Illúzióromboló

Sziasztok! Sokan joggal orrolhatnak rám amiatt, hogy minden valamirevaló romantikus történetet lehúzok, mert valahogy egyik sem felel meg az én kényes ízlésemnek. Különös, de engem nem szórakoztat önmagában az, hogy két ember háromszáz oldalon keresztül mást sem csinál, csak bámulja egymást meg csókolózik, de közben nem történik semmi. Ha mégis, akkor az csakis valami szappanoperába illő jelenet lehet; kiderül, hogy a fiúnak van barátnője vagy valamelyikük balesetet szenved, esetleg összevesznek valami butaságon, ami senkit nem érdekel... Tehát engem az ilyesmi nem szórakoztat, de hogy ne gondoljatok szívtelennek, összeszedtem nektek nem kevesebb, mint öt - jól olvastátok, öt - romantikus könyvet, amit igenis szerettem:

Sziasztok! Mielőtt azt hinnétek, hogy teljesen elhanyagoltam a blog könyvszekcióját, gondoltam megírom ezt a kis véleményt. Magáról a műről nem sok mondanivalóm van, egyáltalán nem különleges vagy kiemelkedő, viszont nem is tartozik a borzasztó, olvashatatlan maszlagok közé. Bővebben: 

Sziasztok! Sokszor megkérdezik különböző kérdőívekben, hogy mégis milyen könyveket szoktam olvasni. Ilyenkor felsorolnak vagy tízet, hogy pipálgassuk be a műfajokat, kategóriákat. Én általában a legnagyobb részét bejelölöm, hiszen többféle kategóriában is olvasok, viszont... az, hogy olvasok mondjuk gyerekkönyveket, nem jelenti azt, hogy maradéktalanul élvezem is őket. Ugyanez van a romantikusaknál is. Meg tulajdonképpen mindegyiknél. Aha, hát ennek semmi értelme, de azért köszönöm, hogy meghallgattatok. "Kezdjük már el!"

Sziasztok! Különös, hogy éppen az előző könyves bejegyzésemben panaszkodtam arra, hogy milyen szomorú, hogy mostanában nem is ajánlottam semmit. Erre BUMM! belebotlottam ebbe a könyvbe. Olyan, mintha szándékosan gúnyolódnának vele. Komolyan. Na de lássunk is neki, mert van némi mondanivalóm, és igen, olyan témába is belemegyek, amiről általában csak cinikusan szoktam beszélni: a szerelemről. 

Sziasztok! Nehéz szülés volt, ez előre kell bocsátanom. Körülbelül egy hét kellett ahhoz, hogy elolvassam ezt a könyvet, pedig nem is olyan hosszú. Ahogy a Rejtő-könyvet, ezt is egy szövegértési versenyre olvastam el, és... az érzéseim nagyon vegyesek. Lentebb olvashatjátok, hogy pontosan miért.

Sziasztok! A When It Rains című könyvet nem tudom elmondani, hogy mennyi ideje el akarom olvasni. Már akkor, amikor először meghallottam a címét, felkeltette az érdeklődésemet, és bizony akadtak gyengébb pillanataim is, amikor majdnem magammal vittem a pénztárig, hogy aztán hazavigyem. Persze hallottam róla egyet s mást, de annyira nem törődtem a kritikákkal. Egy napon aztán egy jó barátom megkérdezte, hogy olvastam-e. Amikor meghallotta a válaszomat, azt mondta, nagy kár, különben szidhatnánk együtt a könyvet. Nemsokára aztán kölcsönadta nekem, én pedig végigrágtam magam rajta. 

Sziasztok! Ismételten egy könyves bejegyzéssel érkeztem, amelyben bár van valamiféle nyomozati szál, inkább a romantikus történetekhez áll közelebb. Még tavasszal vettem meg, nem is tudom, mi késztetett rá. Azóta csak néha lapoztam bele, de végre sikerült átrágnom magam rajtam. 

Sziasztok! Nem firtatnám annak okát, hogy miért indítottam közvélemény-kutatást, mert még magam sem vagyok tisztában vele, de tény, hogy megtettem. Az első, merthogy több is lesz belőle június 4-től június 11-ig tartott. Ebben a botrányosabb rövid posztban, ennek eredményét szeretném bemutatni.