Sziasztok! Elég ritkán engedek betekintést a valódi írásaimba, bár egy-két bejegyzés erejéig azért hajlandó voltam vállalni magamat. Az elmúlt hónapokban semmiféle sajátos jellegű írást nem mutattam be, ennek oka pedig az volt, hogy nem is igazán írtam olyat, amit könnyen és szívesen megosztanék veletek. Nem igazán írok novellákat, verseket, szösszeneteket, ráadásul jelenleg egy regény-kezdeményen dolgozom gőzerővel, azt viszont nem szeretném megmutatni nektek. A következő, enyhén depresszív történetem tulajdonképpen műfajilag besorolhatatlan. Legalábbis magyar fakt ide vagy oda, nekem fogalmam sincs arról, hogy ez mégis mi akar lenni. Nevezzük egyperces lélektaninak. Az úgy kábé körülhatárolja. A hátteréről annyit mondanék, hogy részint önéletrajzi ihletésű. Egy elég kellemetlen éjszaka jutott eszembe, mondhatni ezernyi apró kudarc után. Remélem, hogy elég érthető és realisztikus voltam, mikor megfogalmaztam a gondolataimat, illetve, hogy nem estem át a l...