzéseket böngészgettem, hogy rengeteget beszéltem már nektek arról, hogy írok, nemcsak cikkeket erre a blogra meg iskolai fogalmazásokat, hanem egy regénykezdemény is a lelkemen szárad, de még sohasem fejtettem ki bőven, mi is a helyzet, csupán morzsákkal etettelek benneteket. Azonban úgy gondoltam, bepillantást engedek nektek abba, hogy mégis mit, mikor és miért írok. Előre szólok, nem fogok részleteket közölni, mert tervezem, hogy egy külön blogon egyszer majd bemutatom az én kis történetemet, de addig még sokat kell aludni, de még annál is több fejezetet kell megírni. Ennek ellenére szeretném, ha tudomást szereznétek erről az oldalamról is, mert nekem az írás rettentően fontos. Remélem nem gond, hogy egy ilyen személyesebb bejegyzéssel traktállak titeket. Jó olvasást!

Sziasztok! Nem tudom, ki mennyire tudja, de nemrég változtattam meg a blogom nevét. Régebben az én fantáziátlanságom következtében egyszerűen No Name Blog néven futott, de már jó ideje tervezgettem a megújulást. Mivel az egyéves szülinapra egy új designnal kedveskedtem nektek (nem mintha én csináltam volna) , úgy gondoltam, nincs megfelelőbb alkalom arra, hogy megváltoztassam a nevet is. Nem telt bele sok idő, a kommentekben egyből megkaptam a címre utaló célzást. Például, hogy nem is illúzióromboló, amit írtam, vagy hogyha akarom, akkor olyan témát is hozhatok, ami lerombolja az illúziókat.  Ne értsétek félre, egyáltalán nem vettem zokon ezeket, sőt örültem is, hogy megemlítitek, de hogy egy kicsit jobban képben legyetek a névválasztással kapcsolatban, elmesélem, hogy mi is a helyzet. Miért választottam éppen ezt a nevet? 1. Nem volt jobb ötletem Srácok, őszintén: rossz vagyok a címválasztásban. Sem a novelláimnak, sem a fogalmazásaimnak, sem a hosszabb írásaimnak nem ...

Sziasztok! Tegnap lezárult a harmadik közvélemény-kutatás is. Nem tudom, miért, de elgondolkodtam azon, hogy kéne csinálni egy közvélemény-kutatást arról, hogyan vélekedtek ti, olvasók a közvélemény-kutatásokról. Bár egyelőre még nem vittem véghez ezt a tervet, de észben tartom. 

Sziasztok! Igen, úgy tűnik, hogy ezek a szavazásos dolgok nem túl népszerűek a blogon, ennek ellenére úgy gondolom, érdekesek, és remélem senkit nem zavar, hogy ettől függetlenül még teszek fel egy-két kérdést. A mostani közvélemény-kutatás eredményei:

Sziasztok! Ezúttal nem egy rossz könyvről fogok írni, bár szívesen ecsetelném egyes könyvek értelmetlenségét hosszú sorokon keresztül, inkább egy képes bejegyzést hoztam nektek, ami sokkal jobb hangulatba hozza az embert. Engem speciel nem, mert nem élhetem ki magam benne, de másoknál biztos működik.

Sziasztok! Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy vezessem fel a listát. Ez kicsit személyes, hiszen mégis csak a mindennapi bénázásaimról, de talán mások is kerültek már olyan helyzetekbe, mint én. Ami azt illeti, ennek nagyobb esélye van, mint gondolnám. Szóval ez a lista néhány olyan pillanatról szól, amit elképesztően tudok utálni:

Sziasztok! Először is szeretnék mindenkinek boldog új évet kívánni, vagy legalábbis mindenképp boldogabbat, mint az előző volt!

Sziasztok! Nem vagyok otthon a TAG-ek világában, jobbára csak annyit tudok róluk, hogy remek témát adnak a blogbejegyzéseknek. Ma az Ismerj meg jobban TAG-gel jöttem, amelyet a legjobb   barátnőm blogján  olvastam. 

Sziasztok! Blogger körökben az az általános nézet, hogy a frappáns bemutatkozás nem kezdődhet így: „X vagyok, és Y éves” Kár, hogy nem vagyok profi, mert akkor eszembe jutna valami jó szöveg, de kezdőként kénytelen vagyok a sablont használni. Kriszti vagyok, és cáfolhatatlanul unalmas. A legtöbb időt a fejemben töltöm, próbálom rendezgetni a zűrzavart, ami benne uralkodik, és leírni az érdemlegesnek titulált dolgokat. Nem vagyok teljesen antiszociális, három barátnál többel rendelkezek, még ha ezek közül legfeljebb kettőben bízom igazán. Tizenhat évesen nem sok dolgom van a tanuláson és a közösségi munkán kívül (amelyet már elkezdtem a helyi könyvtárban), de ezeket szándékosan ignorálom a szünet első két hónapjában, míg a fennmaradó időt a visszarázódás, az ismétlés és a túlaggódás tölti ki. Az utolsó még igaz is.