Illúzióromboló

Sziasztok! Mint minden kamasz - vagy éppen mint minden ember - én is szeretem a zenét. Sokak számára elképzelhetetlen az élet nélküle, mert a zene szórakoztatja, kikapcsolja, felvidítja őket. Nos, én nem ezek közé az emberek közé tartozom. Persze számomra is sokat jelent, én is hallgatok és szeretek zenéket, és igen, van, amit utálok. Ennek ellenére nem gondolom, hogy képtelen volnék élni nélküle. Mindazonáltal úgy gondolom, azoknak a zenéknek, amiket hallgatok, igenis helye van a blogon. Úgyhogy fogadjátok szeretettel az én kis ajánlómat!

Sziasztok! Már elég régen hoztam zeneajánlót, így gondoltam nekiállok, hogy néhány általam kedvelt számot megismertessek veletek. Íme:

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sziasztok! Az előző soványka zenés posztom után most egy kicsit hosszabbal készülök, a teríték viszont így sem lesz túl változatos. Sajnos az ismereteim nem túl szerteágazóak ezen a téren, és a műfajt sem tudom megnevezni, ehhez mondhatni rettentően hülye vagyok.

Sziasztok! Blogger körökben az az általános nézet, hogy a frappáns bemutatkozás nem kezdődhet így: „X vagyok, és Y éves” Kár, hogy nem vagyok profi, mert akkor eszembe jutna valami jó szöveg, de kezdőként kénytelen vagyok a sablont használni. Kriszti vagyok, és cáfolhatatlanul unalmas. A legtöbb időt a fejemben töltöm, próbálom rendezgetni a zűrzavart, ami benne uralkodik, és leírni az érdemlegesnek titulált dolgokat. Nem vagyok teljesen antiszociális, három barátnál többel rendelkezek, még ha ezek közül legfeljebb kettőben bízom igazán. Tizenhat évesen nem sok dolgom van a tanuláson és a közösségi munkán kívül (amelyet már elkezdtem a helyi könyvtárban), de ezeket szándékosan ignorálom a szünet első két hónapjában, míg a fennmaradó időt a visszarázódás, az ismétlés és a túlaggódás tölti ki. Az utolsó még igaz is.