Illúzióromboló

Sziasztok! Úgy gondolom, ezután az értékelés után sokan fognak utálni, viszont fontosnak tartom, hogy kifejtsem a véleményemet, és hangot adjak az elképedésemnek, mert különben nem bírnám ki. De nem húzom az időt, jöjjön a feketeleves!

Sziasztok! Ma egy gyerekkönyvvel érkeztem, ami mindenki számára tanulságos lehet, így nyugodt szívvel ajánlom felnőttnek, tinédzsernek és kisgyereknek is. (Értsd: 8 éves felettinek)

Sziasztok! A Penumbra úr nonstop könyvesboltja elsősorban a borítójával keltette fel bennem az érdeklődést, majd amikor olvasni kezdtem, a stílusa is magával ragadott. A pozitív nyitás után azonban egészen különös módon haladt tovább a történet, amelyet nem igazán helyeseltem. Ennek köszönhetően meglehetősen vegyes érzelmeket táplálok a mai könyv iránt. Hogy pontosan miért, azt azonnal el is mondom. 

Sziasztok! Most egy kicsit visszavánszorgok a megszokott terepre: ismét egy könyvértékelést hoztam számotokra. Remélem, hogy így nyár vége felé még akad egy kis időtök olvasni, nekem mostanában nem igazán van. Ennek ellenére igyekszem, bár már nagyon várom az évkezdést. 

Sziasztok! Mivel eddig olyan kevés könyves bejegyzést hoztam, gondoltam ismételten írok nektek egy ajánlót. Azt hiszem, könnyebb lett volna könyves blogot indítani ahelyett, hogy most lassan azzá alakul át az oldal. Késő bánat, eb gondolat. Ha kíváncsiak vagytok egy izgalmas, humoros és mindenek felett lebilincselő történetre, olvassátok tovább a bejegyzésemet :)

Sziasztok! Charles Dickenstől már millió éve akartam olvasni valamit, de sokáig egyetlen könyve sem került a kezembe. Ne kérdezzétek meg, hogy lehet ez. Amikor könyvkölcsönzésre vagy vásárlásra került sor, mindig mérlegelnem kellett, hogy melyiket vigyem haza magammal, valahogy sosem a Dickens-kötetek kerültek sorra. A gondolatmenetem a következő volt: "Hát, ha 100 évig ilyen híres volt, csak nem évül el két év múlva? De ezek... ezek itt nem olyan minőségűek. Két év múlva azt se tudjuk majd, kinek jutott eszébe vámpírokról/angyalokról/stb. írni..." Mostanra azonban eljutottam odáig, hogy én akkor is leülök szépen a fenekemre, és kiolvasom a Szép reményeket.

Sziasztok! Mielőtt azt hinnétek, hogy teljesen elhanyagoltam a blog könyvszekcióját, gondoltam megírom ezt a kis véleményt. Magáról a műről nem sok mondanivalóm van, egyáltalán nem különleges vagy kiemelkedő, viszont nem is tartozik a borzasztó, olvashatatlan maszlagok közé. Bővebben: 

Sziasztok! Ha esetleg véletlenül valaki lemaradt volna arról az unásig ismételt információról, miszerint az én legfőbb érdeklődési köröm nem más, mint az irodalom, és hogy ilyen irányban szeretnék továbbtanulni, most megemlíteném ezt az apróságot. Gondolom a cím és az első mondat alapján ki is találtátok már, hogy most agyba-főbe fogom dicsérni ezt a könyvet, de azért remélem, nem leszek olyan, mint a jótanuló. 

Sziasztok! Körülnéztem a blogon, és rájöttem, hogy már hónapok óta nem tettem ki semmit, ami Agatha Christie. Szerintem ez botrányos. Igaz, mostanában nem is olvastam tőle sok mindent, ugyanis egyszerűen nem volt érkezésem arra, hogy azt olvassam, amim van. Mármint a saját könyveim közül nem igen válogathattam, hiszen a könyvtáriakat záros határidőn belül kellett kivégeznem. Nemrég azonban sikerült újraolvasnom a saját kis gyűjteményem egyik darabját, méghozzá az első Poirot regényt. " - Titokban mindig is arra vágytam, hogy detektív legyek! - Igazi... a Scotland Yardnál? Vagy Sherlock Holmes? - Ó, csakis Sherlock Holmes!"

Sziasztok! Nem szokásom szépirodalmi műveket olvasni. Nincsen semmiféle előítéletem velük szemben, még csak nem is félek attól, hogy túl nehezek lesznek számomra, csupán arról van szó, hogy annyi, de annyi könyv van, amit el szeretnék olvasni, hogy inkább ledarálok két másodrangú ifjúsági regényt, minthogy belefogjak egy súlyosabb kötetbe. Rossz felfogás, igyekszem változtatni rajta. Az irodalomtanárom adta kölcsön Márquez Száz év magány című könyvét, amit egyébként is egy jó ideje el akartam olvasni, szóval nem volt más választásom: kivégeztem. 

Sziasztok! Végre valahára sikerült megszereznem a sorozat harmadik részét is, úgyhogy azonnal el is olvastam. A Sherlock, Lupin és én című sorozat számomra mindig felüdülést jelent. Akárhányszor kézbe veszem az egyik kötetet, úgy érzem, végre nem kell azon aggódnom, hogy jó lesz-e a könyv, mert nincsenek vele kapcsolatban kétségeim. A harmadik részt a millió későbbi rész után tudtam csak elolvasni, de nem hiszem, hogy ez elvont volna az élvezeti értékéből.

