Illúzióromboló

Sziasztok! Ma arról a könyvről fogok írni, ami tulajdonképpen végigkísérte az egész életemet, vagy legalábbis a 7-től 17-ig terjedő korszakomat. Régen, nagyon régen ismertem meg ezt a könyvet, és bár nem ezt volt az első hosszabb lélegzetvételű regény, amit olvastam, nagy benyomást tett rám. Gyakran kérdezik, hogy mi volt az a könyv, ami megszerette velem az olvasást. Általában a Harry Pottert felelem, mert az a történet is fontos szerepet játszott az életemben, de szerintem lehetetlen egyetlen könyvhöz kötni az ilyet. A neveletlen hercegnője sorozat is hatott rám, hiszen az volt az első naplóregény, amit olvastam. A Matilda pedig az a könyv, ami miatt büszke vagyok arra, hogy könyvmoly vagyok. 

Sziasztok! Az elmúlt két hónapban rengeteg dolog történt velem, ennek köszönhetően nem volt igazán időm az olvasásra, illetve arra, hogy a blogon beszámoljak a legfrissebb olvasmányaimról. (Őszintén szólva az írást is eléggé elhanyagoltam mostanság, de minekutána egy hét és nyelvvizsgázom, nem érzem időszerűnek, hogy órákon át gépeljek.) Most viszont úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet, és igenis leírom, mit olvastam az elmúlt két hónapban.

Sziasztok! A sulinkban elterjedt diáknaptár szerint a november a "Kemény Tanulás hava". Ez már önmagában is elég kegyetlenül hangzik, de ha hozzávesszük, hogy léteznek még olyan emberek, mint mondjuk én, akik szeptembertől egészen június közepéig nem kevés energiát fektetnek a tanulásba, és igyekszenek  beleadni apait-anyait, akkor szerintem senki sem csodálkozik azon, hogy ilyenkorra már rettenetesen elfáradok. Mivel ebben az évben még a szokásosnál is több dolgom volt, ezért nem csoda, hogy mostanra teljesen kidőltem. Ennek ellenére még ki kell tartanom egy darabig, ugyanis OKTV-t írok holnap, ráadásul még ki kell egészítenem magyarra az összehasonlító fogalmazásomat meg egy oldalnyi matekházim is van. Ehhez képest én éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy blogoljak. És még én vagyok az eminens diák...