Illúzióromboló

Sziasztok! A következő novellámért nem vállalom a felelősséget: hirtelen ötlet volt, egy Odaát-maraton után írtam, és meglehetősen fura az alapötlete. Ennek ellenére remélem tetszeni fog nektek! 

Sziasztok! Az európai művészet alapját az antik kultúra, illetve a Biblia szolgáltatta, azonban a bibliai motívumok nemcsak az irodalomban, a festészetben és a szobrászatban jelentek meg, hanem átjárta, átjárja a mindennapjainkat is. Vallási nézetektől függetlenül, akarva akaratlanul is közünk van a könyvek könyvéhez. A kisbabát mózeskosárban hordozzuk, a szülők hegyi beszédet tartanak és vannak, akik szeretnek tamáskodni. Nem meglepő hát, hogy a mai modern irodalomban és a filmművészetben is  megjelenik a Biblia világa; kiapadhatatlan forrásként szolgál a film- és sorozatkészítőknek, íróknak, költőknek.  A mai egyik legnépszerűbb sorozat, az Odaát (Supernatural) is előszeretettel használja ezt a gazdag alapanyagot, méghozzá ügyesen vegyítve azt a saját elképzelésükkel. 

Sziasztok! Mostanában méltatlanul hanyagoltam a Sherlockot és az Agymenőket is (oh, istenem, ne tudjátok mekkora bűntudatom van emiatt. még a 9. évadot sem láttam, pedig mióta kijött már!), viszont annál több időm volt az Odaáttal foglalkozni. Összeszedtem hát néhány dolgot, amit tényleg csak azok érthetnek, akik nézik a sorozatot, illetve amelyek kiakasztanák azokat, akik nem. Tulajdonképpen sírva rohannának szentelt vízért meg papért, hogy na akkor kezdődjék az ördögűzés, míg mi halálos nyugalommal várnánk, míg a két Winchester vagy a Pokol Királya meg nem jelenik reverendában. A szívetek mélyén ti is tudjátok, hogy nem túlzok...