Sziasztok! Ma egy magyar író könyvéről írok nektek, ami egészen különös élményt nyújtott számomra. Nem tudom, mennyire észrevehető, de nem rajongok a hazai művekért. Sokszor megbánom, hogy vannak bizonyos előítéletem ezzel kapcsolatban, ezért néha nyitok, pont úgy, mint ebben az esetben is. Tudjátok, elég kellemetlenül jön ki, hogy én, aki speciel magyar vagyok és elérhetetlen álmom az, hogy író legyek, úgy gondolok a kortárs szerzőkre, mint... inkább nem is mondom el, hogy mit is gondolok róluk, mert a véleményem teljes mértékben a sztereotípiákon és rövid életem során szerzett számos rossz élményen alapszik. A lényeg az, hogy ferde szemmel tekintek a magyar névvel megbélyegzett kötetekre, de... és igen, itt jön a de.