Sziasztok! Nicholas Rowe, tipikus Sherlock Holmesként. Előrebocsátom, hogy az alábbi bejegyzés hirtelen felindulásból íródott meg, tehát már most elnézést kérek azért, ha átlépek néhány határt, és némileg megengedhetetlen stílusban fogok beszélni az imént látott filmről, amelyet így jellemeznék röviden: Másodhegedűssé (érted, ugye) avanzsált Harry Potter, érzelmi zsarolás, egyiptomi szekta, párás üvegre írt szerelmes üzenetek... és Sherlock Holmes? Nyugi, én sem értem, hová kerültem, de hamarosan elmondom, hogy milyen fantasztikus hely ez. Egyébként meglepő, hogy egy remek Sherlock Holmes könyv után sikerült találkoznom egy ilyen hatalmas nagy baromsággal. Ez is egy olyan véletlen, amit nagyon szeretek. Jó olvasást!