Sziasztok! A következő könyvet nagyon lassan olvastam el, de ez főképp azért történhetett meg, mert egyszerűen olvasási válságban szenvedtem, vagy legalábbis valami ilyesmiről lehetett szó. Még januárban került a kezembe, de mivel december óta egyszerűen képtelen voltam normális tempóban kiolvasni egy könyvet, több, mint másfél hétig csámcsogtam ezen az ínyencségen. Hogy mi lett ennek az eredménye? Olvass tovább és meg tudod :) 

Sziasztok! A krimi az én terepem, aki végiggörget a Vélemények című menüponton, ezt könnyen észreveszi. Imádok mindent, amiben nyomozás és rejtély van, ezért állnak hozzám közel a misztikus témájú könyvek is. Nem bánom, ha romantika is megbújik bennük itt-ott, ha pedig átmegy thrillerbe-horrorba, akkor sem hajítom egyből a kukába. Történelmi, lélektani, kalandregények, disztópiák... Mindet szeretem. És mi van a fantasyval? Nem fogtok szeretni.

Sziasztok! Láttunk már pár gimnazista lányról szóló könyvet, ami arról szól, milyen is kamasznak lenni, megbirkózni a hétköznapi problémákkal, milyen a szerelem és a barátság. Láttunk ennek a magyar változatait is, amelyek többnyire humorosak és/vagy nevetségesek lettek, de mindenképpen megmozgatták az olvasóközönséget, és arra sarkallták az írótársakat, hogy ne hagyják annyiban ezt a dolgot, van még bőr, amit lehúzhatnak erről a témáról. Igazuk is van, ezernyi dologról lehet még beszélni, csak bátornak és kreatívnak kell lenni. Lássuk, mennyi kockázatot vállalt Molnár T. Eszter!

Sziasztok! Sokszor megkérdezik különböző kérdőívekben, hogy mégis milyen könyveket szoktam olvasni. Ilyenkor felsorolnak vagy tízet, hogy pipálgassuk be a műfajokat, kategóriákat. Én általában a legnagyobb részét bejelölöm, hiszen többféle kategóriában is olvasok, viszont... az, hogy olvasok mondjuk gyerekkönyveket, nem jelenti azt, hogy maradéktalanul élvezem is őket. Ugyanez van a romantikusaknál is. Meg tulajdonképpen mindegyiknél. Aha, hát ennek semmi értelme, de azért köszönöm, hogy meghallgattatok. "Kezdjük már el!"

Sziasztok! Még a 2016-os könyvkihívás okán kerestem meg ezt a könyvet. Az egyik feladat az volt, hogy olvass el egy National Book Award nyertes könyvet. Mivel fogalmam sincs, hogy mit jelent ez a díj, rengeteget kellett kutakodnom, hogy találjak valamit, amit még el is olvasnék. Végül rátaláltam A Penderwick lányokra, ami végül bent volt a könyvtárban is. 

Sziasztok! Sajnálatos módon túlságosan naiv voltam. Mondjuk úgy, hogy átestem a ló túloldalára, és azok után, hogy megbékéltem a magyar szerzőkkel, egyszer csak arra gondoltam: mi lenne, ha elolvasnád az Én vagy senkit Mészáros Dorkától? Na ja, itt kezdődött minden probléma... 

Sziasztok! Igen, megint sikerült kiválasztanom egy könyvsorozat sokadik kötetét. Nem, nem kell mondani, hogy talán jobb volna, ha körültekintőbb volnék, mert hiába, én már ilyen maradok. Valójában a könyvkihívás miatt kölcsönöztem ki ezt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a sorozat második része. Ennek ellenére belekezdtem, mert komolyan, ötletem nincs, milyen lehet egy feminista regény. Na, ez az volt. 

Sziasztok! Ma arról a könyvről fogok írni, ami tulajdonképpen végigkísérte az egész életemet, vagy legalábbis a 7-től 17-ig terjedő korszakomat. Régen, nagyon régen ismertem meg ezt a könyvet, és bár nem ezt volt az első hosszabb lélegzetvételű regény, amit olvastam, nagy benyomást tett rám. Gyakran kérdezik, hogy mi volt az a könyv, ami megszerette velem az olvasást. Általában a Harry Pottert felelem, mert az a történet is fontos szerepet játszott az életemben, de szerintem lehetetlen egyetlen könyvhöz kötni az ilyet. A neveletlen hercegnője sorozat is hatott rám, hiszen az volt az első naplóregény, amit olvastam. A Matilda pedig az a könyv, ami miatt büszke vagyok arra, hogy könyvmoly vagyok. 

Sziasztok! Ha jól emlékszem, akkor valamikor kilencedik végén kaptunk az akkor még új irodalomtanárunktól egy lapot, amin ajánlott olvasmányként szerepelt Nathan Filer A zuhanás sokkja című könyve. Bár én már akkor közöltem a környezetemmel, hogy irodalommal szeretnék foglalkozni, hadd ne mondjam, hogy egyetlen olyan könyvet sem olvastam el, ami a listán volt, főképp nem azokat, amik még kapcsolódnak is az irodalom tananyaghoz. Az eredeti kötelezők persze megvoltak, mint a Hamlet, a Rómeó és Júlia vagy a Tartuffe, de az ajánlottakat egyszerűen csak kifüggesztettem a szobám falára, mert rendkívül szépen festett ott. Mikor a könyvtár polcain kutattam, természetesen olyan könyvek után, amilyeneket nem kellett volna kivennem, mivel az OKTV-re rengeteget kellett volna olvasnom, régi, nagy műveket, valahonnan nagyon ismerősnek tűnt ez a cím. Persze a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy miért, csak otthon esett le. A lényeg, hogy kivettem, és...