Illúzióromboló

Sziasztok! Charles Dickenstől már millió éve akartam olvasni valamit, de sokáig egyetlen könyve sem került a kezembe. Ne kérdezzétek meg, hogy lehet ez. Amikor könyvkölcsönzésre vagy vásárlásra került sor, mindig mérlegelnem kellett, hogy melyiket vigyem haza magammal, valahogy sosem a Dickens-kötetek kerültek sorra. A gondolatmenetem a következő volt: "Hát, ha 100 évig ilyen híres volt, csak nem évül el két év múlva? De ezek... ezek itt nem olyan minőségűek. Két év múlva azt se tudjuk majd, kinek jutott eszébe vámpírokról/angyalokról/stb. írni..." Mostanra azonban eljutottam odáig, hogy én akkor is leülök szépen a fenekemre, és kiolvasom a Szép reményeket.

Sziasztok! Jelenet a Híd Terabithia földjére c. filmből Ismételten egy könyvajánlóval érkeztem. Erről a könyvről még életemben nem hallottam, és még a filmet sem láttam soha, így azt sem tudhattam, mi vár rám. Egy szép napon, amikor éppen közösségi szolgálaton voltam a könyvtárban, egy srác lépett be az ajtón, és kipakolt vagy tíz könyvet. Köztünk szólva elég tudálékosnak tűnt, és úgy látszott, nagyon büszke arra, hogy ennyi mindent el tudott olvasni egy hónap alatt. Lényeg a lényeg, hogy ez a darab is ott hevert valahol a tekintélyes kupacban (oké, gyerekkönyvekről beszélünk, szóval annyira nem volt tekintélyes) . A könyvtárosnéni, ahogy szokása, megkérdezte a fiút, hogy melyik könyv tetszett neki. A tapasztaltabb olvasóktól mindig tanácsot kér, főleg ha olyan könyvekről van szó, amiket ő maga nem ismer. Tehát szóba jött ez a kötet is, mire megkérdezte tőlem, hogy esetleg én olvastam-e. Töredelmesen bevallottam, hogy még nem, ő pedig azt mondta, kár, mert szerinte tetszene ne...