Illúzióromboló

Sziasztok! Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek! Remélem kellemesen telnek az ünnepek, hogy családi béke és otthonos melegség uralkodik mindenütt és hogy ha máskor nem is, a mai napon egy kicsit kikapcsolódhattok. Mint említettem az előző bejegyzésben, kissé elmaradtam az aktuális posztokkal, ezért elnézést szeretnék kérni, Ma az én kedvenc karácsonyi filmjeimről írnék, hátha sikerül még elcsípnetek egyet ezek közül. 

Sziasztok! Fogalmam sincs, mit mondhatnék. Oké, valójában milliónyi kifogást tudnék felsorolni, amelyek közül egyet-kettőt még el is hinnétek, de... felesleges. Az igazság az, hogy az elmúlt egy-két hétben minden fontosabb volt annál, hogy megírjam a karácsonyi cikksorozat bármely bejegyzését. Tanultam, olvastam, macskáztam, később meg teljesen ráfüggtem az Odaátra. Mint mondtam, ez nem mentség, de... nézzétek a jó oldalát: a következő egy hétben több cikket olvashattok majd tőlem. (Sovány vigasz, tudom.) A mai részben az ajándékozásról lesz szó. Szerintem alapvetően érdekes téma, amelyet sokféle nézőpontból meg lehet vizsgálni: Ki mennyit költ az ajándékokra? Egyáltalán kell-e költeni rá? Mennyire fontos maga az ajándékozás? És ez csak néhány kérdés, ami hirtelen eszembe jutott... 

Sziasztok! Az előző bejegyzésemben (amelyet ITT   elolvashattok) már beharangoztam a mai posztot (is) , de egyelőre még nem beszéltem arról, hogy miről is lesz szó. (Nem mintha nem lenne egyértelmű a címből, de hát ki tudja, milyen meglepetéseket tartogatok, ugye?) Tulajdonképpen egyáltalán semmi különlegeset nem terveztem, csak néhány, szerintem egyszerű DIY ötletet hoztam, illetve beszélek egy kicsit arról, hogy mit gondolok a manapság olyan divatos osztálydekorációról.

Sziasztok!  Némi kihagyás után, egy taggel jelentkezem. Barátnőm hívott ki rá, az ő be-jegyzését  itt  találhatjátok.