Illúzióromboló

Sziasztok! Igen, ez megint egy új bejegyzés-sorozat, amit tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miért kezdek el. Oké. Ez így nem igaz. A helyzet az, hogy magyar fakton akarva-akaratlanul is szembesülök a líra szépségével, így, még akkor is, ha még mindig az epika felé húz a szívem, kezdek egyre inkább érdeklődni a különféle versek iránt. Ezenkívül rengeteget olvasok, ugyanis, mint már néhány tucatszor említettem, jelentkeztem az OKTV-re, ahol rengeteg idézetet kell felismerni. Szóval tényleg sok-sok verssel találkozom mostanában, így óhatatlanul is egyre több kedvencem lesz. Az ellenállhatatlan késztetés pedig nem hagy nyugodni: muszáj megosztanom veletek ezeket a költeményeket.

Sziasztok! Ezúttal egy nagyon-nagyon rövid taggel érkeztem, amiben tulajdonképpen csak pár, a blogos világgal kapcsolatos kérdésre fogok válaszolni. Sajnos már nem emlékszem, hol találtam ezt, de remélem nem gond, hogy kitöltöttem. Szerintem érdekes kérdéseket tesznek föl, hiszen az alábbi témákról minden bloggernek megvan a véleménye. Kezdjünk is neki!

Sziasztok! Mint tudjátok, van néhány egy csomó fura szokásom. Nem kezdeném el felsorolni őket, mert akkor sosem érnénk a végére, meg nem is ez a lényeg. Egyike ezeknek a különös szokásoknak az, hogy amikor tetszik egy sorozat, utánanézek a színészeknek, és ha úgy ítélem meg, hogy jól játszanak és mind a valós, mind az alakított énjüket kedvelem, akkor elkezdem a régi és új filmjeiket megnézni. Gondolom azon már meg sem lepődtök, hogy a Sherlock című sorozat fantasztikus színészeivel is így jártam. Miután jó néhány olyan filmet végigültem, amiben Cumberbatch kisebb-nagyobb szerepeket játszik, úgy döntöttem, csinálok belőle egy rövid filmajánlót. (Gondolkodom egy Freeman-filmajánlón is, de egyrészt ő általában tényleg csak mellékszerepekben tűnik fel, másrészt egy kicsit megrendült benne a hitem, amikor végignéztem miatta az Igazából szerelem című filmet, és... Na igen, aki látta, tudja miről beszélek. Nem, nem a játékával volt a gond. A játékával, érted. )

Sziasztok! Biztos vagyok benne, hogy most egy hosszú-hosszú bejegyzésre számítotok.  De hát ki volnék én, ha nem cáfolnék rá mindenre, amiben valaha is hittetek? Nem adnám önmagamat, az biztos.  Következzék hát a világ legrövidebb blogbejegyzésének közzététele:

Sziasztok! Most egy személyesebb jellegű, tag bejegyzéssel készültem nektek, amelyben egy-két olyan kérdésre válaszolok, amelyek egy interjún is megállnák a helyüket. Nagyon élveztem a válaszadást, és remélem ti is élvezni fogjátok az olvasást!

Sziasztok! El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy csak most írok. Komolyan. Elvégre csütörtökön volt az évfordulója az első bejegyzésemnek, annak, hogy bemutatkoztam nektek, és igen, elkezdtem ezt a blogot. Ez hatalmas előrelépés, nemcsak a blog életében, hanem az enyémben is, ugyanis ez azt jelenti, hogy végre valamit képes voltam huzamosabb ideig csinálni. Nem tudom elmondani, hogy mennyire büszke vagyok arra, hogy ezt megcsináltam, még ha minőségileg nem is azt a szintet hoztam, ami elég volna... hogy mihez azt nem tudom. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm nektek, hogy velem tartottak ebben az évben, hogy olvastátok a bejegyzéseimet és kommenteltetek! Nagyon fontos számomra, hogy tetszettek nektek az írásaim! 

Sziasztok! Lassan már én is unom, hogy folyton bűnügyi regényekkel jövök, hát még ti! Viszont most egy kis ínyencséget is becsempésztem nektek, ugyanis a Balla Adrienn-sorozat az én fogalmaim szerint valahol félúton jár a krimi és az ifjúsági regény között, vagyis mindkét műfaj bizonyos jellemzőit tartalmazza és különösen csavarosan és jól adagolva vegyíti őket. Sajnálom, hogy egyelőre csak az első részt sikerült megszereznem, és jelenlegi anyagi helyzetem miatt valószínű, hogy egy ideig nem is tudom majd elolvasni a folytatást, de azért reménykedek abban, hogy minél hamarabb kézhez kapom a második részt. Szurkoljatok ti is!

Sziasztok! Őrült rohanás, dolgozatok, gyakorlás és vég nélküli olvasás. Igen, ebből állnak mostanában a napjaim. Számomra még mindig újdonság, hogy alig van szabadidőm, de lassan kezdem megszokni. Egyre több dolgom van, amit egyrészt nem bánok, mert legalább kiveszem magam a közösségi munkákból, másrészt viszont utálom, mert ettől folyamatosan feszült vagyok. Legutóbb is, majdnem két hétig olvastam egy 200 oldalas könyvet. Ez számomra megdöbbentő és megalázó. Hát miféle könyvmoly vagyok én? Mostanában egyébként jóval többet koncentrálok a kötelezők és a versek olvasására, három szöveggyűjteményt bújok folyamatosan. (Ennek egyébként állatira örülök. Gondoljatok bele: hosszú oldalakon át nem látok mást, csak Horatiust, Balassit, Adyt, Radnótit, József Attilát és még sorolhatnám! Maga a gyönyörűség!) Most viszont nem erről akartam beszélni, csak jól esett kiírni magamból. A héten ismét feltettem nektek egy kérdést, és ti válaszoltatok. Lássuk az eredményeket!

Sziasztok! Komolyan kezdem azt érezni, hogy kellene egy kis változatosság az életembe. Elvégre, oké, hogy mostanában folyamatosan könyves bejegyzéseket írok, na de az már tényleg kicsit túlzás, hogy egyetlen műfaj remekeit elemzem! Persze, ha jobban belegondolunk, az is elég nagy változtatás, hogy ezúttal nem Christie könyveinek valamelyikéről írok, hanem Doyle válogatott novelláiról... Mit gondoltok, ennyi elegendő lesz úgy egy hónapra? A rohamos változások mindig kikészítenek. 

Sziasztok! Igen, ismét egy Agymenők-poszt! Szinte látom magam előtt, ahogy felragyog az arcotok. Ezúttal azonban nem egy ponttal érkeztem az úgy tűnik, soha véget nem érő listáról, hanem, ahogy már egyszer beharangoztam, ezúttal az egyik szereplőről fogok írni. Amy csak a negyedik évad tájékán kapcsolódott be a történetbe, mint a lány, akit Rajék egy társkeresőn találtak Sheldonnak. Eleinte még a testi érintkezés is szigorúan tiltott volt közöttük, és hogy mi sült ki belőle? Azt hiszem, elég ha annyit mondok: Shamy.

Sziasztok! Elég régen volt hasonló bejegyzés, ugyanis nem igazán volt ötletem, mit is kérdezhetnék tőletek. Most azonban végre sikerült kiagyalnom egy kérdést, úgyhogy fel is tettem nektek. Ez a következő volt:

Sziasztok! A könyes-sherlockos posztok megírása közben teljesen megfeledkeztem az én másik kedvenc sorozatomról, arról, aminek még külön menüpontja is van a blogon, tehát az elhanyagolása kettős bűn. Elhoztam tehát a 89. pontot, amiben Raj-ról és élete két nagy szerelméről lesz szó: Emilyről és Fahéjról.

Sziasztok! Tudom, iszonyatosan elcsesztem. Hatalmas késéssel sikerült csak kitennem ezt a bejegyzést, de higgyétek el, egyszerűen nem volt máskor időm meg energiám arra, hogy leüljek, és összeszedjem az életem apró darabkáit, csakhogy elétek tárhassam a képet...  Figyelem! Jól válogatott kifogások és kifinomult panaszkodás következik. Felhívjuk kedves olvasóinkat, hogy az alábbi sorok a gyenge idegzetű, pusztán a könyvek után érdeklődő látogatóinkat felzaklathatja. Csak saját felelősségre olvassák el a következő sorokat! Azt sem tudom, hol áll a fejem. Az is lehet, hogy éppen a nyakamon ül, de jelenleg még erre sem vennék mérget. Már egy-két bejegyzésben meséltem nektek arról, hogy mennyire hajtunk már most év elején, de ha nem bánjátok most folytatom ezt. Két versenyen is indultam. Az egyik az OKTV piszok nehéz versenye, amelyhez idézetfelismerés és az egész világirodalmat átölelő tudás szükséges, így most szépen nekiláttunk a faktos tanárommal, hogy átvegyünk minden edd

Sziasztok! Louise Brailey, a Mollyt alakító színésznő A Sherlock Tag című bejegyzésemben felmerült egy kérdés, amely azt firtatta, hogy ki a kedvenc szereplőm a BBC sorozatból. Kerülgettem a forró kását, mert számomra minden efféle kérdés bonyolult, legyen szó bármelyik sorozatról, amit szeretek. (Különös, hogy azoknál, amiket unalomból vagy kíváncsiságból megnézek, sosem merül fel ilyen probléma, mindig tudom kit utálok, kit viselek el, és kit imádok.) Akkor nagy nehezen ki is nyögtem, hogy ha nagyon muszáj, akkor Mollyt választom. Ez mind szép és jó, de időközben rájöttem, hogy méltatlanul hanyagolom szegényt, és szinte sosem beszélek vagy írok róla, holott szerintem nagyon is számít. (Sherlock szavaival élve.) Tehát a mai bejegyzésemet neki szentelem, illetve annak az elég instabil lábakon álló shipnek, amit fangirl körökben csak Sherlollynak neveznek. 

Sziasztok! Emlékeztek arra a remek júliusra, amikor sikerült egy-két öt Agatha Christie-t kiolvasnom? Nos, szeretném elmondani nektek, hogy ennek isszátok most a levét. Mivel eléggé beleástam magam Agatha Christie világába, és egy-két könyvről hosszabban is írtam, úgy döntöttem, hogy végső soron írhatnék mindegyikről, ami a kezembe került, ennek fényében pedig most erről is szeretnék véleményt mondani nektek.