Illúzióromboló

Sziasztok! A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam. 

Sziasztok! Ezt a bejegyzést sokkal, de sokkal későbbre terveztem, de mivel ma szembesültem a ténnyel, hogy 45 évvel ezelőtt született Martin Freeman ezen a jeles napon, úgy döntöttem, korábban megejtem. Ne várjatok túl hosszú bejegyzést, ugyanis a suli miatt kissé el vagyok havazva, de azért igyekszem összehozni valami értékelhetőt. (Nem mentség, de milyen jól hangzik, ugye?) Mielőtt a javarészt képekből álló bejegyzés megkezdődhetne, szeretnék annyit még elmondani, hogy én tényleg nagyon imádom Martin Freemant. Mármint... Cumberbatchről általános ódákat szoktam zengeni, na meg Sherlockról és magáról a sorozatról is, de szegény Martint elég kevésszer említem, ami igazságtalanság. Szerintem ő is van olyan jó színész, mint a már említett kollégája, ráadásul a humora egyszerűen eszméletlen! Teljesen kikészít vele, de tényleg fantasztikus. Ráadásul még a mellékszerepekben is olyanokat alakít, hogy teljesen megérdemli az elismerést. Hát... Jó olvasást, vagy inkább képnézegetést!

Sziasztok! Mint tudjátok, az én drága blogom paradox módon személyes. Bár magamról ritkán írok, rettentően intim dolgokat osztok meg veletek: a gondolataimat, a véleményemet, a reakcióimat. Ritkán vannak tisztán személyes bejegyzéseim, a mostani viszont az lesz. Igazából csak egy rövid posztról van szó, ugyanis ma van a születésnapom. Ennek örömére Betti, az én drága, legjobb barátnőm enyhén szólva is kínos fotókat osztott meg rólam, ahogy ilyenkor szokás... Mivel facebookon elérhetőek életem legocsmányabb, legkatasztrofálisabb képei, amelyeket csak neki, viccből készítettem, szerintem nincs annak semmi akadálya, ha itt is megosztom ezeket a förtelmeket. De előtte figyelmeztetlek titeket: ki fogtok ábrándulni belőlem!  Hát... Ez vagyok én, kevésbé beszámítható állapotban.Tudjátok, akkor, amikor bizalmasan elengeded magad a legjobb barátnőd társaságában...  Köszi, hogy elolvastad ezt a bejegyzést! Remélem, még nem futottál ki a világból :)

Sziasztok! Ez ismét egy soron kívüli bejegyzés lesz, de úgy érzem illene írnom valamit a költészet napja alkalmából. Már kisebb koromban is nagyon szerettem a verseket, és egészen addig, amíg a gyermekkori magabiztosság oltalma alatt álltam, szívesen szavaltam, állítólag nem is rosszul. Később viszont már túl halk voltam, vagy nagyon ideges lettem, mikor versmondásra került a sor, és mivel azt mondták, nem lenne érdemes ezzel foglalkoznom, inkább fel is hagytam a különböző költemények tanulmányozásával. Nyolcadikban viszont a 20. század magyar költőiről kezdtünk tanulni, én pedig ismét szerelmes lettem a versekbe. Rögtön nagy kedvencemmé vált Ady és Tóth Árpád. Úgy döntöttem, hogy néhány kedvenc versemet megosztom veletek, hogy ilyen sajátos módon megünnepeljem ezt a napot. Jó olvasást!