Sziasztok! Tudom, hogy rettentően unjátok, hogy folyton nyavalygok meg panaszkodok, de szinte legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy kiadjam magamból azokat a teljesen érdektelen információkat, amelyek a fejemben összegyűltek, és tekintve, hogy élő környezetemben vajmi kevés olyan türelmes emberi lény tartózkodik, aki elviselné ezt, kénytelen vagyok rátok zúdítani. Kérhetnék ezért elnézést, de a helyetekben én tuti a családomat meg a barátaimat hibáztatnám, amiért ilyen alacsony az ingerküszöbük.