Illúzióromboló

Sziasztok! Nagy Testvér figyel téged Mostanában sehogy sem sikerült értelmes bejegyzéseket írnom, elnézést kérek érte. A legutóbbi könyvek, amikről úgy döntöttem, hogy érdemes hosszabban írni, valahogy ambivalens érzéseket hagytak bennem, ami részben jó, részben meg kellemetlen. (Na, ugye? Én megmondtam.) A mostani ajánlómat borzasztó nehéz megírnom, mert még mindig olyan erős érzelmi sokkban vagyok, hogy szinte alig létezem. Ez a könyv pofán vágott, de úgy, hogy nem tudom, hogyan álljak talpra. 

Sziasztok! Tudom, iszonyatosan elcsesztem. Hatalmas késéssel sikerült csak kitennem ezt a bejegyzést, de higgyétek el, egyszerűen nem volt máskor időm meg energiám arra, hogy leüljek, és összeszedjem az életem apró darabkáit, csakhogy elétek tárhassam a képet...  Figyelem! Jól válogatott kifogások és kifinomult panaszkodás következik. Felhívjuk kedves olvasóinkat, hogy az alábbi sorok a gyenge idegzetű, pusztán a könyvek után érdeklődő látogatóinkat felzaklathatja. Csak saját felelősségre olvassák el a következő sorokat! Azt sem tudom, hol áll a fejem. Az is lehet, hogy éppen a nyakamon ül, de jelenleg még erre sem vennék mérget. Már egy-két bejegyzésben meséltem nektek arról, hogy mennyire hajtunk már most év elején, de ha nem bánjátok most folytatom ezt. Két versenyen is indultam. Az egyik az OKTV piszok nehéz versenye, amelyhez idézetfelismerés és az egész világirodalmat átölelő tudás szükséges, így most szépen nekiláttunk a faktos tanárommal, hogy átvegyünk minden...