Illúzióromboló

Sziasztok! A következő könyv, akármennyire is tetszett, nem a legjobb Christie-könyv. Nyugi, nyugi, nem kell kereszteket mutogatni, fokhagymával dobálni meg rohanni a szentelt vízért. Nem szállt meg semmi, még mindig önmagam vagyok. Csak annyi, hogy Christie-nek sem volt mindig jó napja. 

Sziasztok! Millió éve volt, hogy utoljára book taggel érkeztem. Mostanában nemigen tudtam magam rávenni arra, hogy ilyesmivel foglalkozzak, viszont most hirtelen kedvet kaptam hozzá. Ne gondoljátok, hogy piszkozatban nincs a gépen körülbelül harminc másik book tag, csak mert én úgy döntöttem, hogy csinálok egy sajátot. Ugyanis a következő egy általam kreált book tag, remélem tetszeni fog nektek :) Ha kedvet kaptatok rá, töltsétek ki ti is!

Sziasztok! Körülnéztem a blogon, és rájöttem, hogy már hónapok óta nem tettem ki semmit, ami Agatha Christie. Szerintem ez botrányos. Igaz, mostanában nem is olvastam tőle sok mindent, ugyanis egyszerűen nem volt érkezésem arra, hogy azt olvassam, amim van. Mármint a saját könyveim közül nem igen válogathattam, hiszen a könyvtáriakat záros határidőn belül kellett kivégeznem. Nemrég azonban sikerült újraolvasnom a saját kis gyűjteményem egyik darabját, méghozzá az első Poirot regényt. " - Titokban mindig is arra vágytam, hogy detektív legyek! - Igazi... a Scotland Yardnál? Vagy Sherlock Holmes? - Ó, csakis Sherlock Holmes!"

Sziasztok! Végül is csak három napot késtem a bejegyzéssel! Mi az ahhoz az időhöz képest, amennyit késhettem volna! Ugye? Nem is húzom tovább az időt, kezdjük!

Sziasztok! Előrebocsátom, hogy nem szeretem a Sherlock Holmes feldolgozásokat, már ami a könyveket illeti. (A sorozatos és filmes feldolgozások közül is csak egy-kettőt szeretek: BBC Sherlock, Sherlock Holmes, a film és  Jeremy Brett főszereplésével a Sherlock Holmes kalandjai) Elsősorban azért iszonyodom tőlük, mert annyira kifacsarják Holmes karakterét, hogy szinte rá sem lehet ismerni, a stílus sem megfelelő, maguk a rejtélyek pedig aligha közelítik meg Doyle ügyeit. Sosem hittem volna, hogy valaha ráakadok egy olyan könyvre, mint A Selyemház titka, de megszereztem, elolvastam, és imádtam. 

Sziasztok! Mostanában hanyagoltam Sherlock Holmest és mindent, ami vele kapcsolatos, helyette pedig inkább Agatha Christie-vel foglalkoztam. Nehéz ám megosztani az időt a két nagy detektív között, főleg úgy, hogy mindkettőről szeretnék többet megtudni, és, nem tudom, hogy mondtam-e már, de egy kettejükről szóló cikksorozattal is készülök ide, a blogra, de ahhoz, hogy akárcsak egyetlen egy  igényes cikket is megírjak ebből még rengeteget kell olvasnom. Sherlock Holmes esetében még van egy-két könyv, novelláskötet, amit meg kell ismernem, Poirot-nál pedig ugyanez a helyzet, csak még az emlékezetemet is fel kell frissítenem. A lényeg tehát az, hogy nehezen találom meg az egyensúlyt. 

Sziasztok! Azt ajánlom, vigyázzatok velem, mert a végén még komolyan belefogok abba, hogy az összes, mondom ÖSSZES Agatha Christie könyvet kivesézzem nektek. Nemrégiben végeztem ezzel a kötettel, amit még hét-nyolc éve kaptam egy ismerősömtől. Már akkor kiolvastam, de most, hogy egy új cikksorozaton dolgozom ezzel kapcsolatban, gondoltam felfrissítem az emlékezetemet, és ismét nekilátok. Hát... Fogalmazzunk úgy, hogy nem csak azért volt deja vu-m, mert már egyszer olvastam...

Sziasztok! Tudom, most mindenki biztosan fáradtan, üveges tekintettel nyomogatja a gépet, hiszen ma végre (aha) elkezdődött az új tanév! Ne aggódjatok, én sem vagyok valami energikus, tekintve, hogy az ofőm már ma letompított agyilag, pedig még nem is volt matekunk vele, ezenkívül még a drága tesitanárom is beszólt, pedig kikérem magamnak, igenis jól állt a rúzs. (És nem is piros, hanem rózsaszín. Ez a nő komolyan színvak?) Arról inkább nem is beszélek na jó, de , hogy az irodalomtanárok már most befogtak egy országos versenyre, ja, és hogy rám erőltettek valami idióta ÖKO-DÖKÖS posztot, amihez az égvilágon semmi kedvem nincs. Mondjuk ez amúgy is csak formalitás, ugyanis így is, úgy is én végzem az osztálybeli feladatok oroszlánrészét. A lényeg a lényeg: nekem sem volt jobb napom, mint bárki másnak (cáfoljatok rá, kérlek!) , szóval ebben a bejegyzésben csak rövidebb jellemzéseket adok majd a könyvekről, tekintve, hogy a legtöbbről hosszabb bejegyzésre is számíthattok. Tehát ke...

