Illúzióromboló

Sziasztok! Lassan már én is unom, hogy folyton bűnügyi regényekkel jövök, hát még ti! Viszont most egy kis ínyencséget is becsempésztem nektek, ugyanis a Balla Adrienn-sorozat az én fogalmaim szerint valahol félúton jár a krimi és az ifjúsági regény között, vagyis mindkét műfaj bizonyos jellemzőit tartalmazza és különösen csavarosan és jól adagolva vegyíti őket. Sajnálom, hogy egyelőre csak az első részt sikerült megszereznem, és jelenlegi anyagi helyzetem miatt valószínű, hogy egy ideig nem is tudom majd elolvasni a folytatást, de azért reménykedek abban, hogy minél hamarabb kézhez kapom a második részt. Szurkoljatok ti is!

Sziasztok! Régebben sokat panaszkodtam az irodalomtanárom miatt. Elsősorban azért, mert szerintem rossz az ízlése (kár, hogy ez annyira szubjektív dolog, hogy még én is jól tudom, emiatt nincs értelme haragudnom rá), illetve azért, mert nem tanít rendesen. Azt viszont be kell vallanom, hogy néhány dolgot igen is jól csinál. Például kötelező olvasmánynak feladta Agatha Christie második legjobb könyvét (a nagyközönség szerint... ha engem kérdeztek lazán megelőzi ez a történet a Tíz kicsi négert, ami állítólag a legsikerültebb könyve, holott még Poirot sem szerepel benne. Ízlések és pofonok.), vagyis a Gyilkosság az Orient Expresszen-t. (Ja, és A Morgue utcai kettős gyilkosságot Poe-tól meg Doyle A Sátán kutyáját, szóval nem lehet okom panaszra...) Én ugyan már olvastam egyszer-kétszer (khm), úgy gondoltam, nem ártana felfrissítenem az emlékezetemet, ezért az új, végtelenül gyönyörű kiadásban megvettem, és azonnal nekiláttam. Ez még júniusban volt, de csak most jutottam odáig, hogy í...

Sziasztok! Visszatértem, és ismét egy könyvről írok most nektek. Nem, ezúttal nem egy Agatha Christie-ről, műfajilag viszont nem igen térek el a megszokottól, ugyanis James Hilton Gyilkosság az iskolában című alkotását fogom nektek bemutatni.