Illúzióromboló

Sziasztok! A következő könyvvel már régebben is találkoztam, de sokáig elég erősen kételkedtem abban, hogy én ezt el szeretném olvasni. Részben azért, mert elég bugyuta címe van, részben pedig azért, mert a fülszövegből egyértelműen kiderül, hogy egy leukémiás lányról szól. Bármennyire is ellentmondok önmagamnak meg az összes eddig elhangzott kritikámnak, de nagyon utálom, ha valaminek rossz vége van. Tulajdonképpen mindent utálok, ami a halállal kapcsolatos, elsősorban azért, mert marhára félek tőle. Például a Csillagainkban a hibát sem vettem még csak a kezembe sem, mert paráztam attól, hogy mi fog történni benne... Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni szerencsére nem ennyire túldramatizált könyv, aminek örültem is, meg nem is. Hogy miért? Olvasd tovább, és megtudod!

Sziasztok! Nem tudom, ki mennyire tudja, de nemrég változtattam meg a blogom nevét. Régebben az én fantáziátlanságom következtében egyszerűen No Name Blog néven futott, de már jó ideje tervezgettem a megújulást. Mivel az egyéves szülinapra egy új designnal kedveskedtem nektek (nem mintha én csináltam volna) , úgy gondoltam, nincs megfelelőbb alkalom arra, hogy megváltoztassam a nevet is. Nem telt bele sok idő, a kommentekben egyből megkaptam a címre utaló célzást. Például, hogy nem is illúzióromboló, amit írtam, vagy hogyha akarom, akkor olyan témát is hozhatok, ami lerombolja az illúziókat.  Ne értsétek félre, egyáltalán nem vettem zokon ezeket, sőt örültem is, hogy megemlítitek, de hogy egy kicsit jobban képben legyetek a névválasztással kapcsolatban, elmesélem, hogy mi is a helyzet. Miért választottam éppen ezt a nevet? 1. Nem volt jobb ötletem Srácok, őszintén: rossz vagyok a címválasztásban. Sem a novelláimnak, sem a fogalmazásaimnak, sem a hosszabb írásaimnak nem ...

Sziasztok! Blogger körökben az az általános nézet, hogy a frappáns bemutatkozás nem kezdődhet így: „X vagyok, és Y éves” Kár, hogy nem vagyok profi, mert akkor eszembe jutna valami jó szöveg, de kezdőként kénytelen vagyok a sablont használni. Kriszti vagyok, és cáfolhatatlanul unalmas. A legtöbb időt a fejemben töltöm, próbálom rendezgetni a zűrzavart, ami benne uralkodik, és leírni az érdemlegesnek titulált dolgokat. Nem vagyok teljesen antiszociális, három barátnál többel rendelkezek, még ha ezek közül legfeljebb kettőben bízom igazán. Tizenhat évesen nem sok dolgom van a tanuláson és a közösségi munkán kívül (amelyet már elkezdtem a helyi könyvtárban), de ezeket szándékosan ignorálom a szünet első két hónapjában, míg a fennmaradó időt a visszarázódás, az ismétlés és a túlaggódás tölti ki. Az utolsó még igaz is.