Sziasztok! Talán egy évvel ezelőtt történt meg velem, hogy egy eddig még nem olvasott Agatha Christie után kutakodtam (sajnos ilyenből több van, mint szeretném) , amikor rábukkantam egy a szokottnál vastagabb, meglepően érdekes című kötetre. Ne kövezzetek meg, de először komolyan elhittem, hogy Christie ezidáig kiadatlan könyvéről van szó, be is pezsegtem egyből, aztán jött a keserű csalódás... Valaki Hercule Poirot-t tette meg főszereplőjévé, és ez a hír lelombozott. Most, hogy a könyvtárban ismételten szembetaláltam magam az ominózus könyvvel, gondoltam kiveszem, és elolvasom. 

Sziasztok! Hűha. Eltelt a július is. Hamarosan vége a nyárnak, és ez rettentően sokkoló. Majdnem annyira, mint az, hogy hiába olvastam el az alábbi könyvek mindegyikét, még mindig úgy érzem, hogy nem olvastam eleget az elmúlt két hónapban, vagy, hogy kábé semmit sem csináltam. De ne is beszéljünk ilyen lehangoló témákról, hanem nézzük meg, miket végeztem ki ebben a hónapban. 

Sziasztok! Nem tudom pontosan, hogy mi vonz a krimikben. Talán a különböző rejtélyek, amelyekre mindenképpen választ szeretnék kapni. Talán a nyomozás lefolyása érdekel, a technika, a gondolatmenet, amellyel valaki eljut A-ból B-be. Tetszik az is, hogy az agyam folyton pörög, amikor olvasok, hogy minden szóra, mozdulatra figyelnem kell, hogy találgathatok és várhatom, hogy a könyv végén igazolást nyer-e a feltételezésem vagy éppen, hogy megcáfolják azokat. De az is lehet, hogy egyszerűen csak betegesen vonzódom a gyilkosságokhoz és az egyéb bűnügyekhez. Tényleg nem tudom.

Sziasztok! Agatha Christie nevét szerintem mindenki ismeri, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy így van. A krimi koronázatlan királynője, akit teljes joggal neveznek így, fantasztikus történeteket írt, és megteremtette korunk egyik leghíresebb nyomozóját, Hercules Poirot-t is. Ariadne Olivert szintén ő hozta létre, mint híres írót, aki különös detektívtörténeteket talál ki. Mondanom sem kell, hogy látok némi párhuzamot kettejük között, és azt hiszem, az is egyértelmű, hogy Christie önmagáról mintázta a kissé szószátyár írónőt, és önmaga karikatúrájaként szőtte bele a történeteibe. Ahogy Agatha Christie, Mrs. Oliver is olyan igazságokat közöl, amelyeket olvasván azt mondja az ember: "Nahát, ez mennyire igaz!" Íme ezek közül kettő:

Sziasztok! Igaz, nem látjátok, de el tudjátok képzelni, hogy mennyire szégyellem magam. Nem, nem azért, mert megint később hoztam a hó végi bejegyzést (na jó, egy kicsit azért is) . Inkább azért, mert ebben a hónapban egyszerűen... képtelen voltam olvasni. Minden bizonnyal valami komoly trauma érhetett, mert egyszerűen nem bírtam a fenekemen maradni és olvasni. Ilyen talán még sosem fordult elő velem...  Nem gyűjtenék kifogásokat (de azt teszem) , ebben a hónapban rengeteg elintéznivalóm volt. Annak ellenére, hogy mostanában belelendültem a könyvvásárlásba, valahogy nem sikerült utolérnem magam magával az olvasással. Sokszor voltam közösségi szolgálaton, és a suli is rendesen megszívatott. Az utolsó előtti héten mindennap témazárókat írunk, meg egy matek kisérettségit, szóval ki sem látszom a tanulnivalók mögül. Gyenge kifogás, de igaz.  Így történhetett meg az a szörnyűség is, hogy mindössze három könyvön rágtam át magam májusban.

Sziasztok!

Sziasztok! Tudom, nem látjátok, de jelenleg kimondhatatlanul boldog vagyok. Hogy miért? Lássuk csak: Talán azért, mert egy frenetikusan fárasztó napot tölthettem el az anyukámmal és a legjobb barátnőmmel? Azért, mert állhattam végig a sort a New Yorkerben néhány, megjegyzem aranyos pólóért? Vagy mert emberek ezreit kellett elviselnem a közelemben, miközben Ariana Grande szólt mindenfelől? Azt hiszem ti is sejtitek már, hogy ezek közül egyik sem okozott nekem nagyobb örömet, mint egy matekdolgozat. A kérdés tehát: Akkor miért ér fülig a szám?

Sziasztok! Hát, miután sikerült több unalmas, rövid vagy éppen közép hosszú bejegyzést összehoznom, végre egy értelmes posztot is olvashattok tőlem. 

Sziasztok! Ma egy taggel jöttem, méghozzá egy szerintem nagyon érdekes felépített taggel. Olyan alkalmazásokat említ meg, amelyeket én még hírből sem ismertem, bár az utóbbiakban hatalmas fejlődést értem el: regisztráltam Instgramra! Mindenki nyugodjon le, nem kell aggódni: egy darab képet sem fogok feltölteni rá, csak bekövetem az érdekes oldalakat. (Mondjuk rögtön azután, hogy felléptem Instára - mert én ilyen modern és felvilágosult vagyok, hogy így hívom: Insta - hatalmas spoilerbe botlottam az Agymenőkkel kapcsolatban. Hát igen, ez volt a büntetésem azért, amiért engedtem a kísértésnek és meghajoltam Betti akarata előtt, minek következtében én is egy felhasználó lettem a sok közül... Úgy érzem, komolyan züllök.) Tehát a kérdések: