Illúzióromboló

Sziasztok! A legtöbb ember úgy veti bele magát a nyári szünet örömeibe, hogy komoly tervei vannak az elkövetkezendő két és fél hónapra. Évekig szorongtam amiatt, hogy nekem nincsenek hetekre előre megtervezett programjaim, nem célom az, hogy na, akkor most ruccanjunk ki Horvátországba, mert megtehetjük, és ráadásul még azzal sem takarózhattam, hogy szeretem a spontaneitást, mert ez nem így van. Az idén azonban úgy döntöttem, nem fecsérlem az időmet; a határidőnaplómnak és néhány másik szervezős füzetemnek köszönhetően már nem mondhatom azt, hogy egész nyáron otthon ültem és sorozatot néztem. Ezenkívül listába szedtem a főbb terveimet, amiket mindenképpen meg szeretnék valósítani. 

Sziasztok! Akkor most mindenki fellélegezhet: végre nem Sherlock témájú bejegyzéssel állok elő, hanem egy olyannal, aminek az ötlete egy Sherlock-bejegyzés írása közben fogant meg a fejemben. (Hát, úgy látszik már sosem szabadulhattok meg ettől a sorozattól.) 

Sziasztok! Tulajdonképpen ez egy olyan lista lesz, amit bármikor megváltoztathatok, bár nem látom túl nagy valószínűségét ennek. Ez mondjuk azért van, mert teljesen őrült módon rajongok jelenleg néhány sorozatért. (De ez egyáltalán nem észrevehető...)

Sziasztok! Mint tudjátok, mindenkinek vannak függőségei. Némelyik komolyabb hatással van az ember életére, mint például az alkohol vagy a drogok, de a legtöbb, apró, szinte jelentéktelen addikció csak kisebb frusztrációt okoz. Akármelyik elfajulhat, viszont valljuk be, több láncdohányos tüdőrákosról hallottunk már, mint megszállott gumicukor-függőt. A mai listámban 5 függőségemet ismertetem. 

Sziasztok! Listát írni szerintem egy megnyugtató, rendszerető emberre valló tevékenység, így nem is értem, hogy én miért szeretem annyira. Persze, remek móka helyretenni a fejedben kavargó vagy éppen a fizikailag is meglévő káoszt, de ez egyáltalán nem jellemző rám. Erre nem vagyok büszke, ott próbálok ezen változtatni, ahol csak tudok, de ehhez sok idő, türelem és kitartás kell. Három feltételből nálam csak egy adott, mégse adom fel.  Ennek egyébként semmi köze a bejegyzés témájához, csak úgy csapongok és érdektelen információkat közlök veletek, sőt, még ezt a tényt le is írom, hogy tereljem a szót, mivel halvány lila gőzöm sincs, hogyan vezessem be a lényeget. (Egyébként honnan jött ez a lila gőz?)

Sziasztok! Blogger körökben az az általános nézet, hogy a frappáns bemutatkozás nem kezdődhet így: „X vagyok, és Y éves” Kár, hogy nem vagyok profi, mert akkor eszembe jutna valami jó szöveg, de kezdőként kénytelen vagyok a sablont használni. Kriszti vagyok, és cáfolhatatlanul unalmas. A legtöbb időt a fejemben töltöm, próbálom rendezgetni a zűrzavart, ami benne uralkodik, és leírni az érdemlegesnek titulált dolgokat. Nem vagyok teljesen antiszociális, három barátnál többel rendelkezek, még ha ezek közül legfeljebb kettőben bízom igazán. Tizenhat évesen nem sok dolgom van a tanuláson és a közösségi munkán kívül (amelyet már elkezdtem a helyi könyvtárban), de ezeket szándékosan ignorálom a szünet első két hónapjában, míg a fennmaradó időt a visszarázódás, az ismétlés és a túlaggódás tölti ki. Az utolsó még igaz is.