Illúzióromboló

Sziasztok! A When It Rains című könyvet nem tudom elmondani, hogy mennyi ideje el akarom olvasni. Már akkor, amikor először meghallottam a címét, felkeltette az érdeklődésemet, és bizony akadtak gyengébb pillanataim is, amikor majdnem magammal vittem a pénztárig, hogy aztán hazavigyem. Persze hallottam róla egyet s mást, de annyira nem törődtem a kritikákkal. Egy napon aztán egy jó barátom megkérdezte, hogy olvastam-e. Amikor meghallotta a válaszomat, azt mondta, nagy kár, különben szidhatnánk együtt a könyvet. Nemsokára aztán kölcsönadta nekem, én pedig végigrágtam magam rajta. 

Sziasztok! A minap éppen a könyves polcomat rendezgettem (amely tevékenység egyébként méltánytalanul keveset szerepel a napirendemben), mikor is a kezembe akadt az Enigma, amelyet olyan két éve kaphattam születésnapomra. Nézegettem, lapozgattam, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy ismét elmélyülten olvasom egészen addig, míg ki nem végeztem. Ritkán szoktam ilyet mondani, de a másodjára még mindig ugyanannyira tetszett, mint elsőre. Ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy írnom kell róla egy igen dicsérő hangvételű bejegyzést.