Illúzióromboló

Sziasztok! Körülnéztem a blogon, és rájöttem, hogy már hónapok óta nem tettem ki semmit, ami Agatha Christie. Szerintem ez botrányos. Igaz, mostanában nem is olvastam tőle sok mindent, ugyanis egyszerűen nem volt érkezésem arra, hogy azt olvassam, amim van. Mármint a saját könyveim közül nem igen válogathattam, hiszen a könyvtáriakat záros határidőn belül kellett kivégeznem. Nemrég azonban sikerült újraolvasnom a saját kis gyűjteményem egyik darabját, méghozzá az első Poirot regényt. " - Titokban mindig is arra vágytam, hogy detektív legyek! - Igazi... a Scotland Yardnál? Vagy Sherlock Holmes? - Ó, csakis Sherlock Holmes!"

Sziasztok! Emlékeztek arra a remek júliusra, amikor sikerült egy-két öt Agatha Christie-t kiolvasnom? Nos, szeretném elmondani nektek, hogy ennek isszátok most a levét. Mivel eléggé beleástam magam Agatha Christie világába, és egy-két könyvről hosszabban is írtam, úgy döntöttem, hogy végső soron írhatnék mindegyikről, ami a kezembe került, ennek fényében pedig most erről is szeretnék véleményt mondani nektek. 

Sziasztok! Azt ajánlom, vigyázzatok velem, mert a végén még komolyan belefogok abba, hogy az összes, mondom ÖSSZES Agatha Christie könyvet kivesézzem nektek. Nemrégiben végeztem ezzel a kötettel, amit még hét-nyolc éve kaptam egy ismerősömtől. Már akkor kiolvastam, de most, hogy egy új cikksorozaton dolgozom ezzel kapcsolatban, gondoltam felfrissítem az emlékezetemet, és ismét nekilátok. Hát... Fogalmazzunk úgy, hogy nem csak azért volt deja vu-m, mert már egyszer olvastam...