Sziasztok! Hányszor is ecseteltem már, hogy teljesen kiábrándultam a magyar írókból? Azt hiszem, sokszor. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi akaszthatott ki annyira és annyiszor, hogy ezt megosszam veletek, de higgyétek el, tényleg nem azért találtam ki ezt az ellenszenvet, hogy... igazából nem is látom a gyakorlatias oldalát, de most nem ez a lényeg. Azt hiszem, a gond az lehetett, hogy a Szent Johann Gimi által elindított lavina rengeteg olyan könyv megírásához vezetett, amely kritikán aluli. (Ezt a kifejezést már a ma górcső alá vett könyvből nyúltam le, mert néha elég intenzíven dobálózik vele.) Szerintem nem érdemes felsorolnom ezeket, mert csak rám fognátok, hogy élvezem ezt. (Mert élvezem is.) Mindegy is, a lényeg az, hogy kezdek sokkal nyitottabbá válni, és nem hagyom, hogy az író származása befolyásolja a döntésemet. (Mondjuk kiábrándító volna, ha Jancsinak vagy Marinak hívnának egy-egy karaktert, de szerencsére egyelőre nem találkoztam sok ilyen idióta névvel eze...