Illúzióromboló

Sziasztok! Sokan joggal orrolhatnak rám amiatt, hogy minden valamirevaló romantikus történetet lehúzok, mert valahogy egyik sem felel meg az én kényes ízlésemnek. Különös, de engem nem szórakoztat önmagában az, hogy két ember háromszáz oldalon keresztül mást sem csinál, csak bámulja egymást meg csókolózik, de közben nem történik semmi. Ha mégis, akkor az csakis valami szappanoperába illő jelenet lehet; kiderül, hogy a fiúnak van barátnője vagy valamelyikük balesetet szenved, esetleg összevesznek valami butaságon, ami senkit nem érdekel... Tehát engem az ilyesmi nem szórakoztat, de hogy ne gondoljatok szívtelennek, összeszedtem nektek nem kevesebb, mint öt - jól olvastátok, öt - romantikus könyvet, amit igenis szerettem:

Sziasztok! A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam. 

Sziasztok! Minden rajongó ismeri azt az érzést, amikor a kedvenc karakterét kiírják a sorozatból: szerencsés esetben csupán elköltöztetik a Bahamákra vagy kómába ejtik, amiből még van esélye felébredni, rosszabb esetben viszont megölik őket. Az Odaát alkotóinál kevesebben űzik jobban és kegyetlenebbül ezt a sportot, bár az általuk teremtett univerzumban, semmi sem lehetetlen, mindig megvan az esély arra, hogy a szétmarcangolt, Pokolba száműzött szépfiú visszareppenjen a Földre, méghozzá angyaltaxival. (Vicces: létezik olyan szó, hogy angyaltaxi, vagy legalábbis a  blogger helyesírás ellenőrzője nem talál benne kivetnivalót.) Most összegyűjtöttem nektek azt az 5 karaktert, akit mindenképp visszahoznék. 

Sziasztok! Nem mondom, hogy az interneten élem az életemet, de az tény, hogy a blog, a szociális érintkezés és sokszor a tanulás miatt is szerves része a mindennapjaimnak az, hogy leülök a laptop elé, és pötyögök valamit: rákeresek egy-egy szóra a bab.la-n vagy éppen wikit olvasgatok. Ne feledjük azonban, hogy az internetet manapság elsősorban nem információszerzésre vagy kapcsolattartásra használjunk, hanem szórakozásra. Hogy ez jó-e vagy sem, azt most nem fejteném ki bővebben. Nyilván mindenkinek vannak olyan oldalai, blogjai, amiket szívesen látogat. Én is összeszedtem nektek 5-öt, a listát a "Tovább olvasokra" kattintva láthatjátok.

Sziasztok! Gondolom, mostanra mindenkinek elege lett az iskolából. Megértelek titeket. Ezt a két napot a legnehezebb kibírni, hiszen olyan közel van a meleg nyár, és mégis, mintha nem érhetnénk meg azt, hogy egész nap lustálkodhassunk és sütkérezhessünk... De legalább már nem kell azon aggodalmaskodnunk, hogy milyen jegyeket kapunk, hiszen már úgysem tehetünk semmit. Ennek örömére elhoztam azt a 7 tanártípust, akit talán ti is ismerhettek: 

Sziasztok! Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek! Remélem kellemesen telnek az ünnepek, hogy családi béke és otthonos melegség uralkodik mindenütt és hogy ha máskor nem is, a mai napon egy kicsit kikapcsolódhattok. Mint említettem az előző bejegyzésben, kissé elmaradtam az aktuális posztokkal, ezért elnézést szeretnék kérni, Ma az én kedvenc karácsonyi filmjeimről írnék, hátha sikerül még elcsípnetek egyet ezek közül. 

Sziasztok! Tegnap lezárult a harmadik közvélemény-kutatás is. Nem tudom, miért, de elgondolkodtam azon, hogy kéne csinálni egy közvélemény-kutatást arról, hogyan vélekedtek ti, olvasók a közvélemény-kutatásokról. Bár egyelőre még nem vittem véghez ezt a tervet, de észben tartom. 

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy idén elkezdem a könyvkihívást. Mivel nincs elég fantáziám, így nem csináltam sajátot, hanem némi bátorsággal mások feladatiból, illetve az eredeti könyvkihívásból táplálkoztam. A forrásmegjelölés természetes. Bízom benne, hogy egyik blogger sem fog haragudni rám, amiért az ő fantáziájukra bíztam magam, és az ő ötleteik alapján végzem a kihívást. Ezúton is köszönöm nekik!

Sziasztok! Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy vezessem fel a listát. Ez kicsit személyes, hiszen mégis csak a mindennapi bénázásaimról, de talán mások is kerültek már olyan helyzetekbe, mint én. Ami azt illeti, ennek nagyobb esélye van, mint gondolnám. Szóval ez a lista néhány olyan pillanatról szól, amit elképesztően tudok utálni: