Illúzióromboló

Sziasztok! Igen, ismét egy Agymenők-poszt! Szinte látom magam előtt, ahogy felragyog az arcotok. Ezúttal azonban nem egy ponttal érkeztem az úgy tűnik, soha véget nem érő listáról, hanem, ahogy már egyszer beharangoztam, ezúttal az egyik szereplőről fogok írni. Amy csak a negyedik évad tájékán kapcsolódott be a történetbe, mint a lány, akit Rajék egy társkeresőn találtak Sheldonnak. Eleinte még a testi érintkezés is szigorúan tiltott volt közöttük, és hogy mi sült ki belőle? Azt hiszem, elég ha annyit mondok: Shamy.

Sziasztok! Kicsit megint elhanyagoltam az Agymenők-listát, így úgy döntöttem, hogy megint megörvendeztetlek titeket egy ponttal. A helyzet az, hogy engem nagyon mulattatnak az ilyen játékok, bár ritkán van részem bennük, hiszen utálom az autókat, rosszul leszek minden mozgójárműben, meg egyébként sem szoktam velük utazni.

Sziasztok! Ezúttal egy igen praktikus eszközről írok, amely többször is feltűnik az én legkedvencebb sorozatomban. Ne ijedjetek meg, egyébként nem beszélek egész álló nap róla, csak a blogon tűnök ilyen őrültnek. Tudjátok, itt élem ki magam, hiszen szóban senkit sem érdekel, hogy mennyit nem-nevettem az Agymenők poénjain. Ami azt illeti, a lista megírása óta még kevésbé foglalkoztat az egész, de lehet, hogy csak a kilencedik évadban történtek vették el a kedvemet. Persze attól még szeretem, csak... Na, de mit is magyarázkodom itt? Nem azért vagytok itt, hogy az eszmefuttatásaimat olvasgassátok (Vagy igen? Elvégre egy blogon, főleg, ha az egy ilyesfajta cikkes vagy milyen blog, az emberek mások véleményéről és gondolatmeneteiről tájékozódik, azt olvassa el, amit a blogger megír, ami pedig valószínűleg olyan dolog, ami magát a cikk szerzőjét érdekli vagy idegesíti, a lényeg, hogy valamilyen módon foglalkoztatja. Vagy nem?) , hanem azért, hogy megtudjátok, mi a kilencvenhetedik pont.