Illúzióromboló

Sziasztok! Ma egy régebben olvasott Poirot regénnyel érkeztem. Az Ackroyd-gyilkossággal még általános iskolás koromban találkoztam először, akkor, amikor még nem voltam eléggé... tudatos olvasó ahhoz, hogy felfogjam, micsoda kincset tartok a kezemben. Nemrégiben sikerült szert tennem egy példányra, és természetesen azonnal újraolvastam. Különös, de attól függetlenül, hogy végig ismertem az indítékot, a módszert, az elkövetőt, rettenetesen élveztem az első oldaltól az utolsóig. 

Sziasztok! Komolyan kezdem azt érezni, hogy kellene egy kis változatosság az életembe. Elvégre, oké, hogy mostanában folyamatosan könyves bejegyzéseket írok, na de az már tényleg kicsit túlzás, hogy egyetlen műfaj remekeit elemzem! Persze, ha jobban belegondolunk, az is elég nagy változtatás, hogy ezúttal nem Christie könyveinek valamelyikéről írok, hanem Doyle válogatott novelláiról... Mit gondoltok, ennyi elegendő lesz úgy egy hónapra? A rohamos változások mindig kikészítenek.