Illúzióromboló

Sziasztok! Boldog karácsonyt! Nem tudom, hogy fordulhat elő ilyesmi, de kivételesen nem egy krimi vagy egy thriller ajánlójával jöttem, hanem egy szórakoztató, de tanító jellegű könyvvel. Nényei Pál könyvéről először a könyvtárban hallottam, aztán egy könyvesboltban is megpillantottam. Gondoltam, belekukkantok, ha már a könyvtáros néni ajánlotta. Elolvastam az első 20 oldalt, és rájöttem, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Íme az eredmény:

Sziasztok! Ha azt mondom, hogy csak azért most teszem ki a bejegyzést, mert tegnap annyira lefoglalt a töri tz-re való felkészülés, hogy egyszerűen képtelenségnek láttam azt, hogy leüljek és megírjam a bejegyzést, elhiszitek? Gondoltam. Olyan szkeptikusak vagytok! Pedig tényleg tanulnom kellett, vagy valami olyasmi... 

Sziasztok! Ez ismét egy soron kívüli bejegyzés lesz, de úgy érzem illene írnom valamit a költészet napja alkalmából. Már kisebb koromban is nagyon szerettem a verseket, és egészen addig, amíg a gyermekkori magabiztosság oltalma alatt álltam, szívesen szavaltam, állítólag nem is rosszul. Később viszont már túl halk voltam, vagy nagyon ideges lettem, mikor versmondásra került a sor, és mivel azt mondták, nem lenne érdemes ezzel foglalkoznom, inkább fel is hagytam a különböző költemények tanulmányozásával. Nyolcadikban viszont a 20. század magyar költőiről kezdtünk tanulni, én pedig ismét szerelmes lettem a versekbe. Rögtön nagy kedvencemmé vált Ady és Tóth Árpád. Úgy döntöttem, hogy néhány kedvenc versemet megosztom veletek, hogy ilyen sajátos módon megünnepeljem ezt a napot. Jó olvasást!