Illúzióromboló

Sziasztok!  Most, hogy az első iskola napot kipihentük, és szomorúan várjuk a holnapot, amikor ki kell kászálódnunk az ágyból, és be kell vonszolni magunkat az iskolába, ideje, hogy beszéljünk a tanulási módszerekről. Bár nem vagyok szakértő, elég sokféleképpen próbáltam már tanulni, miközben próbáltam rájönni, hogy melyik segít nekem a leginkább. A következő posztban összegyűjtöttem nektek néhány módszert, ami nekem és/vagy az ismerőseimnek bevált:

Sziasztok! Hogy szeretem-e Rejtőt? Nem tudom, eddig még egy könyvét sem olvastam. Fogalmam sincs, hogy ez műveletlenségnek számít-e, de tény, hogy eddig még nem akadt a kezembe egy sem a művei közül. A mostani darabot egy irodalmi verseny miatt olvastam el, méghozzá pdf-ben, szóval mire a végére értem a szemem majd' kiégett (az ebookom elromlott...), tehát kétségeim bizony voltak. Hogy ezek mennyire bizonyultak jogosnak, azt lejjebb elmondom.

Sziasztok! Nem firtatnám annak okát, hogy miért indítottam közvélemény-kutatást, mert még magam sem vagyok tisztában vele, de tény, hogy megtettem. Az első, merthogy több is lesz belőle június 4-től június 11-ig tartott. Ebben a botrányosabb rövid posztban, ennek eredményét szeretném bemutatni.

Sziasztok! Egy könyvről fogok írni, méghozzá egy olyanról, amit muszájból olvastam el. Információk Író: Háy János Fülszöveg: „Ez egy tiszta, megbízható érzés. Ebben minden benne van különben, meg mindenki. Én is például. Aki ezt elolvassa, azbiztosan tovább él. Azt most nem tudom, hogy mennyivel: egy vagy két évvel vagy tízzel, csak hogy tovább.”